Szikora Márton
Minden szót lehallgatnak

Európában egyre többen aggódnak az amerikai hírszerzés lehallgatási technikái és célpontjai miatt. Az évek óta tartó vitában, miszerint az Egyesült Államok hírszerző szolgálata állítólag kereskedelmi jellegű telefonokat, faxokat, e-mail üzeneteket hallgat le, illetve azokba belenéz, az Európai Parlament múlt héten kiadott jelentése hozott némi újat: Washington eddig először nem tagadja kategorikusan, hogy amerikai ügynökségek rendszeresen és nagyszámban hallgatnak le magánjellegű beszélgetéseket.

Az USA nemzetközi elektronikus hírszerzési képességeit analizáló, tíz éve közreadott európai jelentés óta a hivatalos washingtoni álláspont sokáig nem változott: a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), az elsősorban nem kémtevékenységéről ismert, ugyanakkor nagy befolyású háttérszervezet és a Nemzeti Felderítési Iroda kizárólag külföldi katonai és politikai célpontok megfigyelésével foglalkozik - írja az International Herald Tribune. Az NSA kongresszushoz intézett múlt heti levelében kijelentette, hogy a szervezet tevékenysége „teljes összhangban áll az amerikai alkotmánnyal és az etika mércéjével”.
Az NSA magyarázkodó levelét az Európai Parlament decemberben beterjesztett és a múlt héten tárgyalt újabb jelentése tette szükségessé. Az EU-jelentés tudniillik további adalékokkal szolgált az Echelon-programról, a nagyteljesítményű adatfeldolgozó-lehallgató rendszerről (Hetek, 1999. szeptember 11., ), amely az angolszász országok információéhségét hivatott kiszolgálni. Bár az USA máig nem ismerte el hivatalosan a hírszerző program létezését, az gyakorlatilag mára nyílt titokká vált.
Az Egyesült Államok és az EU közötti versengés egyik régebbi problémája, hogy Amerika gazdasági hegemóniájának kiterjesztésére is használja az Echelon-rendszert - az USA hidegháborús vívmányát, amely naponta 2 milliárd telefonbeszélgetés rögzítésére, azok kulcsszavak alapján történő szűrésére képes. A diplomáciai pengeváltás új aspektusa viszont, hogy a jel-lehallgatás bizonyos vonatkozásait az USA most kész ismertetni európai szakemberekkel. Az EU-nak nyilatkozó amerikai hírszerzők, illetve volt hírszerzők kilétét természetesen teljes titok övezi.
Franciaország egyébként, ahol a média és egyes politikusok a leginkább felemelték hangjukat az Egyesült Államok privátszférát is érintő hírszerző tevékenysége ellen, egy az Echelonhoz hasonló saját lehallgató rendszerrel rendelkezik. A szakértők megerősítették, hogy a Francia Guyanából üzemeltetett titkos lehallgató bázis szintén képes nemzetközi telefonbeszélgetések „elfogására”, sőt fő célpontjainak egyike az észak-amerikai kereskedelmi szatellit-frekvenciák. Bár a nyilatkozó hírforrások nem szóltak Franciaország jelenlegi hírszerzési tevékenységeiről, azt megerősítették, hogy a 90-es évek elején a francia kémszolgálat szintén rengeteg hasznos adattal segítette a még a legutóbbi évekig is jórészt állami kézben levő hazai ipart. A legutóbbi EU-jelentés pedig konkrétan két esetre is hivatkozik, amelyben az NSA segítségével amerikai vállalatoknak az utolsó pillanatban sikerült kiszorítani francia üzleti vetélytársakat.
A hírforrások szerint egyes brazil, illetve szaúdi partnerekkel kötendő francia repülőgép-ügyletek azért maradtak el, mert az amerikai hírszerzés fényt derített a tényre, hogy a francia fél a megvesztegetés eszközét is bevetette a siker érdekében. „Mi átadtuk nekik az anyagot, a szalagokat, nekik meg szembe kellett nézniük a bizonyítékokkal” - közölte egy magas beosztású tisztviselő, aki mindkét ügylet titkos aktáihoz hozzáférhetett. A bizonyítékokkal való szembesítés után a szóban forgó brazil vállalat kénytelen volt a Raytheonnal, míg a szaúdi a McDonnel-Douglas nevű céggel aláírni a szerződést.
Az amerikai kormányzati rásegítésnek egyik érthető magyarázata lehet, hogy mind az Egyesült Államok, mind több európai állam az utóbbi években elfogadott külföldi kormányok ügyleteire vonatkozó korrupcióellenes törvényeket. Ennek logikus következményeként az utóbbi amerikai kormányzatok feljogosítva érezhették magukat, hogy állami eszközökkel szerzett információkat csepegtessenek hazai vállalatoknak, amelyek így elkerülhették a külföldi konkurencia megvesztegetéseiből adódó üzleti veszteségeket. A hivatalos személyekhez közel álló források azonban határozottan cáfolják, hogy hírszerző ügynökségek közvetlenül átadtak volna egyes amerikai cégeknek a riválisokról szóló terhelő bizonyítékokat.
Az USA hírszerzési módszereit látván több európai kormány válaszlépésként megpróbálta leutánozni azokat, persze kisebb méretben. Az Echelon-rendszer körüli visszafogott hivatalos véleményeknek egy másik oka is van: a vádakat megfogalmazó országokban gyakorlatilag ugyanúgy hiányoznak a saját állampolgárokat az illetéktelen állami lehallgatásoktól védő jogi garanciák. „Ha a pellengérre akarnak állítani minket, akkor ők maguk is szembe találják magukat a ténnyel, hogy a francia hatóságok például szinte bármit megtehetnek, amit csak akarnak, saját állampolgáraikkal” - állította a francia hírszerzésről egy, a bilaterális hírszerzésben részt vevő amerikai tiszt. A globális lehallgatórendszernek azonban nem csak az üzleti körök estek, esnek áldozatul. A The Times szerint civil szervezetek, illetve nemzetközi hírnevű prominens személyiségek, vagy bárki, aki valamilyen meghatározó politikai tevékenységet folytat, egy idő múlva az NSA radarján köt ki. Így történhetett, hogy a néhai Diana hercegnő is szerepelt a megfigyeltek listáján. A walesi hercegnő egyrészt nemzetközi karitatív tevékenységeivel, másrészt a taposóaknák felszámolásáért folytatott nemzetközi kampányával vonta magára az NSA figyelmét. Lady Dianához hasonlóan lehallgatták Mark Thatchernek, a volt brit miniszterelnök fiának telefonjait is, de sok más olyan „gyanús”, nem kormányzati szervezet után is kémkedtek, mint például az Amnesty International, a Christian Aid vagy a Greenpeace.