Somorjai László
Azonos hullámhosszon a kormánypártok és a MIÉP

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) megismételte két és fél évvel ezelőtti „bravúrját”. Ahogy akkor a kereskedelmi televíziók számára kiírt pályázaton „megszabadította” az Írisz TV-t attól, hogy földi frekvenciához jusson, most a BBC, RFI (Radio France Internationale) és a Deutsche Welle által létrehozott Euro FM rádiótól mentette meg a fővárosi nagyérdeműt a körzeti, kereskedelmi és nonprofit rádiófrekvenciák hasznosítására kiírt pályázaton. Helyette élvezhetjük a MIÉP-támogatta Gidó Média Kft. termékeit, Gidófalvy Attila, Nagy Feró és Schuster Lóránt vezényletével - „A magyar zene szolgálatában.” Mint az eredmények hivatalos kihirdetésekor kiderült, rádiófrekvenciát csak azok a pályázók nyerhettek, amelyeket a kormánypártok és a MIÉP által delegált kuratóriumi tagok egységesen megszavaztak.

Körmendy-Ékes Judit, az ORTT elnöke és Csurka István, a MIÉP vezetője. Paktumok tudói?     Fotó: MTI

Feszültséggel teli várakozás fogadta az ORTT testületét e hét kedd délelőtt a médiahatóság budapesti központjának pincehelyiségében, amelyet zsúfolásig megtöltöttek az írott és elektronikus sajtó munkatársai.
Révész T. Mihály, aki az esemény időpontjában az ORTT-nek még az elnöke volt, az eredményhirdetésen nem jelent meg. Kovács György, az ORTT főigazgatója elnökölt, és tájékoztatott az azóta már ismertté vált eredményekről. A harminchárom helyi és körzeti kereskedelmi, valamint nonprofit frekvenciák közül huszonhármat szavazott meg a médiatestület. A fővárosban a következők nyertek: Inforádió Kft. (95,8 MHz), Est Rádió Kft. (98,6 MHz), Gidó Média Kft. (99,5 MHz), Rádió Infórum Kft. (88,1 MHz), Civil Rádiózásért Alapítvány (98,0 MHz), még további szavazás tárgyát képezi a 92,1 MHz, valamint az Érd vételkörzetű 101,3 MHz. Nem született eredmény a 88,8 MHz frekvenciára, amelyet többek között a Tilos Rádió, a Rádió C nevű „romarádió” és a katolikus Mária Rádió is megpályázott. A médiahatóság új pályázat kiírására tett ígéretet az említett frekvenciára, további hat vidéki körzet frekvenciáival egyetemben.
A hivatalos tájékoztatás nem nyugtatta meg a kedélyeket. Egy francia hölgy a BBC-RFI-Deutsche Welle konzorcium kiesésének okát firtatta. A válaszokból megtudtuk: „formai okokból” nem jártak sikerrel. Wéber János testületi tag (MDF) így magyarázkodott: „Technikailag nem volt lehetőség arra, hogy nyertessé nyilvánítsuk, mert a formai hiányosságok okozta pontveszteségek miatt a legnagyobb jóakarattal sem tudott a testület segíteni.” Körmendy-Ékes Judit kuratóriumi tag (Fidesz) - szerdától már a kuratórium elnöke - elmondta: „A teljes pályázat során meglehetősen egységesen döntött a testület.” Ez a megállapítás Tímár János kuratóriumi tag (SZDSZ) további értelmezésében rajzolta meg a teljes képet: „Az egyetértést az jellemezte, hogy négy testületi tag mellé lehetett csatlakozni és kész.” Vagyis amely pályázatot a kormánypárti testületi tagok, plusz a MIÉP delegáltja támogatott, az a frekvencia nyerhetett, a többinek esélye sem volt rá.
A francia hölgy tovább érdeklődött: „Miért változtatták meg a szabályokat, a kiírásban ugyanis az volt, hogy az adásidő 15 százalékát kell a magyar nyelvű híreknek szentelni, míg a BBC 30 százalékot ígért. Miként kell érteni a százalékarányt? Az adásidőt vagy a híreket veszik figyelembe ehhez?” Válasz: „Jogi képviselőink félreértették a pályázatot. Sajnos csak menet közben, a pályázat beadása után jöttek rá a pályázati szöveg helyes értelmezésére. Nem változtattuk meg a szabályokat.” További értetlenkedésére a hölgy azt az útbigazítást kapta, hogy forduljon a testület jogi képviselőihez. Ráadásul a testület tagjaitól azt is megtudhattuk, hogy az a sajátos döntésmechanizmus, amelynek következtében olyan eredmények születtek, amilyenek, csak azt demonstrálja, hogy „ilyen a demokrácia”.
Egy magyarországi lap tudósítója azt firtatta ezután, hogy a különböző aspektusok szerint adható pontszámok mennyire befolyásolhatták az eseményeket, illetve eredményeket: „Először pontoztak és utána hirdettek eredményt, vagy pedig előre hirdettek eredményt és utólag pontoztak?” - kérdezte az újságíró. Válasz: „Az eredmény kialakításában tág tere volt a szubjektív megítélésnek.”
Ugyancsak a héten született döntés a MTV-t és a Magyar Rádiót irányító kuratóriumok tagjairól. Mint ismeretes, az MTV egy éve csonka kuratóriumának ellenzéki helyeit eddig azért nem lehetett feltölteni, mert a négy ellenzéki pozícióra öt jelentkező is akadt: az MSZP két jelöltje és az SZDSZ egy jelöltje mellett a MIÉP is két pozíciót szeretne magának. Köztudott, hogy mint az ORTT rádiófrekvencia-pályázata esetében is megtörtént, az ellenzéki kategóriába tartozó MIÉP „átszavaz” a kormánypártok érdekeinek megfelelően, így olyan csiki-csuki helyzetet teremtett, amely minden esetben a valódi ellenzéket (MSZP, SZDSZ) hozza hátrányos helyzetbe. Ha az ellenzék belemegy a játékba, és elfogadja a két MIÉP-es delegáltat, akkor a kormánypártok négy főnyi jelöltjével együtt szavazva, a kétharmados többséget megszerezve a kormányoldal olyan döntéseket hoz, amilyet akar. Ha az ellenzék nem fogadja el, hogy a mindössze tizenkét képviselőből álló MIÉP-frakció (!) két fő kuratóriumi tagot delegáljon, akkor bekövetkezik az, ami bekövetkezett. Idevágóan idézzük Áder Jánosnak, az Országgyűlés elnökének a parlament ülésén elmondott szavait: „Az ellenzéki pártok sajnálatos módon nem tudtak megállapodni arról, hogy közös jelölteket állítsanak a médiakuratóriumok elnökségébe, így kénytelen vagyok azt javasolni, hogy az Országgyűlés csak a kormányoldal jelöltjeiről szavazzon.” Arra már a parlament elnöke sem számított, hogy a Duna Televízió esetében a kormányoldal sem tud megegyezni a jelöltekről. Ez persze nem menti fel az Országgyűlés elnökét a felelősség alól, és mint ismeretes, az MSZP- és az SZDSZ-frakció tiltakozásul kedd este kivonult az ülésteremből, valamint lemondásra szólította fel az elnököt.
Áder szerint a médiatörvény rendelkezéseiből az következik, hogy közös jelölteket kell állítani, és véleményét még Györgyi Kálmán legfőbb ügyész állásfoglalása sem tudta megingatni, aki a létrejött helyzet (csonka kuratórium) törvénytelen voltára hívja fel a figyelmet. Az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozva Áder azt kérdezte: „Miért nem hoztak létre a frakciók egy nagyobb létszámú testületet?”
A Magyar Rádió Kuratóriumának megválasztási ügye is „felemás” sikerrel járt, azaz kormánypárti csonka kuratórium jött létre. A dolog pikantériája, hogy a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriumának elnökévé azt a Szadai Károlyt
(Fidesz) nevezték ki, aki mindezidáig Kövér László titokminiszter kabinetfőnöki posztját töltötte be. A parlamenthez
eljuttatott önéletrajzából a következőre derül fény: Szadai jelenleg a Gábor Dénes Műszaki Főiskola hallgatója, a médiában ezidáig semmilyen szakmai tapasztalatot nem szerzett.
A kialakult helyzetet Lendvai Ildikó, az MSZP médiaszakértője a Heteknek így értékelte: a kizárólag kormánypárti jelöltekből álló testületek előterjesztésével a televízió kormánypárti elfoglalása után megvalósult a Magyar Rádió és a Duna Televízió kormánypárti elfoglalásának kísérlete. A legfőbb ügyész véleményének figyelembe vételével Ádernek meg lett volna a hivatkozási alapja, hogy presztízsveszteség nélkül a parlament elé terjessze az ellenzék jelöltjeit. Györgyi Kálmán szerint egyébként nem szükséges a közös jelölés, és a jelöltek megválasztásának több fajta technikája is alkalmazható lett volna.
Lendvai Ildikó elmondta, hogy az Országgyűlés elnöke a saját maga szempontjából sem volt következetes, mert a jelölést elindító folyamatban nem kért közös jelölést a frakcióvezetőktől. „A frakciók külön jelöltek, és a jelöltjeink nevének leadása után valamennyien megkaptuk a szükséges űrlapokat a jelöltek adatainak a kitöltéséhez - részletezte. - Múlt héten szabadságon volt az elnök úr, így csak a házbizottsági ülésen derült ki, hogy mégiscsak közös jelölésre tart igényt.”
Balogh László MDF-es képviselő, az Országgyűlés Kulturális és Sajtó Bizottságának tagja más oldalról közelítette meg a kérdést. Lapunknak kifejtett helyzetértékelése szerint az ORTT-ben azért nincs vita, mert a médiatörvény egyértelműen arról rendelkezik, hogy a kuratóriumba minden frakció egy főt delegáljon. Amikor a MIÉP két jelöltet szeretne magának a rádió, illetve televízió kuratóriumában, akkor viszont nem tesz mást, mint a médiatörvényben meghagyott kiskapun közlekedik. A médiatörvény megalkotásakor ugyanis az alkotók nem rendelkeztek a jelölés módozatáról, mert nem gondoltak arra, hogy létrejöhet egy olyan helyzet, amikor az ellenzék egymással szemben álló pártokból áll. Ezek után, amikor az MSZP sem hajlandó belemenni a számára hátrányos tizenkét fős kuratóriumba, ez is a lehetőséggel való élés egy módja. „Én mind a kettőt egyformán ítélem meg” - érvelt a képviselő, aki szerint az MDF minden létező megoldást el tudna fogadni: nyolcfős kuratóriumot, ha a másik négy főben megegyezik az ellenzék, vagy az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően a tizenkét vagy több fős kuratóriumot is, mert az előbbi verzióban minden párt két-két főt jelölhetne. Egyedül azzal nem értenének egyet, ha számukra kedvezőtlen létszámú kuratórium állna fel: például tíz fő, amikor az MDF csak egy főt jelölhetne
az ellenzék két pártjának két-két várományosával szemben. Nyolcfős kuratórium esetében az MDF azzal sem értene egyet, hogy az ellenzék öt jelöltje közül ők „mazsolázzák ki” a megfelelő jelölteket. „Ott már nem darabszámokról van szó, hanem nevekről. Ha én konzervatívként válogatom ki, hogy az MSZP kit küld be, akkor azt hiszem, hogy ezzel sérül a demokrácia elve. Épp a média kiegyensúlyozása mondja azt, hogy a különböző felfogású embereket delegálva lehessen az egyensúlyt megtartani - részletezte Balogh. - Ennek ellenére a Magyar Demokrata Fórum keresi a lehetőségeket, mert mi úgy gondoljuk, hogy nem jó, ha az ellenzék nincs jelen a testületek kuratóriumaiban” - összegezte álláspontját.

---

„Átállítási” kisérlet

Hazafi Zsolt
Interjú Vásárhelyi Mária médiaszociológussal, a Nyilvánosság Klub ügyvivő testületének tagjával.

- Hogyan értékeli az elmúlt napok eseményeit: a rádiófrekvencia-pályázatok sajátos eredményeit, valamint a két új csonka kuratóriumot?
- Mint a demokratikus jogállam megcsúfolását. Ezek a döntések nyilvánvalóan mutatják a politikai akaratot: a nyilvánosság minél több fórumát elfoglalni a jobboldal számára, és kiszorítani onnan a másképpen gondolkodókat.
- Csurka István, a MIÉP elnöke azt nyiltakozta, hogy nem érti az úgynevezett balliberálisok sirámait, hiszen egy adott kuratóriumnak nincs beleszólása egy adott média műsorszerkezetébe, maximum csak a vezetőjét választhatja meg…
- Előre bocsátom, hogy nem szívesen bocsátkozom vitába Csurka Istvánnal, mert nem gondolom, hogy nekünk lenne egymással párbeszédünk Egyébként Csurka István a legutóbbi napokig azt nyilatkozta, hogy ez az egész politikai kérdés, és azért akarnak mindenhova két kurátort küldeni, hogy rendet tegyenek a médiában, hiszen - ideológiájuk szerint - ki kell söpörni onnan liberálisokat és a baloldaliakat. Ehhez képest furcsa, hogy most azt mondja: nincs jelentősége a kuratóriumoknak.
Érvelésében mindössze annyi igaz, hogy a kuratóriumnak a tartalmi részt illetően elméletileg nincs és nem is lehet befolyása a médiára. Viszont az elnök megválasztása e grémium feladata, ami persze alapvetően tartalmi kérdést jelent, hisz pontosan tudjuk: egy intézmény vezetője alapvetően meghatározza annak működését. Ez egyébként jól látható a Magyar Televízió működésén, ahol az új vezető kinevezése teljesen átalakította a műsorstruktúrát.
Nem is tudom, mit gondoljak akkor, amikor például egy olyan embert tesznek a közszolgálati rádió kuratóriumának élére, akinek nincs felsőfokú végzettsége, aki soha az életben nem foglakozott a médiával és egyébként titkosszolgálati „vonalról” érkezik. Lehetséges, hogy a cél a titkosszolgálatokra az elmúlt két évben jellemző módszerek exportálása a közszolgálati médiához. Ha erről szól a történet, akkor csak a legroszszabbakra számíthatunk.
- Az új ORTT-tagok megválasztását az előzőekhez kapcsolja?
- Az ORTT-választás azért más, mert ott törvényszerűen történtek az új tagok kinevezései. A médiatörvény szerint minden parlamenti párt egy tagot jelölhet, plusz a legnagyobb kormánypárt adja az elnököt. Így jogszerűen alakult ki a kétharmados többség a jobboldali pártok javára.
Azonban ami a rádiófrekvencia-pályázatok értékeléséből látható
- amit ugyan a régi, de ugyancsak jobboldali többségű kuratórium hozott -, az az, hogy a kiszorítósdi tovább fog folytatódni. A legtöbb pályázat nyerteséről ugyanis pontosan el lehet mondani, hogy milyen politikai ideológiai megfontolások alapján kapott frekvenciát. Szerintem akárki akármit mond, kabaréba illő állítás hogy a „MIÉP-es” Gidófalvi Attila jobb pályázatot készített, mint a közszolgálatiság mércéjének is tekintett BBC, a tekintélyes Deutsche Welle és az ugyancsak nemzetközileg elismert és jegyzett Radio France együttesen.
Mindezek, így a csonka kuratóriumok felállítása, azért furcsa számomra, mert az Európai Unió által készített országjelentés elmarasztalta Magyarországot a korábbi
- akkor még egyke - MTV-s csonka kuratóriumért. Egészen bizonyos, hogy további „intőket” fog kapni az ország. Egyébként egyre nagyobb kérdésnek tartom, hogy egyáltalán érdekli-e a kormányt az, hogy mit szól az unió ahhoz, amit tesz.
- Az unióban általában hogyan szabályozzák a közszolgálati média és politikum kapcsolatát?
- A legkülönfélébb szabályozási módok vannak, természetesen a közszolgálati média egy bizonyos mértékig mindenhol neuralgikus pont. A magyar médiatörvény - amit talán nálam jobban nem bírált senki - annál sokkal jobb, ahogyan ezt ma használják. Ugyanis a kormányzat nem a médiatörvényt, hanem a médiatörvényben meglévő joghézagokat használja ki. Ha ugyanez a törvény Angliában lenne, egyetlen egy pártnak sem jutna eszébe, hogy komisszárokat ültessen a kuratóriumokba. Ez egyszerűen politikai kultúra kérdése.
Szerintem a jobboldal azon elképzelése áll a közszolgálati média lerohanása mögött, hogy ha sikerül az ideológiai „hatalmat” megszerezni ezen intézményekben, akkor sikerül átállítani a hallgatóságot, a fogyasztó polgárt is a kívánt „irányba”. Több mint jelzés értékű, hogy Orbán Viktor miniszterelnök februári beszédét immáron harmadszor ismétli a „királyi” Magyar Televízió.
- Az egész magyar sajtót figyelembe véve az „egyensúlyteremtésnek” nevezett folyamat most milyen szakaszába lépett?
- A kormánypártoknak anynyiban sikerült „billenteniük” a helyzeten, hogy rengeteg pozíciót elfoglaltattak kádereikkel.
Az országos mellett a vidéki elektronikus médiában is szintén tapasztalható az erőteljes jobboldali „nyomulás”. A közszolgálati televízió vidéki stúdióinak legtöbbjében is lecserélték az embereket. A frekvenciák osztogatásánál is láthattuk, hogy rettenetesen „nyomulnak” a jobboldali pártok, és a történelmi egyházak is nagyon sikeresek ebben.
Kutatási tapasztalataim szerint azonban közönségük abszolút nem növekedett, illetve nem fog növekedni. Mi történik valójában? Ugyanannak az xezer számú embernek több fórumon tudják elmondani ugyanazt, de újabb társadalmi rétegeket nem sikerül bevonniuk fogyasztóik közé. Szerintem éppen ezért felesleges ennyi közpénzt és energiát ölni ebbe. Meggyőződésem szerint elképzelhetetlen, hogy a mostani akció, Györgyi Kálmán főügyész esetleges lemondásával megtetézve ne üssön vissza.