Szöllősi Tibor
Tinédzserek a harmadik évezredben

„Ha a jövőt tisztán akarjuk látni, meg kell értenünk a korosztályt, amely majd megvalósítja azt” - mondja az amerikai Barna Research Group alapítója és vezetője, George Barna. A neves kutatóintézet az interneten tette közé a tizenévesek körében végzett országos felmérését, amely számos izgalmas és bátorító változásra hívja fel a figyelmet. A felmérés evangéliumi hívők körében készült; jelenleg az Egyesült Államokban a tizenévesek 4 százaléka, a felnőtteknek pedig 6 százaléka tartozik ehhez a csoporthoz. Ugyanakkor a legtöbb tinédzser csak felszínes kapcsolatokat ápol a kereszténységgel, sőt a keresztény hit iránt mutatott már amúgy is minimális elkötelezettségük további lazítására számítanak.

Az amerikai tizenéveseket általában mélyen vallásosnak tartják, akik vallási meggyőződésüket beépítették életstílusukba és gondolkodásmódjukba. A Barna Research legutóbbi tanulmányából azonban úgy tűnik, a fiatalok körében a hit mára múló divat lett, amely beolvad a világnézetüket és életstílusukat alakító perspektívák, tapasztalatok, szakismeretek és környezeti tényezők közé. Többé sem viselkedésmódjuk, sem meggyőződésük nem azt a képet erősíti, hogy a kereszténység iránt valóban elkötelezettek lennének.
Noha köztudomású, hogy a tizenévesek többet beszélnek vallási ügyekről, mint az idősebbek, ez nem jelent mélyebb elkötelezettséget a részükről. Amikor hovatartozásuk felől kérdezik őket vallási meggyőződésük tekintetében, általában nyitottságról tanúskodó válaszokat adnak, de nem nagyobb mértékben, mint ahogy a felnőttek között tapasztalható. Például alig kétharmaduk mondja vallásosnak magát (64 százalék), 60 százalékuk „szellemi”-nek és ugyanennyien „elkötelezett keresztény”-nek. Ezek az arányok megegyeznek a felnőttek körében nyert adatokkal. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a magukat elkötelezett kereszténynek állító megkérdezetteknek csak fele tartozik az ún. újjászületett keresztények közé.
Annak megítélésére, hogy a spiritualitás milyen súllyal van jelen a tinédzserek életében, az egyik lehetőség a jövőre vonatkozó terveik vizsgálata. Amikor az országos mintában szereplő tizenéveseket arra kérték, hogy tizenkilenc életcélt rangsoroljanak kívánatosságuk szerint, a listán szereplő, az elkötelezett keresztény életre jellemző célok helyezése legjobb esetben is csak szerénynek volt mondható. A három vallási vonatkozású megjelölés közül a legtöbben azt választották, hogy „közeli, személyes kapcsolatuk legyen Istennel” - ez a tizenkilenc cél közül átlagosan a nyolcadik legfontosabbnak bizonyult. A „keresztény hit iránti mély elkötelezettség” a rangsor alsó harmadában szerepelt, a tizennegyedik helyen. A „személyes aktivitás az egyházban” még hátrább szorult, a tizenhatodik helyre. Átfogóan a legkívánatosabbnak tartott opciók az erős kapcsolatokat és a jólétet célozták - a hittel kapcsolatos törekvések lényegesen kisebb hajtóerőnek bizonyultak.
Ami azt illeti, bár a túlnyomó többség hisz Istenben, három tizenéves közül csak kettőben él erősen a vágy, hogy Vele személyes közösségben éljen. Hasonlóan, noha tíz közül kilencen hisznek abban, hogy Jézus valóságos személy volt, és több mint nyolcan kereszténynek is vallják magukat, csak a megkérdezettek fele tartja nagyon kívánatosnak, hogy mélyen elkötelezett keresztény életvitelt folytasson. Még kevesebben voltak azok - tízből négyen -, akik lelkesedtek valamilyen egyházi aktivitásért.
Az amerikai tizenévesek szellemiségének igazi természetét mutatja három további fokmérő. Bár tíz közül nyolcan kereszténynek mondják magukat, csak 26 százalékuk híve a keresztény hit melletti feltétlen elkötelezettségnek. Ez a felnőttek között talált értéknek csak mintegy a fele, és jól mutatja az amerikaiak lankadó hűségét uralkodó vallási csoportjuk iránt.
Egy másik kérdéskör a fiatalok újjászületett keresztényi mivoltára vonatkozott. A felmérésben résztvevők közül azok minősültek újjászületett keresztényeknek, akik személyes módon elkötelezték magukat Jézus Krisztus mellett, és ez ma is fontos számukra; továbbá hisznek abban, hogy haláluk után a mennybe kerülnek, mégpedig kizárólag amiatt, mert megvallották bűneiket, és elfogadták Jézus Krisztust mint megváltójukat. E besorolást követve három keresztény tinédzser közül csak egyet lehet újjászületett kereszténynek mondani. Meglepő módon az újjászületett tizenéveseknek a fele sem (44 százalék) vallotta magát a keresztény hit feltétlen elkötelezettjének, ami az egyház jövőbeni problémáinak újabb tünete.
A tanulmány szerint a tinédzserek aktívabbak az egyházi tevékenységekben a felnőtt korosztálynál: hetente közel hatvan százalékuk látogatja az istentiszteleteket, minden harmadik fiatal ifjúsági összejöveteleken, tíz közül hárman pedig valamilyen más egyházi rendezvényen vesz részt. Összességében a tinédzserek átlag hetven százaléka bekapcsolódik valamilyen egyházi programba, ami messze túlhaladja a felnőttek résztvételi arányát - még a szóban forgó fiatalok szüleiét is!
Ám mielőtt még valaki illúziókba ringatná magát, beszélni kell a tizenévesek terveiről. Amikor arról kérdezték őket, hogy becsüljék meg, milyen valószínűséggel vesznek majd részt az egyházi közéletben önállósodásuk után is, a számértékek meredeken estek: ebben csak körülbelül minden harmadik fiatal látott perspektívát. A maga összefüggésében ez azt jelenti, hogy a Barna Research adatai szerint több mint egy évtizedre visszamenőleg ez a legalacsonyabb ilyen érték. Amennyiben a tendencia folytatódik, az előttünk álló évtized végéig az aktív egyházi élet jelentős hanyatlásával kell számolnunk.
Ezek a statisztikák George Barna kutató tizenévesekről készülő átfogó tanulmányának részét képezik, amely a „Tinédzserek a harmadik évezredben” címet viseli. A jelentés következtetései között szerepel, hogy a tizenévesek ellentmondásossága önmagában kész tanulmány. Egyrészt vallásos embereknek szeretnének tűnni, ugyanakkor igazán szellemi célok megvalósításába keveset fektetnek be. A kutatás feltárta, hogy a keresztény tizenévesek vallási tevékenységeit inkább kapcsolatteremtési lehetőségek motiválják, semmint az, hogy szellemi fejlődésüket ígéretes célnak tartanák. A barátságok kialakításának és megőrzésének lehetősége erősebben esik latba a hitük elmélyítésére irányuló elkötelezettségnél. Egyébként nem különösebben tartják hasznosnak, hogy egyháztagok legyenek.
George Barna, a kutatások irányítója és az adatok elemzője szerint még nem késő olyan módon hatni a tizenévesekre, hogy az egyház fontos szerepet kapjon jövőbeni terveik között. A legtöbb tinédzser elkeseredett igyekezettel próbál megalapozott és inspiráló életcélt találni, és szeretne befolyásos emberré válni. Ilyen célokat az egyház is nyújthat, és Barna szerint a fiatalok még adnak is rá esélyt. Ám ahhoz, hogy elfogadott partnerként vehessen részt érési folyamatukban, az egyháznak el kell érnie, hogy a tizenévesek időt és figyelmet fordítsanak rá. Ez pedig azt jelenti, hogy már jóval középiskolai tanulmányaik befejezése előtt értékeket kell teremtenie az életükben. Ha az egyház ebben nem bizonyul sikeresnek, szinte biztos, hogy egyetemi hallgatókként továbbra is tömegével fordítanak majd hátat az egyháznak.