Amióta Hillary Rodham Clinton február elején másodszor is közzétette, hogy
benevez a versenybe New York állam szenátori címének elnyeréséért, úgy felgyorsult
a választási hadjárat sebessége, mintha legalábbis csak hetek lennének hátra a
voksolásig, nem háromnegyed esztendő. Az elnök felesége nem vesztegette az időt, és
a kinyilatkoztatás után azonnal New York állam északi részébe utazott, hogy magához
édesgesse a szavazópolgárokat. Tudni kell ehhez, hogy New York város és közvetlen környéke
a demokratapártiak erőssége, ezzel szemben a szenátorokat az egész állam választja,
és annak északi részében a republikánusok vannak szinte elsöprő többségben, így
a küzdelem általában ott dől el.
A türelmetlen republikánus vezetők ösztökélni kezdték Giuliani New York-i polgármestert,
hogy ha győztesen akar kikerülni a küzdelemből, akkor neki is meg kell kezdenie a kampánykörutakat
északon. A városatya viszont úgy nyilatkozott, hogy az ő választási hadjárata akkor
lesz sikeres, ha továbbra is jó polgármester marad. A felmérések azt mutatják, hogy
Giuliani nem élvezi New York államban azt a támogatást, amit a republikánus jelöltek
hagyományosan megkapnak, mert a szavazópolgárok nem bíznak meg a New York-i polgármesterekben.
„Nem szavaznék egy New York-i polgármesterre, hogy ő képviselje az államot” -
mondta egy 62 éves fegyőr, aki éppen hamburgert evett Albion egyik vendéglőjében,
ahol Hillary asszony is megállt, hogy megreggelizzen, és megszorongassa a polgárok kezét.
Clinton elnök felesége a napokban azzal vádolta Giulianit, hogy belekeveri a vallást a
választási kampányba, mert egy pénzkérő levelében azt állította, hogy „ellenségesen
viseltetik Amerika vallási hagyományaival szemben”. Ugyanebben a levélben a polgármester
arról panaszkodott, hogy „egyes liberális bírák még a Tízparancsolat kifüggesztését
is megtiltották a nyilvános iskolákban”. A first lady természetesen elmarasztalta a
polgármestert azért, hogy ilyen eszközökkel akar pénzt szerezni kampánya számára,
Giuliani viszont kijelentette: „Nemcsak síkra szállok a levél mellett, de szeretném,
ha New York államban mindenki elolvasná… A Tízparancsolat a nyugati civilizáció része,
és ha a tanárok hangsúlyozni akarják, mit tartalmaz, nem szabadna tilalmat állítani,
és kimondani, hogy ezt nem tehetik.” Hillary Clinton ezután azt olvasta Giuliani fejére,
hogy sértegetésekre építi választási hadjáratát, majd követelte, hogy hozza nyilvánosságra
pénzkérő leveleit. A polgármester erre azt a választ adta, hogy azonnal közzéteszi
a leveleket, amint a first lady kampánya kiír egy 300 ezer dolláros csekket az adófizetők
számára, amely összeggel tartozik a szövetségi kormánynak, mivel a Fehér Ház repülőgépeit
használja szenátusi kampányának céljaira.
A napokban aztán Giuliani mégiscsak megfogadta a republikánus vezetők tanácsát, és
megkísérelte, hogy felsorakoztassa maga mögé New York állam északi részének lakosságát.
E hónap 11-én levelet intézett Clinton elnökhöz, amelyben sürgette, nyúljon hozzá
a hadászati olajtartalékokhoz, hogy le lehessen nyomni a fűtőolaj árát, amely 72
centről több mint két és fél dollárra, tehát jó három és félszeresére
emelkedett rövid néhány hét leforgása alatt. A New York-i polgármester még nyomatékosabbá
tette a dolgot, amikor is pár nappal később az állam fővárosába, Albanyba látogatott,
hogy nyilvánosan is pálcát törjön mind Hillary, mind Bill Clinton fölött a felszökő
olajárak kérdésében tanúsított magatartásukért. Giuliani nyíltan elismerte, hogy
igenis politikai kérdést csinál a dologból: „Az elnök, aki híres arról, hogy átérzi
a fájdalmunkat, valahogyan most nem érzékeli a New York-iak fájdalmát” - szögezte
le a polgármester. Majd Clinton asszony úgynevezett „hallgató körútjával”
kapcsolatban hozzáfűzte, bár az embereknek alapos gondot okozott a fűtőolaj árának
felszökése, Hillary „ezt nyilvánvalóan nem hallotta meg”.
A kérdés aligha egyszerű. A két ellenlábas párt jelöltje minden bizonnyal nem fog
egyetérteni szinte egyetlen kérdésben sem, ezt nyilvánvalóan senki sem várja tőlük.
Vannak azonban dolgok, amelyek egyik vagy a másik előnyére válhatnak. Rudy Giuliani második
hivatali időszakát szolgálja, mint New York polgármestere, és bizony dicsekvés nélkül
elmondhatja, hogy a város sokkal tisztább, jóval biztonságosabb és virágzóbb, mióta
az ő kezében van a gyeplőszár. Nem beszélve arról, hogy ez az ember tősgyökeres
New York-i, ebben az államban élte le az egész életét. Hillary Rodham Clinton sohasem
lakott sem New York városában, sem az állam területén. Az ő javára írható, hogy
az ország első asszonya, az elnök felesége, aki bizony jóval több nyilvánosságot
kap, mint amire egy New York-i polgármester valaha is számíthat. Ezen felül valamiféle
sajnálattal egyesült rokonszenv nyilvánul meg iránta, különösen a nők részéről,
éppen férjének viselt dolgai miatt. Ezek viszont a kampány során ugyanúgy a kárára
is lehetnek, ha ellenfele ügyesen bánik velük.
Az eredményt persze majd csak 2000. november 7-én késő éjszaka, avagy 8-án reggel
fogjuk megtudni. Azt azonban senki sem érti, mi késztette Hillary asszonyt kampányában
arra, hogy ilyen szédületes mértékben felgyorsítsa a választási hadjárat ütemét.
Lehetséges, hogy talán az a bizonytalanságérzés, amely abból fakad, hogy ő teljesen
idegen ebben az államban, és így akarja leküzdeni ezt a hátrányát, avagy rá akarja
kényszeríteni ellenfelét ennek a sebességnek követésére, ami viszont nehézséget
okozhat polgármesteri hivatalának ellátásában, és ez esetleg az ő malmára
hajthatja a vizet. Közrejátszhat az is, hogy a felmérések szerint Hillary elveszítette
női támogatóinak jelentős részét, akik kezdetben a férje ügyei miatt érzett
rokonszenvből melléálltak. A mai választási kampányokban minden lehetséges, de
mennyire lesznek képesek felpörgetni ezt a tempót a későbbiekben? Gondolnak-e továbbá
arra, hogy a választópolgárság esetleg elfásul ettől az iramtól? Voltaképpen mi
olyan sürgős kilenc hónappal a választás előtt?