- Talán keresel valamit? Úgy tűnik, venni szeretnél valamit…
- Venni? Mit?
- Például minket.
A párbeszéd a látszat ellenére nem a Budapesten kijelölendő türelmi zónák egyikében
zajlik, hanem egy Costa Rica-i utcán, két alig-kamasz lány és egy csellengő
fiatalember között. A kisebbik, a 12 éves harminc dollárba kerül, 13 éves nővére már
tizenötért is kapható. A lányok jelenléte nem feltűnő errefelé, ők csak egy
gyorsan növekvő iparág munkásai: gyermek-prostituáltak. Helyzetükről és a Costa
Rica-i szexipar „gyermek-ágazatáról” a Miami Herald Tribune című amerikai lap számolt
be február 20-ai számában.
Latin-Amerika gyorsan növekvő, legstabilabbnak tartott demokráciája és ökoturizmus
„feltalálója”, Costa Rica újabban a pedofilek kedvelt úticéljává vált. San Joséban
esténként mintegy 2000 gyermekkorú prostituált járja az utcákat kliensre vadászva
- állítja egy felmérés, amely nemzetközi szinten vizsgálja a gyermekprostitúció
kérdését. Mások a bordélyházakban várják a befolyásosabb és pénzesebb vendégeket.
Olyanok is vannak, akik az internetre szánt fajtalan képek készítéséhez pózolnak
ruhátlanul - ez utóbbi egészen a múlt évig még csak büntetendő sem volt Costa
Ricában.
A probléma nem új keletű: a Stockholmban rendezett Világkongresszus a Gyermekek Szexuális
Kereskedelmi Kizsákmányolása Ellen már 1996-ban megállapította: a dél-amerikai ország
a gyermekprostitúció egyre kedveltebb központja. A kormány tehetetlensége egyre erősebb
nemzetközi felháborodást vált ki. Tavaly az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága fejezte ki
aggodalmát a Costa Ricában gyermekek ellen folyó szexuális visszaélések miatt.
Jelenleg az Amerika-közi Emberjogi Bizottság (Inter American Commission on Human Rights)
készül egy korábbi panasz meghallgatására és a szexuális visszaélések gyermekáldozatainak
megsegítésére. A bizottság azzal vádolja Costa Ricát, hogy az ország nem tett meg
mindent a gyerekek szexiparban való alkalmazása ellen. A Costa Rica-i diplomácia természetesen
mindent megtesz a március harmadikára tervezett meghallgatás elhalasztására, eddig
szerencsére sikertelenül.
A gyerekszex virágzása nagy mértékben külső körülményeknek is köszönhető: az
Egyesült Államokban szigorú, új törvények léptek életbe a pedofília ellen; a
pedofil hajlamok kiélését hagyományosan szolgáló ázsiai piac összeomlott; az
internet pedig megkönnyíti a pedofileket érdeklő információk terjedését. Emellett
jelentős szolgálatot tesznek a gyermekeket alkalmazó szexiparnak az utazási irodák és
az amerikai tulajdonú hotelláncok is. A témát ismerő szociális munkások szerint
kellemetlen titok, de el kell ismerni, hogy a gyermekek mindig is szexuális játékszernek
számítottak Costa Ricában. 18. századi dokumentumok tanúsítják, hogy ilyen tárgyú
panaszok jutottak el a spanyol inkvizícióhoz.
Magda Ramirez de Castro, egy gyermekprostituáltakkal foglalkozó pszichológus keserűen
jegyzi meg: „Tudom, hogy Costa Rica a híre szerint magasan kvalifikált, kifinomult
emberek országa, jól működő, szorgos családokkal, ahol kevés a nyomorgó, alig néhány
százaléknyi az analfabétizmus, és jó a közbiztonság… ez azonban csak mítosz.
Lehet, hogy tíz évvel ezelőtt még igaz volt, ma azonban más a helyzet.” Ma az egyre
növekvő szegénység (ENSZ-adatok szerint a lakosság 27 százaléka él a nyomor szintjén),
és a széteső családok (az újszülöttek 41 százaléka egyedülálló anyától születik)
jellemzik Costa Ricát.
A nehéz idők sok nőt juttattak prostitúcióra, ami errefelé 18 éves kor fölött legális
munkának számít. Ennek ellenére a gazdaság egyik fejlett ágazatának tekintett
szexipar növekvő számban épül illegálisan „dolgozó” kiskorúakra.
Costa Rica persze semmi esetre sem tekinthető az egyetlen, fejlett szexiparába
gyerekeket is bevonó államnak az amerikai földrészen. Nicaraguában is mindennapos látványt
nyújtanak az autópályák mentén álldogáló kislányok, akik csábítóan felhúzzák
blúzukat, hogy ne kínáljanak zsákbamacskát. Hondurasban nemrég tartóztattak le egy
amerikai tanárt, akit egy szállodában értek tetten egy 12 éves fiúval. A rendőrség
megtalálta a férfi naplóját is, melyben egyenesen mennyországnak nevezte Hondurast,
ahol sok-sok kalandja között még nyolcéves fiú is akadt. A problémát ismerő
szakemberek a többi országhoz viszonyítva is azt állítják, hogy Costa Ricában
teljesen kontroll nélkül folyik a gyerekek szexuális kizsákmányolása.
A Costa Rica-i kormány által készített és a Miami Herald birtokába jutott bizalmas
jelentés feltárja, hogy a gyerekek szexuális célból történő adásvétele égbekiáltó
orcátlansággal folyik. Az egyik bordélyház toborzóemberei például éppen az
amerikai követség épülete előtt vadásznak „friss húsra”, egy limuzint használva
csalétekként az iskolából hazafelé tartó gyerekek számára. San Jose egyik negyedében,
Paso Anchóban egy asszony szomszédai arra panaszkodnak, hogy az asszony bordélyházat
tart fenn tizenévesekkel, köztük saját lányával. A rendőrség eddig meg sem próbált
behatolni a házba, annyira félnek az asszony fenyegetéseitől. A jelentés szerint itt
egy „agresszív” család lakik.
Nem szükséges titkos kormányjelentéseket olvasni ahhoz, hogy valaki tisztába jöjjön
a Costa Rica-i gyermekprostitúció mértékével. Akinek van szeme, látja, mi folyik: bármelyik
taxisofőr gondolkodás nélkül tud ajánlani megfelelő házat az érdeklődőnek, és még
jó kis jattot is kap érte. Az utcán ácsorgók között is érik meglepetések a
beavatatlant: messze nem a bevezetőben említett 12 és 13 éves Ivette és Stephanie a
legfiatalabbak a pályán. A kilencéves Iliana azután ment el otthonról, hogy nagybátyja
éveken át molesztálta. Jelenleg egy szállodában lakik, szobája bérét keresményéből
fedezi. A Casa Alianza (az utcagyerekekkel foglalkozó, New York-i székhelyű Covenant
House szervezet latin-amerikai ága) tud olyan 12 éves kislányról is, akit nagynénje küld
rendszeresen az utcára, három óráért 120 dollárt kérve. A kislány szoros munkaidőben,
csak délután egyig dolgozik, mivel utána kezdődik az iskola. Most éppen a hatodik
osztályba jár. Ezek a lányok - bármilyen meglepő - nem különleges esetek. Tényként
kezelik munkájukat, nem sokat „lelkiznek”. Ivette „egy tonnányi” férfira emlékszik,
akikkel volt már, és amikor megkérdezik, miből élnek a szülei, habozás nélkül
mondja: „Belőlem”.
A legtöbb latin-amerikai országban utcagyerekek prostituálják magukat. Costa Ricában
más a helyzet: a gyermekprostituáltak többsége otthon lakik, és általában már 12
éves koruk előtt elkezdik a szakmát. Nem mellékes, hogy - az ENSZ egyik felmérése
szerint - 82 százalékukat prostituálódásuk előtt valaki már szexuálisan molesztálta.
Ilyen kezdet után könnyen jutnak arra az elhatározásra, hogy inkább pénzért adják
azt, amit otthon ingyen kell adniuk. A legtöbb pszichológus és szociális munkás egyetért
abban, hogy a vérfertőzés mélyen gyökerezik a Costa Rica-i családokban. Nem mintha
az emberek a szívük mélyén nem tudnák, hogy valami nincs ezzel rendben, de inkább
tradíciónak tekintik az egészet, semmint olyan dolognak, ami miatt még aggódni is kéne.
Úgy látszik, nem a külföldiek hozták a problémát: a gyerekek szexuális molesztálásának
saját kultúrája van az országban, amit a külföldiek egyszerűen kihasználtak - állapítja
meg a Miami Herald.