Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabó Ibolya Anna
Kizsákmányolt gyerekek

- Talán keresel valamit? Úgy tűnik, venni szeretnél valamit…
- Venni? Mit?
- Például minket.
A párbeszéd a látszat ellenére nem a Budapesten kijelölendő türelmi zónák egyikében zajlik, hanem egy Costa Rica-i utcán, két alig-kamasz lány és egy csellengő fiatalember között. A kisebbik, a 12 éves harminc dollárba kerül, 13 éves nővére már tizenötért is kapható. A lányok jelenléte nem feltűnő errefelé, ők csak egy gyorsan növekvő iparág munkásai: gyermek-prostituáltak. Helyzetükről és a Costa Rica-i szexipar „gyermek-ágazatáról” a Miami Herald Tribune című amerikai lap számolt be február 20-ai számában.

Latin-Amerika gyorsan növekvő, legstabilabbnak tartott demokráciája és ökoturizmus „feltalálója”, Costa Rica újabban a pedofilek kedvelt úticéljává vált. San Joséban esténként mintegy 2000 gyermekkorú prostituált járja az utcákat kliensre vadászva - állítja egy felmérés, amely nemzetközi szinten vizsgálja a gyermekprostitúció kérdését. Mások a bordélyházakban várják a befolyásosabb és pénzesebb vendégeket. Olyanok is vannak, akik az internetre szánt fajtalan képek készítéséhez pózolnak ruhátlanul - ez utóbbi egészen a múlt évig még csak büntetendő sem volt Costa Ricában.
A probléma nem új keletű: a Stockholmban rendezett Világkongresszus a Gyermekek Szexuális Kereskedelmi Kizsákmányolása Ellen már 1996-ban megállapította: a dél-amerikai ország a gyermekprostitúció egyre kedveltebb központja. A kormány tehetetlensége egyre erősebb nemzetközi felháborodást vált ki. Tavaly az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága fejezte ki aggodalmát a Costa Ricában gyermekek ellen folyó szexuális visszaélések miatt. Jelenleg az Amerika-közi Emberjogi Bizottság (Inter American Commission on Human Rights) készül egy korábbi panasz meghallgatására és a szexuális visszaélések gyermekáldozatainak megsegítésére. A bizottság azzal vádolja Costa Ricát, hogy az ország nem tett meg mindent a gyerekek szexiparban való alkalmazása ellen. A Costa Rica-i diplomácia természetesen mindent megtesz a március harmadikára tervezett meghallgatás elhalasztására, eddig szerencsére sikertelenül.
A gyerekszex virágzása nagy mértékben külső körülményeknek is köszönhető: az Egyesült Államokban szigorú, új törvények léptek életbe a pedofília ellen; a pedofil hajlamok kiélését hagyományosan szolgáló ázsiai piac összeomlott; az internet pedig megkönnyíti a pedofileket érdeklő információk terjedését. Emellett jelentős szolgálatot tesznek a gyermekeket alkalmazó szexiparnak az utazási irodák és az amerikai tulajdonú hotelláncok is. A témát ismerő szociális munkások szerint kellemetlen titok, de el kell ismerni, hogy a gyermekek mindig is szexuális játékszernek számítottak Costa Ricában. 18. századi dokumentumok tanúsítják, hogy ilyen tárgyú panaszok jutottak el a spanyol inkvizícióhoz.
Magda Ramirez de Castro, egy gyermekprostituáltakkal foglalkozó pszichológus keserűen jegyzi meg: „Tudom, hogy Costa Rica a híre szerint magasan kvalifikált, kifinomult emberek országa, jól működő, szorgos családokkal, ahol kevés a nyomorgó, alig néhány százaléknyi az analfabétizmus, és jó a közbiztonság… ez azonban csak mítosz. Lehet, hogy tíz évvel ezelőtt még igaz volt, ma azonban más a helyzet.” Ma az egyre növekvő szegénység (ENSZ-adatok szerint a lakosság 27 százaléka él a nyomor szintjén), és a széteső családok (az újszülöttek 41 százaléka egyedülálló anyától születik) jellemzik Costa Ricát.
A nehéz idők sok nőt juttattak prostitúcióra, ami errefelé 18 éves kor fölött legális munkának számít. Ennek ellenére a gazdaság egyik fejlett ágazatának tekintett szexipar növekvő számban épül illegálisan „dolgozó” kiskorúakra.
Costa Rica persze semmi esetre sem tekinthető az egyetlen, fejlett szexiparába gyerekeket is bevonó államnak az amerikai földrészen. Nicaraguában is mindennapos látványt nyújtanak az autópályák mentén álldogáló kislányok, akik csábítóan felhúzzák blúzukat, hogy ne kínáljanak zsákbamacskát. Hondurasban nemrég tartóztattak le egy amerikai tanárt, akit egy szállodában értek tetten egy 12 éves fiúval. A rendőrség megtalálta a férfi naplóját is, melyben egyenesen mennyországnak nevezte Hondurast, ahol sok-sok kalandja között még nyolcéves fiú is akadt. A problémát ismerő szakemberek a többi országhoz viszonyítva is azt állítják, hogy Costa Ricában teljesen kontroll nélkül folyik a gyerekek szexuális kizsákmányolása.
A Costa Rica-i kormány által készített és a Miami Herald birtokába jutott bizalmas jelentés feltárja, hogy a gyerekek szexuális célból történő adásvétele égbekiáltó orcátlansággal folyik. Az egyik bordélyház toborzóemberei például éppen az amerikai követség épülete előtt vadásznak „friss húsra”, egy limuzint használva csalétekként az iskolából hazafelé tartó gyerekek számára. San Jose egyik negyedében, Paso Anchóban egy asszony szomszédai arra panaszkodnak, hogy az asszony bordélyházat tart fenn tizenévesekkel, köztük saját lányával. A rendőrség eddig meg sem próbált behatolni a házba, annyira félnek az asszony fenyegetéseitől. A jelentés szerint itt egy „agresszív” család lakik.
Nem szükséges titkos kormányjelentéseket olvasni ahhoz, hogy valaki tisztába jöjjön a Costa Rica-i gyermekprostitúció mértékével. Akinek van szeme, látja, mi folyik: bármelyik taxisofőr gondolkodás nélkül tud ajánlani megfelelő házat az érdeklődőnek, és még jó kis jattot is kap érte. Az utcán ácsorgók között is érik meglepetések a beavatatlant: messze nem a bevezetőben említett 12 és 13 éves Ivette és Stephanie a legfiatalabbak a pályán. A kilencéves Iliana azután ment el otthonról, hogy nagybátyja éveken át molesztálta. Jelenleg egy szállodában lakik, szobája bérét keresményéből fedezi. A Casa Alianza (az utcagyerekekkel foglalkozó, New York-i székhelyű Covenant House szervezet latin-amerikai ága) tud olyan 12 éves kislányról is, akit nagynénje küld rendszeresen az utcára, három óráért 120 dollárt kérve. A kislány szoros munkaidőben, csak délután egyig dolgozik, mivel utána kezdődik az iskola. Most éppen a hatodik osztályba jár. Ezek a lányok - bármilyen meglepő - nem különleges esetek. Tényként kezelik munkájukat, nem sokat „lelkiznek”. Ivette „egy tonnányi” férfira emlékszik, akikkel volt már, és amikor megkérdezik, miből élnek a szülei, habozás nélkül mondja: „Belőlem”.
A legtöbb latin-amerikai országban utcagyerekek prostituálják magukat. Costa Ricában más a helyzet: a gyermekprostituáltak többsége otthon lakik, és általában már 12 éves koruk előtt elkezdik a szakmát. Nem mellékes, hogy - az ENSZ egyik felmérése szerint - 82 százalékukat prostituálódásuk előtt valaki már szexuálisan molesztálta. Ilyen kezdet után könnyen jutnak arra az elhatározásra, hogy inkább pénzért adják azt, amit otthon ingyen kell adniuk. A legtöbb pszichológus és szociális munkás egyetért abban, hogy a vérfertőzés mélyen gyökerezik a Costa Rica-i családokban. Nem mintha az emberek a szívük mélyén nem tudnák, hogy valami nincs ezzel rendben, de inkább tradíciónak tekintik az egészet, semmint olyan dolognak, ami miatt még aggódni is kéne. Úgy látszik, nem a külföldiek hozták a problémát: a gyerekek szexuális molesztálásának saját kultúrája van az országban, amit a külföldiek egyszerűen kihasználtak - állapítja meg a Miami Herald.