Vissza a tartalomjegyzékhez


Kávé és filmplakát

Február 20-áig nem csupán egy üdítőitalra vagy szendvicsre érdemes betérni a Műcsarnok kávézójába. Aki beül az elegáns alagsori presszóba, magyar filmek németországi plakátjaiban gyönyörködhet. A kiállítás rendezőjét, Kőniger Miklóst még berlini otthonában értük utol egy villáminterjúra.

- Kőniger úr, színészként, filmrendezőként, forgatókönyvíróként honnan jött a plakáttárlat ötlete?
- Régi mániám a magyar filmművészet németországi - főleg berlini - emlékeinek összeszedegetése. Megszállott képeslapgyűjtőként ismerkedtem meg Edd Zachariasszal. Ha valaki megpróbálna tájékozódni, utat törni, ösvényt taposni Zacharias úr három évtizede szisztematikusan felkutatott, gyűjtött, fantasztikus mennyiségű filmplakátja között, akkor hamar feladná a reményt: egy idegennek bizonyára őrült kaotikusnak tűnik minden az ő berlini lakásában. A tulajdonos - e jelentős négyzetmétereket követelő szenvedély megszállottja és szerelmese - terepismeretével viszont percek alatt kiválasztja a kívánt kordokumentumot.
A több tízezer darabos kollekcióból ezúttal azokat a plakátokat vittük Budapestre, amelyeket a magyar filmek németországi - többségében NDK-beli - forgalmazásakor álmodtak meg a grafikusok, festők, fotósok. A Hősök terére szánt anyag válogatásakor elfelejtett filmek, rendezők, színészek bukkantak elő, az elmúlt bő fél évszázad homályából. Edd Zacharias nagyvonalúan és barátian járult hozzá felbecsülhetetlen értékű, elgondolkodtatóan színes, eredeti szépségű plakátkincseinek budapesti bemutatkozásához. A rendezvény nem jöhetne létre a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának, a Goethe Intézetnek, a Magyar Filmintézetnek, a Kreatív Egyesületnek, a Derkovits Alapítványnak és a Műcsarnoknak a támogatása nélkül. (Mogyorósi Géza, Berlin)