Erdei L. Tamás
A jövő század tudománya

Huszonegy világhírű tudós, köztük hat Nobel-díjas és egy Wolf-díjas nyilatkozik életútjáról, tudományos pályafutása sikereiről és buktatóiról, a világról alkotott nézeteiről. Angol és magyar nyelven is megjelent a Tertia Kiadó gondozásában a Huszonegy tudós a huszonegyedik századról című interjúkötet, amelynek létrejöttéhez a Budapesten tavaly nyáron megrendezett Tudomány Világkonferenciája adott kivételes lehetőséget és gazdag szellemi hátteret. A könyv bemutatójával az egyik szerző, a tudományos újságíró Ferenczi Andrea, akit az olvasók a Genetika - Génetika című könyv írójaként ismerhetnek, újra kívánja indítani a Centrál Kávéház hajdani „tudós asztal” hagyományát. A bemutatón bevezetőt mondott Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Gordos Géza informatikaprofesszor, valamint Láng István akadémikus.

Az interjúkötetből kiderül, hogy a legnagyobb tudósok nemcsak nagy ismeretformálók, akik lenyűgöző vagy korszakalkotó felfedezésekre jutnak, találmányokat hoznak létre, hanem nagy gondolkodók is, akiknek filozófiai értelemben is van mondanivalójuk a világról, amelyben élünk. „Hogyan működik a világ?” - kérdezi egy Nobel-díjas fizikus az egyik interjúban. Az erre adott válaszoknak konkrét társadalmi következményeik vannak, melyek messze túlmutatnak a laboratóriumok falain. „Hiszek abban - írja Pataki Pál, Magyarország UNESCO nagykövete a kötet előszavában -, hogy ennek a kérdésnek jobb megértése mindenkit segít abban, hogy kifejlessze egyéni és kollektív emberi méltóságát, és felfogja az univerzumot, ami által könnyebben megtalálja helyét a kisebb közösségekben is.”
Pataki szerint jelentős tudós rangjára nemigen emelkedhet valaki anélkül, hogy nagy személyiség, igazi jellem és mélyen érző ember volna. Amerikai pszichológiai felmérések szerint a Nobel-díjas tudósok tudományos teljesítményében különös módon nem a rendkívüli értelmi képességek, hanem az érzelmi intelligencia kivételesen magas foka volt a döntő. A könyv ezért megmutatja a tudósok magánemberi arcát, sokszor regényes élettörténetüket is.
Kroó Norbert beszédében idézte Szentgyörgyi Albert mondatát, miszerint „tudós az az ember, aki ugyanazt látja, mint bárki más, de olyan gondolatok jutnak eszébe róla, mint senki másnak”. A fizikus, aki a kötet egyik szereplőjeként beszédében hangsúlyozta a tudósok növekvő etikai felelősségét a XXI. században, a haladás hagyományos motorjának tartott tényezők (munkaerő, energia, tőke, anyag) mellett a tudás szerepének növekedésére hívta fel a figyelmet, melyhez e kötet is hozzájárul.
Gordos Géza szerint a XXI. század egyik nagy lehetősége lesz a számítástechnika és a távközlés összekapcsolása. Előadásában fölhívta a figyelmet az emberi beszéd hatékonyságának szerepére. Mivel a leggazdagabb információs csatorna a hallás (a legtöbb információt egységnyi idő alatt a fül képes fölvenni), a gépekkel való kommunikáció leghatékonyabb formája is ez lesz. Hazánk szinte tudományos „nagyhatalom” ezen az elsődlegesen fontos területen, hiszen a beszédszintetizátorok technológiájának fejlesztése mindenhol a világon a Magyar Intonációs Iskola kutatásaira épül. A magyar iskola beszédfelismerési programjai, melyek kifejlesztésében nyelvészek és informatikusok egyaránt részt vesznek, irányt szabnak e tudományág jövőjének.
Láng István akadémikus a tudomány legfőbb kihívásának a jövő században a Föld újrateremtő képességének helyreállítását látja. Szerinte a tudomány feladata lesz az alapvető emberi jogok biztosításán túl az alapvető emberi szükségletek betöltése is.
A budapesti Világkonferencia egyik „sztárvendége” a hátrányos helyzetű gyermekek tudományos képzését elősegítő program élharcosa, Leon Lederman Nobel-díjas fizikus volt. Lederman arról vall a kötetben, hogy kutatásainak lényege nem más, mint annak az egyetlen kérdésnek megválaszolása: hogyan működik a világ? Úgy véli, a tudósoknak a mainál magasabb szintű etikai, erkölcsi normákat kellene szem előtt tartaniuk, ám a jó tudósnak mindig kétkedőnek, gondolkodásában szabadnak kell lennie, hogy a kíváncsisága serkentse kutatásait. Ő mint fizikus magában hordja azt a technikai gént, amelyet optimizmusnak neveznek. Hogy kitől örökölte ezt a gént? Erre a kérdésre nevetve csak neveket sorol: Einstein, Newton, Galilei és persze Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János…