Hetek - IV. évfolyam, 8. szám, 2000. február 19

- Elnök úr! Az SZDSZ alapító tagjai közül többen ma már csak szimpatizánsai, de nem aktív tagjai a pártnak. A közelmúltban azonban másfél éves hallgatásból tért vissza Rajk László és vállalt újból párttisztséget. Ez azt jelenti, hogy az „alapító atyák”, látva a párt mélyrepülését, ismét visszatérnek az aktív politizáláshoz?
- Nem értek egyet azokkal, akik úgy osztották föl, jellemezték az SZDSZ történetét, hogy a régiek fokozatosan kimennek, és újak kerülnek a helyükre, hiszen Demszky Gábort vagy jómagamat is elég „réginek” tartom. Azok is, akik adott esetben a direkt politizálástól visszavonultak, pártot nem váltottak, az SZDSZ mellett maradtak, és tevékenységében különböző módon részt vettek. Annak viszont rendkívül örülök, hogy Rajk László direkt, közvetlen politikai szerepet vállalt, és az SZDSZ budapesti elnöke lett.
- Ön szorgalmazza a nagy nevek visszatérését, vagy egy fecske nem csinál nyarat?
- Ez emberi választás kérdése, nem olyan feladat, amellyel kampányt kellene indítani. Például Haraszti Miklós, aki nincs benne az SZDSZ vezető testületeiben, a rádió kuratóriumában benne van, a média egyik vezető szakértője az SZDSZ részéről, de lehetne más neveket is mondani.
- Magyar Bálint szerint milyennek kellene lennie az SZDSZ arculatának? Olyannak, amilyet a parlamenti frakció képvisel, vagy pedig vissza kellene térni ahhoz, amiért a párt megalakult?
- Nehéz választ adni erre, és nincs is idő a dilemmázásra. Az SZDSZ-nek elsősorban nem önmagával kell foglalkoznia, hanem olyan ügyekkel, amelyek meghatározóak az ország sorsát illetően. A program, amelyet most elkészítettünk, a „Korszakváltás programja”, egy új, komoly vállalkozása az SZDSZ-nek, hiszen mi voltunk az a párt, amelyik 10 évvel ezelőtt megalkotta a rendszerváltás programját, amely nem egy-két évre szólt. Valójában forgatókönyvet adott arra, hogyan kell egy „undok” politikai világból kiszabadulni, hogyan kell egy állampárti politikai rendszert lebontani, illetve egy parlamentáris demokráciával felcserélni. Milyen módon kell egy állami tulajdonon alapuló gazdaságot átalakítani, és a szabadpiaci versenyfeltételeket megteremteni. Ez a program nagyrészt teljesült, még akkor is, ha a jelenlegi kormány folyamatosan rontani próbál a kialakult demokrácia minőségén. A Fidesz a rendszerváltás eredményeiből vissza akar venni, hisz korlátozza a parlament működését, korlátozza az önkormányzatok autonómiáját, megszállja a közszolgálati médiát, megpróbál nyomást gyakorolni a magánsajtóra, és így tovább. Közhatalmi intézményeket - mint például az APEH-ot és a rendőrséget - pártcélok érdekében használ fel, ennek ellenére a demokrácia építménye erős.
Másrészt szembe kell néznünk azzal, hogy Magyarország nem pusztán kiszakadni kívánt egy szocialista világból, hanem csatlakozni egy másik világhoz, egy olyan világhoz, amely maga is nagyon nagy átalakulásban van. Ezt az átalakulást szokták különböző nevekkel említeni: az „információs társadalom beköszönte”, a „tudásalapú társadalom beköszönte” vagy a „globalizáció folyamatai”. Ez azt jelenti, hogy korszakváltás előtt áll a világ is. Erre nekünk is fel kell készülni. Mi megpróbáljuk megnézni az egyes területeken, hogy milyen intézményi követelményeket jelent a korszakváltás Magyarország számára, hogy a legnagyobb esélyt teremtsük polgártársainknak arra, hogy az EU-ban és az új világban, ebben a versenyben megállják a helyüket.
- Jelenleg azonban a közvélemény-kutatások szerint 5 százalékon áll a párt „tetszési” indexe. Hogyan lehet útmutató az SZDSZ, hiszen jóformán nincs társadalmi befolyása?
- A kettő összefügg egymással. Akkor tud az SZDSZ újra erős lenni, ha a választópolgárok számára világossá válik, hogy a pártnak valódi válaszai vannak a problémákra. Például ma már az átlagemberek is tudják, hogy a jó szomszédsági politikával, az európai uniós integráció folyamatával, a NATO-csatlakozással és a haditechnika fejlődésével együtt haderőreform nem képzelhető el a kényszersorozás eltörlése nélkül. Értelmetlenné vált ez az intézmény, felesleges, hogy a fiatalok ezreit pályakezdésük időszakában hosszú hónapokra kiragadják, és elvigyék katonának. A honvédelem feladatait egy profi, hivatásos hadsereg jobban meg tudja oldani. Ez azt jelenti, hogy korszakváltásra van szükség a honvédségnél is, és a haderőreform csak egy csonka reform lehet, ha nem számol a fő tendenciával. Ugyanígy mehetnénk területről területre: az agrárszféra, az egészségügy, az önkormányzatok is megújításra szorulnak.
- Az új programok és az új generáció is kezd megjelenni az SZDSZ-ben. Ön is vidéki körutakat tesz, ennek ellenére a párt nem tud elmozdulni az 1998-as választási eredményektől. Úgy tűnik, hiába a PR - munka, eredmény mintha nem lenne. Miben látja ennek az okát?
- Ez nagyon nehéz kérdés, a választ sem tudom biztosan. Számunkra a legfontosabb az, hogy tiszta lelkiismerettel mondhassuk el, hogy mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy ne rögzüljön ez a helyzet. Azt hiszem, hogy az SZDSZ jó úton jár ebből a szempontból, sok időnk természetesen nincs rá, hogy ez eldőljön. A 2000. év fordulatot kell, hogy jelentsen, hogy az SZDSZ ki tud-e mozdulni erről a támogatottságról, vagy itt megragad.
- Egyes publicisták azt mondják, illetve írják, hogy az SZDSZ elkopott a rendszerváltásban. Másképpen: a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Úgy látszik, nincs szükség egy liberális centrumpártra itthon, illetve ha van, csak az Unióban megszokott eredményeket tudja a liberális gondolkodás produkálni. A politikai paletta kezd kétpólusúvá válni. Lát garanciát arra, hogy szükség van az Önök által képviselt liberális középútra?
- A garancia nem elég egy nagypárti léthez, az SZDSZ megerősödéséhez. Ez a funkció fontos az SZDSZ-nek, a rendszerváltás eredményeinek védelme, garanciája, a korszakváltás programja valójában azt jelenti, hogy egy megváltozott helyzetben, más terepen milyen új módot tud az SZDSZ nyújtani. A korszakváltás programja tulajdonképpen egy edzésterv és egy versenycipő, hogy az Európai Unió pályájára a magyar polgároknak ne felkészületlenül és mezítláb kelljen bekerülniük, mert az Európai Unió hihetetlenül nagy lehetőség, de nekünk politikusoknak és politikai pártoknak megvan a felelősségünk, hogy ezzel a lehetőséggel tudunk-e élni. Kérdés, hogy ez csak arra lesz-e elég, hogy a cselédszobájába kerüljünk az Európai Uniónak, vagy arra is, hogy a nappalijába bekerüljünk.
- Az SZDSZ-en belül mindig is kérdés volt, hogy elméleti síkon politizáljanak, avagy gyakorlatban valósítsák meg elképzeléseiket. Ennek az ellentmondásnak a fényében hogyan értékeli a parlamenti frakció munkáját?
- Eléggé korlátozott a parlamenti szereplések lehetősége, hiszen a kormánypártok törvényellenes módon a hetenkénti ülésezési rendet megváltoztatták. Ezzel a parlamentnek a kormányzati kontrolláló szerepe csorbult. Közvetve azt is mondhatom, hogy a nyilvánosságot is korlátozza. A parlamenti frakció munkáját egészében jónak értékelem, de azt is látom világosan, hogy csak parlamenti politizálással nem lehet ebből a helyzetből kitörni.
- Arra számított az SZDSZ, hogy a Fidesztől visszatér az a szavazóbázis, aki valaha a liberális centrumpártot erősítette, de ez nem látszik a közvélemény-kutatások adatain, holott már eltelt két év. Továbbra is reménykednek a „megtévedt” szavazók visszatérésében?
- A Fidesz egyre erőteljesebben jobbra tolódik, bizonyos megnyilvánulásokban például az új pártelnök mintha már nem is tudná, hogy a Fidesz vagy egy másik párt elnökévé választották meg. A bizonytalanok aránya nagyon nagy. Valóban sokan elhagyták a Fideszt a választások utáni csúcsot követően, és ezeknek csak egy része ment az MSZP-hez, másik része a bizonytalanok táborát erősítette, ők nem tudták eldönteni, hogy hova forduljanak. A közvélemény-kutatások szerint ez a réteg mintegy 50-55 százalékát teszi ki a társadalomnak. A mi célunk a bizonytalanok elérése. Ha valaki pártot vált, az érzelmi kérdés is az ember számára, és fel kell dolgoznia a döntése hátterét is. Ha valaki másra kíván a jövőben szavazni, ez érzelmi befektetés is, amely elég sok belső konfliktussal jár. Fogalmazhatnék úgy is, hogy türelemmel kell lenni, hiszen sokan vannak ma ebben a helyzetben a választók közül.