Vissza a tartalomjegyzékhez

Csereklyei Márta
Fordított jégkorszak

Az idei tél bővölködött váratlan fordulatokban: először az átlagosnál jóval hidegebb hőmérséklettel, majd pedig hirtelen felmelegedéssel lepett meg minket. Az időjárás ezen tréfája akár a globális felmelegedési folyamat sebességének analógiájaként is felfogható. A legújabb vizsgálatok alapján ugyanis a tudósok úgy vélik: a korábbi feltételezésekkel ellentétben a jégkorszaknak nem több ezer évig tartó, hanem rendkívül gyors felmelegedés vetett véget. Ennek alapján Jeffrey P. Severinghaus professzor azt állítja: a mostani körülmények között akár huszonöt év is elegendő ahhoz, hogy Földünk éghajlatában drámai változás következzen be. A jelenségről a National Geographic és a Science című amerikai tudományos magazinok számoltak be.


Az izmiti olajfinomító a törökországi földrengés után. Füstjelek     Fotó: MTI

Sokan talán örülnének, ha a 47. szélességi fokon fekvő Budapest éghajlata hirtelen a 26. szélességi fok körül található Miami Beachéhez hasonlóvá válna. Mások talán fantazmagóriának tartják az ötletet. A legújabb tudományos vizsgálatok alapján azonban a tudósok azt állítják: ilyen drámai változás akár huszonöt év alatt is végbemehet, hiszen erre a múltban is volt már példa.
A Massachussetts Technological Institute (MTI) kutatói ugyanis kiderítették, hogy korábbi feltételezésekkel szemben a jégkorszaknak szintén egy viszonylag hirtelen hőmérsékletemelkedés vetett véget. Jeffrey P. Severinghaus, az amerikai Scripps óceánkutató intézet munkatársa ugyancsak azt állítja, hogy a jégkorszak végén a Föld hőmérséklete alig húsz év alatt mintegy tizenhat Celsius-fokkal melegedett fel, ezért egyáltalán nem kizárt az az elképzelés, hogy az üvegházgázok jelenlétének megnövekedése miatt napjainkban is zajló globális felmelegedés hirtelen fordulattal felgyorsulhat. Severinghaus úgy véli: a Föld éghajlata nem tekinthető „állhatatosnak” - stabil lehet ugyan hosszabb időszakokra is, ám megfelelő körülmények esetén hirtelen változáson mehet keresztül.


Fogytán van az Anktartisz jege. Édesvíz az óceánban   

„Tíz évvel ezelőtt fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen gyorsan is végbemehet éghajlatváltozás”, mondja Maureen E. Raymo, az MTI professzora. Az intézet dolgozói nemrégiben egy szimulációs modell segítségével rekonstruálták az elmúlt hatszáz év hőmérsékletét, s arra a felfedezésre jutottak, hogy a legmelegebb az 1997-es, az 1995-ös és az 1990-es év volt.
Állításaik összhangban vannak a Meteorológiai Világszervezet (WMO) jelentésével, amely a hivatalosan 1860 óta mért adatok alapján szintén arról számol be, hogy az eltelt időszakban a kilencvenes évek volt a legmelegebb évtized. Európában a tavalyi év szeptembere bizonyult a század legforróbb hónapjának: a hőmérő higanyszála Németország északi részén négy és fél, Norvégiában pedig öt Celsius-fokkal kúszott magasabbra az átlagosnál. Norvégiában egyébként novemberben hat-hét fokkal volt melegebb az előző évekhez képest. Oroszországban az elmúlt június és július hozta az eddigi legnagyobb hőhullámot: az átlaghőmérséklet öt Celsius-fokkal volt magasabb a megszokottnál. Angliában, ahol 341 éve mérik hivatalosan a hőmérsékletet, szintén az elmúlt esztendő volt a legmelegebb.
Az időjárásra ható legfontosabb eseménynek a huszadik században az 1998-ban fellépő El Nino bizonyult. (Hetek 1998. február 21., Támad a Kisded). Az átlagosnál melegebb tengeri áramlás hatására az amerikai kontinensen az elmúlt száz év legmelegebb és legcsapadékosabb januári és februári hónapjait mérték. „Bizonyos értelemben az El Nino egyfajta előrejelzésként értelmezhető a jövőre nézve”, mondja D. James Baker, az óceánokkal és az atmoszféra jelenségeivel foglalkozó amerikai intézet titkára. „Vizsgálódásaink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a globális felmelegedés először az időjárásban mutatja meg hatásait. Más szavakkal, az El Nino csupán ízelítő abból, amire akkor számíthatunk, ha a Föld felmelegedése továbbra is ilyen ütemben folytatódik.”
A légkör felmelegedése elsősorban a tengeráramlásokkal van összefüggésben, amelyek a szél mozgására, a Nap felmelegítő hatására, a lehűlésre, illetve a tengerfenék domborzatának befolyására vezethetők vissza. Egy 1995-ös kutatás során a tudósok mélytengeri fúrásokat hajtottak végre, melynek során a tenger alján található üledék vegyi összetételének és szerkezetének tanulmányozása során arra a következtetésre jutottak, hogy a múltban számos jelentős vulkánkitörés történt a tengerfenéken, melyek alkalmával a légkörbe kerülő metán szintén felgyorsította a felmelegedés folyamatát.
Az elmúlt évtizedekben azonban a Föld felmelegedését talán legszámottevőbben kiváltó tényező az emberi tevékenység következtében egyre inkább felgyülemlő „üvegházgázok” voltak. „A vizsgálat egyértelműen bizonyítja, hogy az emberi tevékenységek milyen nagy mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez”, mondta Herman Zimmerman, a Massechusetts-i Egyetem kutatási programjának igazgatója.
„Rendkívül instabil időszak végén élünk - véli Raymo professzor. - Mind ez ideig a tudósok az éghajlat lehűlését várták, ám az atmoszférában felgyülemlő szén-dioxid és egyéb üvegházgázok hatására bekövetkező felmelegedés keresztülhúzta a számításainkat”.
Az iparosodás következtében az elmúlt száz év során a légkör szén-dioxid tartalma 25 százalékkal megnőtt. A tudósok úgy vélik, ha a szén-dioxid jelenléte továbbra is a mostani mértékben növekedik, azáltal tovább gyorsul az amúgy sem lassú felmelegedés. A magasabb hőmérséklet hatására felolvadó jéghegyek megemelhetik a tenger szintjét, és áradással fenyegetik az alacsonyan fekvő tengerparti vidékeket. A gleccserek világszerte gyorsabb ütemben olvadnak, mint valaha. „Egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak a meleghullámok és a szárazságok”, állítja Michael Mann, a Massechusetts-i Egyetem kutatója. A szén-dioxid tartalom másrészről viszont a középső, illetve a felső légkörben lehűlést okoz. A Földtől mintegy 50-90 kilométeres távolságban, a sztratoszféra feletti mezoszférában évente körülbelül egy Celsius-fokkal csökken a hőmérséklet, írta egy tavaly év végi cikk a New Scientist hasábjain. Ez tízszer nagyobb mértékű, mint eddig gondolták. Gary Thomas, a Coloradói Egyetem profeszszora úgy véli, a mezoszféra lehűlése szintén azt bizonyítja, hogy a Föld éghajlata igenis változik. A számos kutatási eredmény ellenére azonban Raymo professzor szerint „a tudósok számára még mindig megmagyarázhatatlan, hogy mi az igazi kiváltó oka a hirtelen éghajlatváltozásoknak”.