Polovitzer Edina
Az ováció elmaradt

Véget ért a 31. Magyar Filmszemle, melynek keddi zárórendezvényén a díjkiosztást követően levetítették Szabó István A napfény íze című filmjét is. A filmszemle játékfilmes zsűrijének megosztott fődíját két meglehetősen különböző jellegű és költségvonzatú film, Fonyó Gergely Kelj fel Jancsi, valamint Gödrös Frigyes Glamour című alkotása nyerte. (Ez utóbbi filmet az ORTT által felkért nemzetközi zsűri is elsőnek ítélte.) A legjobb női alakítás díját Temessy Hédi, a legjobb férfi alakítás díját Darvas Iván kapta, mindketten a Film című alkotásban nyújtottak kiemelkedő művészi teljesítményt.

Forgách András író és Temessy Hédi színművésznő a díjátadáson      Fotó: Maklári

A dokumentumfilmek fődíját Almási Tamás Szerelem első hallásra című filmje kapta. A nem fikciós filmek kategóriájában induló művek összességére is egyfajta hangsúlyeltolódás jellemző az 5-10 évvel ezelőtti filmszemlék alkotásaival szemben. Míg az akkoriban vetített filmekben fontos szerepet kaptak a politikai élet eseményei, változásai, illetve a változásokat előidéző társadalmi folyamatok, addig a mostani alkotásokban nagyobb fokú szociális érzékenység tapasztalható, és gyakrabban jön elő a kisebbségi lét, így a cigányság problematikája is. (A közép-európai régió kisebbségei, illetve etnikumai iránti fogékonyság az eddigieknél erőteljesebben jellemzi az idei szemle anyagát összességében is.) Kéri László politológus, a dokumentumfilmes kategória zsűrielnöke a zárórendezvényen kifejtette, politikai bátorságra ma már úgy látszik, nincs szükség, mert a filmekben eltűnt a politika, eltűntek a hatalmi viszonyok, a politikai konfliktusok. Szerinte az alkotások döntő többsége olyan élethelyzeteket próbál megmutatni, amelyekben nincs honnét segítséget várni, különösen nem a hatalmi-politikai szférától. „A filmek nagy része a perifériára szorult, a vesztesek problémáit érinti, értelmezi, mutatja meg. Azonban a döntő többségnek az az üzenete, hogy nincs olyan képtelen élethelyzet, amelyből nem lehetne kiutat találni” - állapította meg Kéri.
A filmes eseményt ezúttal is különféle szakmai fórumok, viták, megnyilvánulások kísérték. Az utóbbi hetekben sok szó esett a művészfilmek mai helyzetéről, különösen a magyar művészfilmek bizonytalan anyagi hátteréről, a szakma erőteljes megosztottságáról, arról, hogy a hazai filmművészet nehezen talál magára az elmúlt évtizedben, és hogy ez nem vezethető vissza pusztán pénzügyi okokra. A rendezvény színvonalát egyébként mind a közönség, mind a hazai és külföldi szakemberek összességében igen alacsonynak ítélték, jóllehet a majdnem egy hétig tartó vetítéssorozaton zsúfolásig megteltek a budapesti Kongresszusi Központ termei. Ez is annak a jele, hogy napjaink multiplex-kultúrájában megélénkülni látszik a rétegfilmek iránti érdeklődés, szolíd mértékű, de tartós kereslet tapasztalható az ilyen jellegű alkotások iránt, bár művészmozikból még mindig túlkínálat van. Különösen a zárórendezvény lebonyolítása tette próbára az összesereglett kritikusok és műkedvelők tűrőképességét, ezen túlmenően pedig a szakmabeliek - élükön a külföldről meghívottakkal - a mezőny alkotásainak zömét gyengének, illetve nem eléggé kidolgozottnak találták, a kifogások nagyrészt tartalmiak voltak.