Vagyim Arisztov
Csecsenek a Farkascsapdában

Február 4-én Aszlán Maszhadov elnöki rezidenciája fölött már orosz zászló lobogott. A különböző irányból benyomuló hadtestek Groznij központjában találkoztak össze. „Ide jöttünk, itt is maradunk, és többé egyetlen bandita sem teheti ide be a lábát, kész, elég volt” - nyilatkozott a tévékamerák előtt az egyik tábornok. Három nappal később már arról szóltak a tudósítások, hogy Groznijt teljesen felszabadították, jelenleg a még esetleg ott rejtőző terroristák után kutatnak. A katonai vezetők - és Putyin szerint is - ez az egész hadművelet eddigi legjelentősebb fordulópontja.

Véget értek az utcai harcok Groznijban. Rövid pihenő    Fotó: MTI

Január utolsó napjaiban a Groznijért folyó küzdelem különösen kemény formát vett fel. A csecsen gerillák leginkább a központi Minutka tér környékén tanúsítottak az eddiginél is elszántabb ellenállást; ami nem is csoda a hely stratégiai jelentősége miatt: gyakorlatilag akié a tér, azé a város is. Ebben az időben a szövetségi erők egy teljes nap leforgása alatt mindössze pár métert haladtak előre.
A tábornokok szinte naponta bizonygatták az interjúkban, hogy Groznij bevétele nincs dátumhoz kötve. Az a legfontosabb, mondták, hogy minél kevesebb veszteség legyen. A dátum azonban ki volt tűzve - mégpedig Aszlán Maszhadov által. Azt a parancsot adta ki a védőknek, hogy tartsák a várost február 23-ig - hogy méltó módon megünneplésre kerülhessen a csecsen nép deportálásának 46-ik évfordulója. Épp ennyi éve történt, hogy Joszif Sztálin a német fasisztákkal való együttműködés miatt az egész csecsen népet Kazahsztánba és Szibériába száműzte. Mellesleg ugyanez a dátum Oroszországban a Fegyveres Erők Napja, így nem csoda, hogy a tábornokok nagyon igyekeztek még előtte sikerre vinni Groznij ügyét.
A szövetségi erők nyomására január végén történt először, hogy a gerillák elkezdték feladni magukat; ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a számukra meghirdetett amnesztia kezdett lejárni. A többiek pedig az ostromgyűrű átszakításával próbáltak egérutat nyerni. Az egyik ilyen akció sikerült - bár a tábornokok ezt egy előre elkészített csapdának állították be, amelybe besétáltak az áldozatok. A „Farkascsapda” fedőnevű akció lényege a megszorult harcosok aláaknázott területre való csalogatása volt. „Jól sikerült - meséli Samanov tábornok - nem is reméltük, hogy ilyen könynyen bekapják a horgot… Egyébként kiderült, hogy nem is kosokkal, hanem kecskékkel van dolgunk: elöl mentek a fejesek - mint Baszajev és társai. Előretolakodtak, ezért ők is sérültek meg elsőként.”
A hadijelentések szerint az akció során több terrorista-vezér életét vesztette, köztük a híres Dudajev tábornok közeli rokonai is. Samil Baszajev is aknára lépett és noha életben maradt, elvesztette a jobb lábát. Szergejev védelmi miniszter szavai szerint mintegy 1500 személyt vesztettek a gerillák. Mindezek ellenére az akció nem nevezhető teljesen sikeresnek. Az összes híradás figyelmes átvizsgálása után kiderült, hogy a csapdából még így is legalább ezer gerilla kiszabadult, és a környékbeli erősségekbe vette be magát.
A veszteségekről szóló híradások mindkét oldalról meglehetősen ellentmondásosak. A Katona-anyák Szervezete szerint a parancsnokok az áldozatok számának csak a harmadát vallják be, ebben sok újságíró egyetért velük. Azonban hangjuk elvész a nagy győzelmi üdvrivalgásban, ezenkívül a katonai vezetés gyakorlatilag újra bevezette a már szinte feledésbe merült cenzúrát. Január 26-tól ugyanis csak két ember jogosult hivatalosan kommentálni a csecsen hadműveletet: Putyin egyik embere, Jasztrzsembzskij, valamint a vezérkari parancsnok helyettese, Manyilov tábornok.
Még azok az újságírók is, akik elvben támogatják az iszlám terroristák elleni harcot, egyetértve az orosz kormány álláspontjával, miszerint itt nemcsak az oroszok, hanem egész Európa nyugalmáról is szó van, nehezen fogadják el, hogy a sajtó jogainak megtépázásával a társadalmat a kormány megfosztja az információk jelentős részétől. A (még egymásnak is nemegyszer ellentmondó) hivatalos híradások kétségbevonását sokan oroszellenes, illetve nyugatbarát állásponttal azonosítják. Ennek egyik oka a következő is lehet: a csecsen hadművelet többek közt Putyin elnökválasztási kampányának is felfogható. Ezért aztán bármilyen, veszteségekről szóló jelentés csak ront a pozícióján. A katonai vezetők sem érdekeltek ebben, nem akarják elveszteni sem a társadalmi tekintélyüket, sem Putyin támogatását. Már csak azért sem, mert éppen ő volt az, aki elkezdte feltámasztani a hadiipart és kivezetni a hadsereget a több éves mellőzöttség megalázó helyzetéből.
Egyébként, hogy megcáfolják az irányukban megfogalmazott gyanúsításokat, a tábornokok olyan tettre szánták el magukat, amelyre már 80 éve nem volt példa. Február 9-én négy központi napilapban közzétették a dagesztáni hadművelet során elhunyt katonák névsorát. A lista 279 névből áll, és arra is van már ígéret, hogy kőbe lesznek vésve. Mindezzel az iszlám terroristák elleni harc hazafias jellege kap hangsúlyt. Arra is született már ígéret, hogy a csecsenföldi hadművelet során elhunytak hasonló tisztességben részesülnek majd. Hogy hányan lesznek a listán, még senki sem tudja megmondani…
A vezetőség egyelőre kihirdette, hogy február 11-én a harmadik, befejező szakaszába lép a csecsenföldi hadművelet. Mindez a hegyekben, ahol az eddigi információk szerint legalább 7000 gerilla gyűlt egybe. Úgy tűnik, a katonai és politikai vezetőség is a teljes fizikai megsemmisítésük mellett döntött: február 9-én a légierők másfél tonnás bombákkal kezdte bombázni a hegyeket, sőt a légierő parancsnoka bejelentette, hogy még ennél is erősebb változat, a vákuumbomba bevetésére is készen állnak.