Márer György, New York
Nem minden a pénz

Kevesen számítottak arra, ami New Hampshire-ben történt az előválasztásokon. A republikánus éllovas, aki több pénzt szedett össze, mint előtte bárki, lemaradt, mint a borravaló. Ellenlábasa és párttársa, John Sidney McCain, akit talán nem is vett valami komolyan, alapos vereséget mért a texasi kormányzóra, Bush volt elnök fiára. Annál is jelentősebb ez a diadal, mert Bush mögött ráadásul felsorakozott a Republikánus Párt egész gépezete. Valójában ki is ez a McCain, és hogyan jutott el ehhez a példátlan győzelemhez?

John Sidney McCain és felesége. „Az utolsó hős”    Fotó: MTI

1936. augusztus 29-én született az Amerikai Haditengerészet egyik kórházában, a Panama-csatorna övezetében. Mind apja, mind nagyapja tengernagyként szolgálta hazáját. Tizenhét esztendős korában John is a családi hagyomány útjára lépett, és beiratkozott a Haditengerészeti Akadémiára. 1958-ban avatták tisztté, majd pilóta kiképzést kapott. Családjának minden férfi tagja háborúban szerezte hírnevét, tehát ő is - követni akarván a példát - önként jelentkezett vietnámi szolgálatra. A Forrestal nevű repülőgép-anyahajóra kapott beosztást. Épp bevetésre készült, amikor egy közeli gépből véletlenül kilőtt rakéta belecsapott az üzemanyag tartályába. Sikerült azonban kimenekülnie a vezetőfülkéből. A hajón tűzvész tört ki, amelynek megfékezése 24 órát vett igénybe. McCain ezt követően hazamehetett volna, de ehelyett további arcvonalszolgálatra jelentkezett. Ezúttal az Oriskanz repülőgép-anyahajón kapott beosztást.
1967. október 26-án McCain fregattkapitány elindult 23. bevetésére Vietnám ellen. A veszélyes célpont egy erőmű volt Hanoi központjában. Már befejezte volna feladatának végrehajtását, amikor egy szovjet gyártmányú rakéta leborotválta gépének jobboldali szárnyát. Kilőtte magát, mielőtt a gép zuhanni kezdett, de a katapultálás ereje olyan mérvű volt, hogy elvesztette eszméletét, és földet éréskor mindkét karja, valamint az egyik lába eltört. Természetesen elfogták, majd fogolytáborba szállítása közben szuronyokkal sebesítették meg, és puskatussal eltörték az egyik kulcscsontját. Napokon át nem kapott orvosi ellátást, és állapota halálosra fordult. Fogolytársai azonban
eltökélték, hogy életben tartják, és ápolásuk eredményeként javulni, majd lábadozni kezdett. Néhány hónappal elfogatása után édesapját, Jack McCain tengernagyot kinevezték a Csendes-óceáni amerikai erők főparancsnokává. Az észak-vietnámiak propagandacélokból felajánlották szabadon bocsátását, de ő ezt több ízben visszautasította. Rabtartói ezért barbár módon összeverték. Öt évet töltött hadifogságban, abból kettőt magánzárkában. Hazatérte után továbbra is a haditengerészet kötelékében szolgált. Utolsó beosztásában összekötő tisztként működött a haditengerészet és a Szenátus között. 1980-ban nyugdíjba ment és Arizona államban telepedett le. Két év múlva képviselővé választották. Két hivatali időszak után jelöltette magát, hogy a visszavonuló Barry Goldwater szenátor utódaként folytassa pályafutását. Meg is nyerte a választást, és 1986 óta a Szenátusban képviseli Arizona államot. Az idén pedig szorítóba lépett pártja, a republikánusok elnökjelöltségének elnyeréséért. Ezek lennének tehát az előzmények.
Washingtonba kerülésének első napja óta mindenekelőtt egy cél vezette: a harc a szabadságért. Küldetésének tekinti a kormány személyi állományának, következésképpen az adóknak a csökkentését, és ezt komolyan is gondolja. A republikánus báróknak, akik azzal vádolják, hogy tönkre akarja tenni a pártot, azt válaszolta: épp az a szándéka, hogy megmentse.
„Mi az ördög történt?!” - kiáltott fel George Bush, miután megtudta, hogy 18 ponttal elvesztette az előválasztást New Hampshire-ben. A dolog egyszerű. Ő a status quo őreinek védnöke, míg McCain ezeket az utcára akarja küldeni, és egy nagyobb, új házat szeretne építeni, mint Bill Clinton tette nyolc évvel ezelőtt. A döntő kérdés, hogy ez valóság-e, avagy csak valami földrengésszerű meglepetés, amely ugyan megrázza, de nem változtatja meg földrészek arculatát. Egyelőre még nem lehet tudni. Esetleg mindkettő, hiszen amikor McCain gépe másnap hajnalban leszállt Dél-Karolina államban, a repülőtér hangárjában példa nélkül álló tömeg fogadta. „Ő az utolsó hős az amerikai politikában. Nem értek egyet vele mindenben, de ez az ember igazat mond” - nyilatkozta egy 22 éves ifjú, aki korán érkezett, hogy jó helyet kapjon a szónoki emelvény közelében. „Tetszik nekem a hadsereggel kapcsolatos politikája. Már az a tény, hogy éjjel háromkor még itt vagyunk, pedig holnap iskolába kell menni, magában is mond valamit” - szögezte le egy álmos szemű 18 éves diáklány, aki még sohasem szavazott.
Delaware-ben ugyan Bush diadalmaskodott, de McCain közelébe se ment annak az államnak, hiszen ott mindössze 165 ezer a bejegyzett republikánusok száma. A részvételi arány eléggé csekély volt. Legnagyobb meglepetésre mégis megkapta a szavazatok 25 százalékát. „Igazán meglepett és örömmel töltött el, hogy ennyi voksot kaptunk egy olyan államban, amelyet meg sem látogattam. Ez komoly lökést adhat a kampányunknak” - mondotta McCain. „Megtisztelve érzem magam, és biztos vagyok benne, hogy minden nagy hírmagazin a címlapjára tesz majd” - vélekedett Bush. Nem egészen így történt, hiszen a február 14-i Time borítólapján McCain mosolyog az olvasóra.
Ez persze nem jelent semmit. A küzdelem folyik, és még bármi történhet. Mindenesetre a Bush-kampányt alaposan visszavetette McCain elsöprő győzelme New Hampshire államban. A következő állomás Dél-Karolina. Bush és kampányának vezetői még nem dolgozták ki teljesen stratégiájukat a déli államban, míg McCain már készen volt vele másfél évvel ezelőtt, tehát jóval korábban, mint bejelentette, hogy indul pártja elnökjelöltségének elnyeréséért. Egy bizonyos, hogy ez az ember már múltjánál fogva is rokonszenves az amerikaiak szemében, hiszen hűségesen szolgálta hazáját, és el nem árulta még a legádázabb körülmények között sem. A kérdés: hajlandó lesz-e az amerikai választópolgár a Bush-dinasztiára szavazni, avagy McCain képesnek bizonyul arra, hogy meggyőzze az Egyesült Államok népét az ő igazáról. Amint az ábra mutatja, a pénz nem minden.