Hechs László, Jeruzsálem
Csapdák Libanonban

A hét elején Ehud Barak kormányfő rendkívüli ülésre hívta össze a politikai-biztonsági kabinetet, hogy megvitassa a Dél-Libanonban kialakult helyzetet, és meghatározza Izrael válaszlépését a súlyosbodó harci cselekmények nyomán. A kormányfő ígéretet tett, hogy 2000 júniusáig, ha lehet, Szíriával való megegyezés útján, ha nem, akkor anélkül, de „hazahozza a fiúkat” Libanonból.

Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Ehud Barak izraeli kormányfő sajtóértekezlete Kairóban. Eltérő nézőpontok Fotó: MTI

Már a Netanjahu-kormány elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának 425-ös számú határozatát, felajánlva a libanoni kormánynak az izraeli csapatok kivonását. Cserébe azt kérte, hogy a bejrúti vezetés garantálja a nemzetközi határ biztonságát, és a libanoni hadsereg vegye elejét annak, hogy a Hezbollah a határon át támadást hajtson végre galileai települések ellen.
Izrael még békeszerződés megkötését sem szorgalmazta, mert tudta jól, hogy az északi szomszéd bábkormányát a színfalak mögött Damaszkusz irányítja. Bár El-Hossz kormányfő előbb kedvezően válaszolt a javaslatra, később - szír hatásra - elutasította azt. Ehud Barak számára már csak két út maradt, ha hűen teljesíteni akarja választási ígéretét: vagy Szíriának ígéri a Golán-fennsíkot, és akkor Aszszad „megengedi neki, hogy hazavigye a fiúkat,” vagy ha nem, egyoldalúan kivonja csapatait. Ez esetben azonban a Hezbollah kijut a határra, és visszaáll az 1982-es háború előtti időszak, amikor Arafat gerillái egész Észak-Izrael polgári lakosságát fenyegették.
A szírekkel nemrégiben felújított tárgyalások azonban zsákutcába jutottak. Szíria azt követeli, hogy Izrael előre kötelezze el magát a Golánról való levonulásra az 1967. június 4-i fegyverszüneti vonal mögé. Izrael viszont előbb tudni akarja, mit kínál ezért cserébe Asszad. Mit ért a két ország közötti normalizáció alatt? Milyen biztonsági rendszert tart elfogadhatónak, és beleegyezik-e abba, hogy a Hermon-hegyen izraeli támadást előrejelző állomás működhessen? Mi lesz a Genezáret-tavat és a Jordán folyót tápláló vízforrások sorsa? Barak nem zárja ki, hogy Izrael a szírek követelte vonalra vonuljon vissza, ha Asszad mindezekre a kérdésekre kedvezően válaszol. Szíria azonban nem hajlandó e kérdésekre válaszolni, ha Ehud Barak nem kötelezi el magát előre a kivonulásra. Erre viszont érthetően Barak nem kapható, mert egy ilyen döntés nullával tenné egyenlővé annak az esélyét, hogy a szírekkel kötött megállapodása a népszavazáson jóváhagyást kap. A tárgyalások így megszakadtak.
Újabban Barak is feltételhez köti azok felújítását, ugyanis nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, ha Asszad nem állítja le a Hezbollah katonai tevékenységét. Bár Barak már korábban is hangsúlyozta, hogy elvárja a szír elnöktől a szervezet fegyveres akcióinak leállítását a tárgyalások idejére, ennek éppen az ellenkezője következett be. Az Irán által támogatott és irányított síita iszlám szervezet korábban nem ismert mértékben fokozta háborús cselekményeit. Egészen a múlt hétig ennek nem volt különösebb következménye, mivel az izraeli hadsereg sikeresen ellenállt a támadásoknak.
A héten azonban a Hezbollahnak sikerült egy, az út szélére elhelyezett távirányítású pokolgéppel felrobbantania a dél-libanoni hadsereg nyugati szárnyának parancsnokát, Akel Haseem ezredest, aki a korábban lemondott Antoine Lahad tábornok helyét készült átvenni. Ez alaposan megrendítette az Izraellel szövetséges milíciát, a keresztény-síita falvak lakosait, akik különösen aggódnak sorsuk miatt: mi lesz velük, ha Izrael egyoldalúan kivonja csapatait? A falvak képviselői nemrégiben az izraeli legfelsőbb bírósághoz fordultak menedék iránti kérelmükkel. Ebben nincsenek egyedül, hasonló beadvánnyal éltek a szír drúzok is, hogy Izrael engedélyezze számukra falvaik felépítését Galileában, ha Szíriának adná át a fennsíkot. Egy másik rakétatámadásnak a Galgalit őrhelyen négy izraeli katona esett áldozatul. A halálos áldozatok ismét felkorbácsolták a hangulatot.
Időközben Lahud libanoni elnök teljes mellszélességgel kiállt a Hezbollah mellett, igazságosnak tekintve gerillaharcukat a déli országrész felszabadítására. Ugyanakkor a szírek sem hajlandók a síita szervezet megfékezésére. Mindez súlyos kétséget támaszt Asszad békés szándékai felől. A szír elnök a Golánt, valamint amerikai katonai és gazdasági segélyt akar, de nem kívánja sem a békét, sem a normalizációt Izraellel. Számára Egyiptom a példa, amely, miután visszakapta a Sínai-félszigetet Izraeltől, módszeresen elutasítja a zsidó állammal való viszonya bármiféle rendezését.
Az izraeli kormány rendkívüli ülésén Saul Mofáz vezérkari főnök és Eitan ben Elijáhu, a légierő főparancsnoka előterjesztette a hadsereg javaslatait, sürgetve, hogy vessenek véget az eszkalációnak, a légierő ismét vegye célba a libanoni infrastruktúra célpontjait, valamint a szír gazdasági érdekeltségeket. Bombázásokkal bénítsák meg a libanoni főváros életét, okozzanak súlyos károkat, és tegyék a libanoni kormány számára oly elviselhetetlenné a helyzetet, hogy ők legyenek kénytelenek fellépni a Hezbollah ellen. Ehud Barak kormánya azonban egyelőre a politikai út folytatása mellett döntött, mivel úgy véli, hogy a katonai támadás elzárja a politikai megoldás útját.

---

Nincs egyetértés Jeruzsálemről

Az izraeliek és a palesztinok közötti végső rendezés közeledtével Efraim Szne izraeli védelmi miniszter lehetségesnek tartja, hogy a zsidók osztozzanak Jeruzsálemen a palesztinokkal - jelentette a Jerusalem Post című izraeli napilap. Szne úgy tartja elképzelhetőnek ezt, hogy Jeruzsálem városhatárát keleti irányban kitolnák, és így biztosítanának jelenlétet a palesztinoknak a fővárosban.
Ariel Saron, a Likud vezetője kijelentette, hogy inogni látszik a kormány azon elhatározása, hogy Jeruzsálem Izrael egy és oszthatatlan fővárosa maradjon. Michael Eitan Likud-párti politikus élesen kritizálta Szne javaslatát: „Izrael védelmi minisztere felosztja Jeruzsálemet a tárgyalások megkezdése előtt.” A Likud egyébként elhatározta, hogy külön szervezetet hoz létre annak érdekében, hogy Jeruzsálem az izraeliek kezében maradjon. A párt a közeljövőben nagyszabású tüntetést készül szervezni a főváros felosztása ellen.
Szaeb Erakat, a Palesztin Hatóság szóvivője ugyanakkor leszögezte, hogy elutasítják az izraeli vezetésnek Jeruzsálem közigazgatási határainak kiterjesztésére vonatkozó javaslatát.
Az izraeli és a palesztin tárgyalóküldöttség vasárnap tíznaposra tervezett tárgyalássorozatba kezdett, mert a tavalyi sarm-es-sejki megállapodásuk alapján február 13-áig meg kell alkotniuk a palesztin területek - közöttük Jeruzsálem - végső státusát rendező keretmegállapodást.
Izrael 1967-ben foglalta el Kelet-Jeruzsálemet, és az izraeli kormányok egymás után fogadalmat tettek arra, hogy a fővárost sohasem fogják felosztani. A palesztinok ugyanakkor Kelet-Jeruzsálemet tekintik a leendő önálló állam fővárosának.