Burik Géza
A perzsa bomba

A kilencvenes években az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA még nem volt képes olyan mélyen belelátni a folyamatosan fejlődő orosz-perzsa kapcsolatokba, mint napjainkban. Korábban főleg az izraeli Moszad információira támaszkodhattak, ez az egyoldalú információforrás azonban az utóbbi időben bővült más forrásokkal is. Tavaly decemberben a CIA igazgatója arról tájékoztatta Bill Clinton amerikai elnököt, hogy nem zárható ki teljesen annak a lehetősége, hogy Irán rendelkezik nukleáris fegyverzet kifejlesztésére alkalmas technológiával, bár erre vonatkozóan jelenleg nincs bizonyítékuk.

Viszont arra való tekintettel, hogy a térség országai - Pakisztán, Irán, Irak, Szaúd-Arábia - milyen nagy pénzösszegeket fordítanak a kutatásra és atomtechnológia vásárlására Oroszországtól, feltehetőleg mostanra szinte karnyújtásnyira kerültek az erre alkalmas műszaki háttér megteremtéséhez. A Szovjetunió széthullása óta a nyugati világ országai hatalmas összegekkel támogatták Ukrajnát, Kazahsztánt és Oroszországot annak érdekében, hogy a nukleáris arzenál leszerelése az egyezmények szerint történjen. Ennek ellenére nem lehet tudni, hogy milyen katonai projektek - nehézvizes és grafit alapú nukleáris technológiák - kerültek ki a volt szovjet blokkból az iszlám világ országaiba. Különösen szoros az együttműködés Irán és Oroszország között. Kilenc évvel ezelőtt az elemzők figyelmeztet-ték Bush elnököt, hogy Irán tíz éven belül atomhatalommá válhat. Öt évvel ezelőtt megerősítették előrejelzésüket Clinton elnöknek azzal a kiegészítéssel, hogy az ezredfordulóig Pakisztán és India is csatlakozni fog az atomklubhoz. Ezeket az eredményeket korábban azért nem hozták nyilvánosságra, nehogy az alapvető amerikai gazdasági és politikai érdekeltségek sérüljenek a térségben.
Irán számára nem az jelenti a gondot, hogy nem rendelkezik elegendő számú szakértővel, hanem az, hogy a megfelelő mennyiségű dúsított hasadóanyag beszerzése rendkívüli nehézségbe ütközik - még Oroszországból is. A hivatalos orosz álláspont szerint Moszkva csakis békés polgári célra használható atomtechnológiát és know-how-t ad el Teheránnak.
Teherán 1992-ben Kazahsztánból próbált mintegy 600 kilogrammnyi hasadóanyagot - dúsított urániumot - vásárolni, de Washington egy titkos akcióval kimentette a hatalmas mennyiséget Kazahsztánból, hiszen ez akár másfél tucatnyi nukleáris fegyver elkészítéséhez is elegendő lenne.
Washingtonnak további aggodalomra ad okot, hogy Moszkva támogatásáról biztosította két vezető orosz kutatóintézet Teheránnal való együttműködését - ezt tavaly márciusban Jevgenyij Adamov orosz atomenergetikai miniszter is megerősítette. Igor Szergejev védelmi miniszter az Interfax hírügynökségnek adott interjújában további együttműködést jelentett be Iránnal katonai, védelmi technológiai és műszaki vonalon. Amerikai előrejelzések szerint Irán 2010-re olyan interkontinentális rakétarendszert fejleszthet ki, amely lehetővé teszi az USA kontinentális területén lévő célpontok elérését is. Állításukat arra alapozzák, hogy orosz vállalatok és szervezetek olyan korszerű technológiához juttatják iráni kollégáikat, mellyel ilyen fegyverzet is előállítható.
Irán egyike a világ legtöbb kőolajat kitermelő országainak, emellett urániumdúsító üzemmel, két kutatóreaktorral, kutatóközpontokkal, urániumsilókkal rendelkezik. Amerikai elemzők valószínűsítik, hogy a robbanófej gyártására már berendezkedtek. Ezt Teherán hevesen cáfolta arra hivatkozva, hogy 1970-ben aláírta az atomcsend-egyezményt. Biztosra vehető, hogy Irán nem fogja leállítani katonai nukleáris programját, míg ősi riválisa, Irak nem teszi lehetővé a nemzetközi ellenőrök számára az iraki atomprogram ellenőrzését.