Eperjesi Ildikó
Formálódó világkormány
Sokan emlékezhetnek még Magyarországon azokra az időkre, amikor a „nemzetközivé lesz holnapra a világ” volt a „sláger”. Úgy tűnik, a világ egységesülésének, népszerű nevén globalizációjának merész gondolata egyre kevésbé álom. Különösen akkor nem, ha az ENSZ szeptemberben összeülő millenniumi közgyűlése - amelyre 188 állam vezetőit várják - a tervek szerint elfogadja a Globális Demokrácia Chartáját. A közös nyilatkozat tervezete Charta 99 néven az interneten is olvasható (www.charter99.org), ahol támogató aláírásokat is gyűjtenek a kezdeményező szervezetek. Mint Erdős André, Magyarország ENSZ-nagykövete lapunk kérdésére elmondta, már megszületett a döntés arról, hogy hazánkat Orbán Viktor miniszterelnök képviseli a csúcson.
Fényárban a New York-i ENSZ-palota. Korlátoznák a nemzetállamok „anarchiáját” Fotó: MTIAz egész huszadik századot végigkísérték a világkormány felállítására utaló felszólítások, amelyeket az igazságtalanság, az egyenlőtlenség, a jogfosztás és a pénz egyenlőtlen elosztása váltott ki. Sokakat a béke féltése, sőt az emberiség túlélési esélyeivel kapcsolatos aggodalmak késztettek arra, hogy egyengessék a globális kormányzat előtt az utat: el szeretnék érni, hogy elegendő hatalom összpontosuljon a világszervezet kezében ahhoz, hogy a nemzetközi törvényeket be lehessen tartatni az egész világon.
A szeptemberre tervezett millenniumi ENSZ-közgyűlés és csúcstalálkozó célja is főként e tervek megvalósítása lesz. Jó néhány, kormányoktól független szervezet - többek között a Federalista Világegyesület és a Globális Kormányzás Bizottsága - adta ki a Globális Demokrácia Chartáját, amely felvázolja az ENSZ előtt álló feladatokat a globalizáció szempontjából.
A charta befolyásos összeállítói el akarják érni, hogy a gyorsabb döntéshozatal érdekében eltöröljék a vétót és az állandó tagsági státust az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Nagyon hasonló törekvések figyelhetők meg az Európai Unióban is: az unió kormányának számító Európai Bizottság saját hadsereget akar felállítani, saját adórendszert, külpolitikát, büntetőtörvényeket és alkotmányt bevezetni, azaz egységes európai államot akar látni a ma még sokszor egymással ellentétes érdekeket képviselő nemzetállamok helyén. A támogatók azzal érvelnek, hogy az unió kibővítése esetén nehéz lesz huszonöt, esetleg harminc tagállam politikáját összhangba hozni. A megoldás magától értetődik: az erős központ és a minősített többségi szavazás a vétójog helyett meggyorsítaná a döntéshozatalt és a végrehajtást. A terv támogatói szerint mindezért nem is kellene drága árat fizetni: mindössze a nemzeti szuverenitás egy részéről kellene lemondani, ami véget vetne a be nem határolt nemzeti szuverenitás okozta jelenlegi „anarchiának” a nemzetközi politikában.
Az ellenzők szerint viszont az ENSZ vezetésével kialakított globális demokrácia véget vetne az egyéni szabadság védelmének, amely egyébként a világszervezet egyik alapvető célja. Szemére vetik a charta szerzőinek, hogy a szegénységet nem lehet megszüntetni azzal, ha elvesszük a gazdagabbtól a vagyonát, és elosztjuk a kevésbé szerencsések között. Sokkal inkább várható a nyomorúság elterjedése az ilyesfajta akcióktól, hiszen amikor valakitől elveszik a gazdagságát, vele együtt eltűnik a vagyon gyarapításának a vágya, a kezdeményezőkészség is. A kelet-európaiak a saját bőrükön tanulhatták meg ezt a leckét.
A charta kibocsátói viszont máris megnyertek maguknak számos befolyásos vezetőt a világ közel hatvan nemzetében, és szimpatizánsai között tudhatnak civil szervezeteket és kormányon kívüli mozgalmakat szerte a világon. Elveszni látszik azoknak a hangja, akik szerint a dokumentum nem más, mint a személyes szabadság eltörlésére irányuló törekvés. Olyan elveket hangoztat, mint a nemzetközi szervezetek közvetlen ENSZ-irányítás alá vonása, de ugyancsak a világszervezet ellenőrzése alá kerülnének a nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézmények is. Szó van a főtitkár közvetlen irányítása alatt álló ENSZ-hadsereg létrehozásáról is. A szervezet nyilvántartásba venne minden fegyvert, és a nemzeti hadseregek létszámát radikálisan lecsökkentenék. Minden nemzet számára kötelezővé tennék, hogy vesse alá magát egy Nemzetközi Bíróságnak.
A magánemberek nem tarthatnának fegyvert maguknál, az ENSZ ellenőrizné a fegyverek gyártását, eladását, szabadalmaztatását és elosztását. Természetesen nem kevés pénzbe fog kerülni e kiterjesztett világkormány megalakítása, de a tervek szerint a finanszírozást meg lehetne oldalni a valutaváltásra és az energiaforrásokra kivetett adóval. Ilyeténképpen megadóztatnák a levegő, a légkör és a tengerek használatát. Az adóztatástól nemcsak azt várják, hogy határtalan bevételre tesznek szert, hanem a természetes energiaforrások használatának csökkentését is szeretnék elérni, különösen az olaj, a szén, a földgáz, a víz, a faanyag és az ásványok esetében. A kritikusok szerint viszont a környezetet azok tudják a leginkább megvédeni, akik a napi szükségeik betöltése során találják magukat szembe vele. Az ellenzők azt mondják: az állami vagy kormánytulajdon a legbiztosabb módja annak, hogy a környezet leépülését elősegítsék. A mozgalom irányítói természetesen tudatában vannak annak, hogy nem mindenki osztja nézeteiket. Szerintük az amerikai Keresztény Koalíció és a vallásos jobboldal a fő kerékkötői a globalizációs folyamatoknak, akik a világot a nemzeti szuverenitás anarchiájában tartják, és igyekeznek megakadályozni az ENSZ irányította „civilizált törvényerő” uralomra jutását.
Erdős André ENSZ-nagykövet nyilatkozata
Megmarad a szuverenitás
Abban már megegyezés született, hogy minden ország a legmagasabb szinten képviselteti magát a szeptemberi ENSZ-közgyűlésen. Magyar részről a miniszterelnök fogja képviselni az országot - tájékoztatta a Heteket Erdős André magyar ENSZ-nagykövet.
Erdős a világkormány felállításával kapcsolatban elmondta: a magyar álláspont az, amit a többi 188 tagállam is mondana. Az ENSZ-et fatális tévedés összetéveszteni egy világkormánnyal. Sokan hibáztatják a világszervezetet a világ bajaiért és azért, mert nem tudott sok konfliktusban hatékonyan közreműködni, elfelejtve azokat a helyzeteket, ahol az ENSZ szenzációmentesen, de hatékonyan végzi munkáját. Az ENSZ jelenleg nem világkormány, bár sokak fejében így jelenik meg - fejtette ki Erdős André.
Azok az elképzelések, amelyek világkormánnyá akarják tenni a szervezetet, nem gondolják végig, hogy a folyamat során milyen kérdéseket kellene tisztázni. A mindössze tizenöt tagországot számláló Európai Unión belül is nagy problémát jelent a szuverenitás nemzetek felettivé változtatása. A világban jelenleg államok és államcsoportosulások vannak, és a nemzeti szuverenitás, a be nem avatkozás elvei a nemzetközi érintkezés alapvető pilléreinek számítanak. Erdős André szerint a világkormány megalakítására vonatkozó elképzelések utópisztikusak és egyelőre kivitelezhetetlenek. Ehhez az kellene, hogy a világ 188 ENSZ-tagországa, illetve a többi kormánya is rábólintson erre. Finoman szólva is utópia azt gondolni, hogy egy nagy népi forradalmat ki lehet robbantani azért, hogy ledöntsük a nemzeti kormányokat, és létrehozzuk a világkormányt - mondta a New York-i nagykövet.
