Papp Levente
Davos: az új évezred kihívásai

„Az új kezdetek…” - ezt a mottót választotta a közel 3000 állami és gazdasági vezető, politikus, tudós és médiamogul, akik néhány napra a svájci üdülőhelyen, Davosban gyűltek össze, hogy meghatározzák a jövő év gazdasági folyamatait. Az új kezdet nemcsak az új évezred kezdetére vonatkozik, hanem több olyan problémára, jelenségre is, amely az elmúlt évtizedek során alakult ki, s megoldása minden bizonnyal a harmadik évezredre vár.

A fórum két fő témáját furcsamód ugyanaz az esemény gerjesztette: egyik a globalizáció, és az internet által létrejött kereskedelem - amely sokak szerint alapjaiban változtatja meg a kereskedelmi és vásárlási szokásokat. A másik kihívást a szegény országok, régiók egyre mélyülő gazdasági leszakadása jelenti, amelyet a technológia előretörésének köszönhetően éppen a fejlett országok dinamikus gazdasági növekedése gyorsított fel.
Martin Wolf gazdasági szakértő szerint a 21. század legnagyobb kihívása a gazdag és a szegény nemzetek közötti hatalmas szakadék áthidalása lesz. Az elmúlt időszakban ugyanis a gazdagok egyre csak gazdagodtak, a szegények egyre szegényebbek lettek. Mára a különbségek szinte elviselhetetlenekké váltak. A 19. században a világ leggazdagabb és legszegényebb régiója közötti kereseti különbség három az egyhez volt. 1900-ban már tízszer annyit kerestek a leggazdagabb régióban, mint a legszegényebben, az idén pedig hatvanszor annyi lesz az átlagjövedelem a világ leggazdagabb országaiban, mint a legszegényebbekben. (Az egy főre jutó éves GDP 29 ezer dollár a leggazdagabb, és 500 dollár a legszegényebb országban.) Hogy jöhetett létre ilyen óriási szakadék? Az egyre szűkülő világban, ahogy mondani szokták „világfaluban”, van-e egyáltalán esélyük a szegény országoknak a felzárkózásra? A fórum szakemberei szerint a fejlődő világ számára az egyetlen kiút a technikai forradalom, vagyis a legmodernebb technika oktatása és alkalmazása, hiszen így egyből az új gazdaságba kapcsolódhat be egy elmaradott ország.
Davosban megismétlődött Seattle. A tárgyalóteremben csúcsvezetők csúcsbiztonságban, kívül dühöngő tömeg. Davosban annyi volt a különbség, hogy kisebb volt a létszám - talán nem csak a tél miatt. Az anarchistáktól a környezetvédőkig széles kört képviselő rendbontók közel sem tudtak akkora felfordulást okozni, mint tavaly Seattle-ben. De ez sem zavarta az ülésező küldötteket, újra terítékre került a csúfosan meghiúsult WTO-ülés témája, a szabad világkereskedelem. Az USA, az EU és Japán ugyanis minél előbb szeretnének egyezségre jutni a liberalizált kereskedelem ügyében. Bill Clinton és brit kollégája, Tony Blair miniszterelnök a WTO-tárgyalások jövőbeni folytatására tettek javaslatot. A fejlődő országok mégis úgy érzik, hogy a WTO-ban a háttérbe lettek szorítva, és attól tartanak, hogy a liberalizált kereskedelemben őket érintő kérdéseket igazából nélkülük akarják eldönteni.
A sors fintora, hogy amíg a világ vezetői az európai színtéren keresték a megoldásokat, az euró soha nem látott mélységbe zuhant. Soros György milliárdos befektető szerint ennek az egyik fő okozója a német politikai válság. A CDU korrupciós botrányai miatt ugyanis olyan helyzet alakult ki, amely taszítja a tőkét az Eurólandben legerősebb német gazdaságtól. Soros megnyugtatta a hallgatóságot, hogy ez mindaddig folytatódik, amíg nem rendeződik a finanszírozási botrány.
Európa másik neuralgikus pontja az oroszok csecsen-politikája. Az orosz diplomaták ezért a konferenciát arra igyekeztek felhasználni, hogy a csecsen háború miatt Oroszországtól kissé elhidegült világelittel elfogadtassák a Kreml legújabb felfedezettjét, Vlagyimir Putyin ügyvezető elnököt. A világtalálkozó arra is jó volt, hogy megpróbálják átütemezni a tetemes orosz adósságot.
A jövő útkeresésében meglepő gondolatok is helyet kaptak. Klaus Schwab professzor, a fórum alapítója és elnöke szerint szükség van az úgynevezett felelősségteljes globalizáció kialakítására, méghozzá úgy, hogy a kormányok és az üzleti élet szereplői összefonódnak. Ha azonban ez nem megfelelő módon történik, akkor a demokratikus jogok sérülhetnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a globalizáció azért is fontos kihívás, mert a nemzetállamok és a kormányok fokozatosan veszítenek jelentőségükből.