Magyarországon a jogi szabályozás értelmében adómentes bevételnek minősül az
egyházak számára juttatott hitéleti költségvetési támogatás és az oktatási
(valamint egyéb közhasznú tevékenységet felölelő) normatív támogatás, az egyházak
által vissza nem igényelt ingatlanok kiváltása fejében fizetett éves ingatlanjáradék
(amely az adott ingatlan értékének 4 és fél százaléka), az 1 százalékos
szja-felajánlások, az egyházi ingatlanok rekonstrukciójához nyújtott támogatás
valamint a saját, belső bevételnek számító stólapénz (keresztelés, esketés,
temetés), a perselypénz és az adományok, illetőleg az egyházi szolgáltatásért nyújtott
juttatások. Mindezeken felül az egyházak adókedvezményekben részesülnek, teljes körű
illetékmentességet élveznek, és még a helyi adók megfizetése alól is mentesülnek.
Túri Kovács Béla, az FKgP parlamenti frakcióvezető-helyettese keddi parlamenti
felszólalásában az egyházak elleni gyűlöletkeltésre és a kormány feladataira hívta
fel a figyelmet. Mint mondta: „Szeretném megkérdezni, hogy nincs arra már esély
ebben a társadalomban, hogy tíz évvel a rendszerváltást követően egyenlő mérték
legyen? Én valamikor abban reménykedtem, hogy lesz egyszer egy szeretet-minimum, amely nélkül
nem lehet egy társadalomban létezni. Most már sokkal-sokkal engedékenyebb vagyok: a gyűlölet-minimumot
is el tudnám fogadni, amit nem volna szabad túllépni. (…) Én azt gondolom, a kormánynak
megvan a feladata: világos, egyértelmű helyzetet kell teremteni az egyházakra, az egyházak
gazdálkodá-
sára vonatkozóan, olyan helyzetet, amely áttekinthető, egyértelmű és betartható.”
Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) politikai államtitkára
válaszában hangsúlyozta: „15,6 milliárd forint az, amit az egyházak tevékenységének
támogatására a költségvetés biztosított, és szeretném az országgyűlésnek
jelenteni, hogy a 15,6 milliárd forinttal fillérre pontosan, korrektül elszámoltak.
Ezek az elszámolások a NKÖM-ben nyilván vannak tartva, bármikor ellenőrizhetők.”
A fenti felsorolásban szereplő külső bevételek közül a hitéleti finanszírozásnak
minősülő felhasználások sorába az adóhatóságoknak nem áll módjukban
betekinteni, az oktatási célú támogatást az Állami Számvevőszék felügyeli, a
belső bevételek nagyságrendjére pedig csak legfeljebb következtetni lehet - tudtuk
meg Nagy Pál Sándortól, az APEH munkatársától.
Kuti Éva a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársa úgy tájékoztatta lapunkat,
hogy még 1992-ben a statisztikai hivatal kísérletet tett arra vonatkozóan, hogy bevételeik
és gazdálkodásuk felől kérdezze az egyházakat, ám ez a törekvés már akkor olyan
mérvű felháborodást keltett az egyházak körében, hogy a továbbiakban a hivatal önként
lemondott a faggatózásról. Konkrét számadatokkal (bevételek, keresetek, adózás
stb.) ennek folyományaként a KSH nem rendelkezik, de jelenleg is készül egy hasonló kérdéseket
is tartalmazó lényegesen általánosabb felmérés, ahol a mennyiségek bemondásos
alapon körvonalazódnak.
Nagy Pál Sándor kijelentette: „Az egyházak nem tabutémák az APEH-nél.” Az egyházi
bevételek felhasználásába akkor lép be az adókötelezettség, amikor valamilyen célra
kifizetik (például bérkifizetés), pontosan úgy, mint bármilyen gazdasági szervezet
esetében. A szakember elmondta, hogy a történelmi egyházak kivétel nélkül végeznek
gazdasági jellegű tevékenységet (például bérbeadás), amely természetesen adóköteles
és ellenőrizhető. Az önkéntes adományok adómentessége pedig azért indokolt, mert
normális esetben már adózott jövedelemből kerül a pénz a perselybe. Nagy Pál Sándor
szerint „az egyházak sosem csalnak adót szándékosan, bár - jegyezte meg tréfásan
- történelmi tradíciójuk része az is, hogy nem nagyon szeretnek adót fizetni”.
Platthy Iván, aki a Horn-kormány vallásügyekért felelős államtitkára volt elmondta
lapunknak, hogy az 1997-ben elkészült és jelenleg is érvényes egyház-finanszírozási
törvény kidolgozásakor olyan 96-os KSH-adatokat vettek figyelembe, amely nem a
befizetett adót vette alapul, hanem feltételezett összegeket. A konkrét összegeket
olyan számadatokból próbálták kikalkulálni, mint például a költségvetési támogatás
mértéke és az ebből beruházásra fordított összeg nagyságrendje stb. „Gyakorlatilag
egy egyház valódi gazdálkodása nem követhető nyomon, csak addig a pontig, amit
bevallani köteles. A hitéleti támogatás elköltését az állam semmilyen formában
nem ellenőrzi.” Platthy Iván felhívta a figyelmet arra, hogy e szabályozás „próbaideje,
kísérleti szakasza” 2001-ben lejár.
A Pénzügyminisztérium egyik főtanácsosa szerint - aki szintén kidolgozója volt a
jelenlegi törvénynek - „olyan beidegződések és megkövesedett magatartásformák
nehezítik az együttműködést, amelyek az elmúlt negyven év maradványai, és amelyek
nemcsak egyházi szinten jelentenek akadályoztatást”. A szakember a demokratikus fejlődés
egyik állomásaként értékeli, hogy az egyházak pénzügyei terítéken vannak, és újra
előtérbe kerül az egyház-finanszírozás kérdése.
Farkas Bea egyetemi tanár, a szegedi JATE Gazdaságtudományi karának tanszékvezetője
viszont úgy látja, hogy a közcélokra fordítandó egyházi pénzek felhasználásának
ellenőrzése szigorodott az elmúlt 2-3 évben. Hogy az egyházak miként finanszírozzák
vagy finanszíroztatják önmagukat, illetve, hogy miként gazdálkodnak, Farkas Bea
szerint „nem releváns, hiszen a jelenlegi helyzet egy olyan kialakult társadalmi
konszenzus, amelyre hosszú távon nyilvánvalóan nem rendezkedhetünk be”.
Ez a hét újabb egyházügyi botránnyal szolgált a médiának. A terítéken
ezúttal a nemrégiben református kezelés alá került halásztelki mezőgazdasági
szakközépiskola pénzügyei és vezetőcseréje volt. Az elbocsátott világi főigazgató
és munkatársai pénzügyi manipulációkkal vádolják a helyi református lelkészt,
aki most az iskola finanszírozási költségei fölött diszponál. A Pest megyei főjegyző
független szakértő bevonásával tavaly karácsony óta vizsgálja az ügyet.
Múlt heti lapszámunkban beszámoltunk arról a békéscsabai katolikus plébánosról,
akit püspöke sikkasztás gyanújával fogott perbe, és aki a bírósági tárgyaláson
sajátos egyházi finanszírozásra hívta fel a figyelmet. Az eset akkor az úgynevezett
egyházi „bitangkasszák” létezésére hívta fel a figyelmet, amelyek „létjogosultságát”
a számlával nem igazolható kiadások teremtették meg az egyházkerületekben. A
B-kasszák létét egyébként maga Gyulay Endre püspök is elismerte, aki szerint a
jelenlegi adójogi szabályozás miatt nem létezik más megoldás.
Bár az illetékes főügyész vizsgálata már több hete zajlik, a halásztelki agráriumban
az egyházi és a világi vezetés között már tavaly szeptember óta folyamatosan dagadó
feszültséggóc csak most robbant fel a Népszava keddi és szerdai híradásai nyomán.
A napilap értesülései szerint az 1999/2000-es tanév megkezdése óta református felügyelet
és kezelés alatt álló mezőgazdasági szakközépiskolában sem a gazdasági élet
alakulása, sem pedig a munkáltatói jogok gyakorlása nem a kívánt mederben zajlik.
A legfőbb vád a helyi lelkész, Császár Bíró Zoltán ellen az, hogy az éves szinten
több mint százmilliós normatív költségvetési támogatással működő iskola számára
az első fél évben átutalt mintegy 57 millió 600 ezer forintos tételből közel 30
milliót indoklás nélkül visszatartott. Az újság szerint a lelkész az iskola pénztárából
két alkalommal is összesen 180 ezer forintot vett fel vásárlási előleg címén,
amellyel azóta sem számolt el, továbbá az intézmény földjén termett alma értékesítéséből
származó félmillió forintos bevételnek is csak a felével számolt el.
Az indulatok akkor szabadultak el, amikor a lelkész újabb összeg kiutalására utasította
a főigazgatót, aki ezt megtagadta, majd a tantestület tudomására hozta az iskola megélhetési
gondjait. Fegyó Tibor főigazgatót nemsokkal ezután az igazgatótanács menesztette. Döntésüket
ugyan Hegedűs Lóránt püspök és az egyházkerület oktatási ügyekért felelős szakértője
nem helyeselte, a főigazgatói székbe néhány nap múlva mégis az addig iskolai
hittant oktató Bereczky Zoltán lelkész került. A 700 tanulóval működő középiskolában
állítólag a tanítás normális menete is akadozik amióta a tanári kar több tagja
„betegállományba vonult” az általuk „csendes terrornak” nevezett munkáltatói
eljárások elől. A „tisztogatás” során leváltották többek között a kollégium
igazgatónőjét is, aki több évtizede irányította már az intézményt. Helyére egy
szakirányú diplomával nem rendelkező lelkészi végzettségű nevelőtanár került. A
volt főigazgató mellett kiállók pedig újabban egy bizonyos feketelista létezéséről
is beszélnek.
Egyes szakértői vélemények szerint az oktatási célra adott normatív támogatást
nem az intézmény, hanem az érintett egyház kapja az államtól, így annak elosztását
is az egyház szabályozza az intézmény fenntartási költségeinek megfelelően. Ebben
a megközelítésben a halásztelki református lelkész jogszerűen tartotta vissza az átutalt
összeg egy részét, a maradékkal pedig az egyházkerület éves jelentésében amúgy
is köteles lesz elszámolni az Állami Számvevőszéknek.
Megkeresésünkre reagálva dr. Szép Tibor, Pest megye főjegyzője elmondta, hogy éppen
a minap kapta kézhez az általa még tavaly karácsonykor felkért független szakértő
jelentését a halásztelki iskoláról, amelyet Császár Bíró Zoltánnak is megküldött
észrevételezésre. Mint mondta: „Erre nyolc napja lesz a lelkésznek, a döntést
pedig majd ezután fogom meghozni.”