Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota István
Védik az egyházak függetlenségét

Magyarországon a jogi szabályozás értelmében adómentes bevételnek minősül az egyházak számára juttatott hitéleti költségvetési támogatás és az oktatási (valamint egyéb közhasznú tevékenységet felölelő) normatív támogatás, az egyházak által vissza nem igényelt ingatlanok kiváltása fejében fizetett éves ingatlanjáradék (amely az adott ingatlan értékének 4 és fél százaléka), az 1 százalékos szja-felajánlások, az egyházi ingatlanok rekonstrukciójához nyújtott támogatás valamint a saját, belső bevételnek számító stólapénz (keresztelés, esketés, temetés), a perselypénz és az adományok, illetőleg az egyházi szolgáltatásért nyújtott juttatások. Mindezeken felül az egyházak adókedvezményekben részesülnek, teljes körű illetékmentességet élveznek, és még a helyi adók megfizetése alól is mentesülnek.

Túri Kovács Béla, az FKgP parlamenti frakcióvezető-helyettese keddi parlamenti felszólalásában az egyházak elleni gyűlöletkeltésre és a kormány feladataira hívta fel a figyelmet. Mint mondta: „Szeretném megkérdezni, hogy nincs arra már esély ebben a társadalomban, hogy tíz évvel a rendszerváltást követően egyenlő mérték legyen? Én valamikor abban reménykedtem, hogy lesz egyszer egy szeretet-minimum, amely nélkül nem lehet egy társadalomban létezni. Most már sokkal-sokkal engedékenyebb vagyok: a gyűlölet-minimumot is el tudnám fogadni, amit nem volna szabad túllépni. (…) Én azt gondolom, a kormánynak megvan a feladata: világos, egyértelmű helyzetet kell teremteni az egyházakra, az egyházak gazdálkodá-
sára vonatkozóan, olyan helyzetet, amely áttekinthető, egyértelmű és betartható.”
Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) politikai államtitkára válaszában hangsúlyozta: „15,6 milliárd forint az, amit az egyházak tevékenységének támogatására a költségvetés biztosított, és szeretném az országgyűlésnek jelenteni, hogy a 15,6 milliárd forinttal fillérre pontosan, korrektül elszámoltak. Ezek az elszámolások a NKÖM-ben nyilván vannak tartva, bármikor ellenőrizhetők.”
A fenti felsorolásban szereplő külső bevételek közül a hitéleti finanszírozásnak minősülő felhasználások sorába az adóhatóságoknak nem áll módjukban betekinteni, az oktatási célú támogatást az Állami Számvevőszék felügyeli, a belső bevételek nagyságrendjére pedig csak legfeljebb következtetni lehet - tudtuk meg Nagy Pál Sándortól, az APEH munkatársától.
Kuti Éva a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársa úgy tájékoztatta lapunkat, hogy még 1992-ben a statisztikai hivatal kísérletet tett arra vonatkozóan, hogy bevételeik és gazdálkodásuk felől kérdezze az egyházakat, ám ez a törekvés már akkor olyan mérvű felháborodást keltett az egyházak körében, hogy a továbbiakban a hivatal önként lemondott a faggatózásról. Konkrét számadatokkal (bevételek, keresetek, adózás stb.) ennek folyományaként a KSH nem rendelkezik, de jelenleg is készül egy hasonló kérdéseket is tartalmazó lényegesen általánosabb felmérés, ahol a mennyiségek bemondásos alapon körvonalazódnak.
Nagy Pál Sándor kijelentette: „Az egyházak nem tabutémák az APEH-nél.” Az egyházi bevételek felhasználásába akkor lép be az adókötelezettség, amikor valamilyen célra kifizetik (például bérkifizetés), pontosan úgy, mint bármilyen gazdasági szervezet esetében. A szakember elmondta, hogy a történelmi egyházak kivétel nélkül végeznek gazdasági jellegű tevékenységet (például bérbeadás), amely természetesen adóköteles és ellenőrizhető. Az önkéntes adományok adómentessége pedig azért indokolt, mert normális esetben már adózott jövedelemből kerül a pénz a perselybe. Nagy Pál Sándor szerint „az egyházak sosem csalnak adót szándékosan, bár - jegyezte meg tréfásan - történelmi tradíciójuk része az is, hogy nem nagyon szeretnek adót fizetni”.
Platthy Iván, aki a Horn-kormány vallásügyekért felelős államtitkára volt elmondta lapunknak, hogy az 1997-ben elkészült és jelenleg is érvényes egyház-finanszírozási törvény kidolgozásakor olyan 96-os KSH-adatokat vettek figyelembe, amely nem a befizetett adót vette alapul, hanem feltételezett összegeket. A konkrét összegeket olyan számadatokból próbálták kikalkulálni, mint például a költségvetési támogatás mértéke és az ebből beruházásra fordított összeg nagyságrendje stb. „Gyakorlatilag egy egyház valódi gazdálkodása nem követhető nyomon, csak addig a pontig, amit bevallani köteles. A hitéleti támogatás elköltését az állam semmilyen formában nem ellenőrzi.” Platthy Iván felhívta a figyelmet arra, hogy e szabályozás „próbaideje, kísérleti szakasza” 2001-ben lejár.
A Pénzügyminisztérium egyik főtanácsosa szerint - aki szintén kidolgozója volt a jelenlegi törvénynek - „olyan beidegződések és megkövesedett magatartásformák nehezítik az együttműködést, amelyek az elmúlt negyven év maradványai, és amelyek nemcsak egyházi szinten jelentenek akadályoztatást”. A szakember a demokratikus fejlődés egyik állomásaként értékeli, hogy az egyházak pénzügyei terítéken vannak, és újra előtérbe kerül az egyház-finanszírozás kérdése.
Farkas Bea egyetemi tanár, a szegedi JATE Gazdaságtudományi karának tanszékvezetője viszont úgy látja, hogy a közcélokra fordítandó egyházi pénzek felhasználásának ellenőrzése szigorodott az elmúlt 2-3 évben. Hogy az egyházak miként finanszírozzák vagy finanszíroztatják önmagukat, illetve, hogy miként gazdálkodnak, Farkas Bea szerint „nem releváns, hiszen a jelenlegi helyzet egy olyan kialakult társadalmi konszenzus, amelyre hosszú távon nyilvánvalóan nem rendezkedhetünk be”.


Ez a hét újabb egyházügyi botránnyal szolgált a médiának. A terítéken ezúttal a nemrégiben református kezelés alá került halásztelki mezőgazdasági szakközépiskola pénzügyei és vezetőcseréje volt. Az elbocsátott világi főigazgató és munkatársai pénzügyi manipulációkkal vádolják a helyi református lelkészt, aki most az iskola finanszírozási költségei fölött diszponál. A Pest megyei főjegyző független szakértő bevonásával tavaly karácsony óta vizsgálja az ügyet.
Múlt heti lapszámunkban beszámoltunk arról a békéscsabai katolikus plébánosról, akit püspöke sikkasztás gyanújával fogott perbe, és aki a bírósági tárgyaláson sajátos egyházi finanszírozásra hívta fel a figyelmet. Az eset akkor az úgynevezett egyházi „bitangkasszák” létezésére hívta fel a figyelmet, amelyek „létjogosultságát” a számlával nem igazolható kiadások teremtették meg az egyházkerületekben. A B-kasszák létét egyébként maga Gyulay Endre püspök is elismerte, aki szerint a jelenlegi adójogi szabályozás miatt nem létezik más megoldás.
Bár az illetékes főügyész vizsgálata már több hete zajlik, a halásztelki agráriumban az egyházi és a világi vezetés között már tavaly szeptember óta folyamatosan dagadó feszültséggóc csak most robbant fel a Népszava keddi és szerdai híradásai nyomán. A napilap értesülései szerint az 1999/2000-es tanév megkezdése óta református felügyelet és kezelés alatt álló mezőgazdasági szakközépiskolában sem a gazdasági élet alakulása, sem pedig a munkáltatói jogok gyakorlása nem a kívánt mederben zajlik.
A legfőbb vád a helyi lelkész, Császár Bíró Zoltán ellen az, hogy az éves szinten több mint százmilliós normatív költségvetési támogatással működő iskola számára az első fél évben átutalt mintegy 57 millió 600 ezer forintos tételből közel 30 milliót indoklás nélkül visszatartott. Az újság szerint a lelkész az iskola pénztárából két alkalommal is összesen 180 ezer forintot vett fel vásárlási előleg címén, amellyel azóta sem számolt el, továbbá az intézmény földjén termett alma értékesítéséből származó félmillió forintos bevételnek is csak a felével számolt el.
Az indulatok akkor szabadultak el, amikor a lelkész újabb összeg kiutalására utasította a főigazgatót, aki ezt megtagadta, majd a tantestület tudomására hozta az iskola megélhetési gondjait. Fegyó Tibor főigazgatót nemsokkal ezután az igazgatótanács menesztette. Döntésüket ugyan Hegedűs Lóránt püspök és az egyházkerület oktatási ügyekért felelős szakértője nem helyeselte, a főigazgatói székbe néhány nap múlva mégis az addig iskolai hittant oktató Bereczky Zoltán lelkész került. A 700 tanulóval működő középiskolában állítólag a tanítás normális menete is akadozik amióta a tanári kar több tagja „betegállományba vonult” az általuk „csendes terrornak” nevezett munkáltatói eljárások elől. A „tisztogatás” során leváltották többek között a kollégium igazgatónőjét is, aki több évtizede irányította már az intézményt. Helyére egy szakirányú diplomával nem rendelkező lelkészi végzettségű nevelőtanár került. A volt főigazgató mellett kiállók pedig újabban egy bizonyos feketelista létezéséről is beszélnek.
Egyes szakértői vélemények szerint az oktatási célra adott normatív támogatást nem az intézmény, hanem az érintett egyház kapja az államtól, így annak elosztását is az egyház szabályozza az intézmény fenntartási költségeinek megfelelően. Ebben a megközelítésben a halásztelki református lelkész jogszerűen tartotta vissza az átutalt összeg egy részét, a maradékkal pedig az egyházkerület éves jelentésében amúgy is köteles lesz elszámolni az Állami Számvevőszéknek.
Megkeresésünkre reagálva dr. Szép Tibor, Pest megye főjegyzője elmondta, hogy éppen a minap kapta kézhez az általa még tavaly karácsonykor felkért független szakértő jelentését a halásztelki iskoláról, amelyet Császár Bíró Zoltánnak is megküldött észrevételezésre. Mint mondta: „Erre nyolc napja lesz a lelkésznek, a döntést pedig majd ezután fogom meghozni.”