Hetek - IV. évfolyam, 5. szám, 2000. január 29

Iowa államban lezajlottak az elnökjelölő pártgyűlések, és ezzel ötösbe ugrott az amerikai elnökválasztási hadjárat sebességváltója. A következő állomás New Hampshire - az itt tartandó előválasztások könnyen rányomhatják bélyegüket a kampány további menetére. Iowában egyébként nem született meglepetés az éllovasokat illetően, mivel a republikánusok George Bush texasi kormányzót, míg a demokraták Al Gore alelnököt részesítették előnyben.

Az elnökválasztási kampány meglepetései a republikánus mezőnyben születtek. Bush szinte példa nélkül álló módon 41 százalékkal végzett a hatosfogat győzteseként, de még ennél is nagyobb figyelmet keltett, hogy Steve Forbes, a gazdag lapkiadó 30 százalékkal került a második helyre, Alan Keyes pedig 14-gyel a harmadikra. McCain ezzel szemben ötödik lett, és csupán 5 százalékra tellett az erejéből. A demokrata pártiak 64 százaléka Al Gore alelnököt választotta, így Bradley szenátor meglehetősen háttérbe szorult. A második hivatali időszakát szolgáló Bush kormányzó rekordteljesítményt ért el, ugyanis már első próbálkozására túlszárnyalta Bob Dole-t, aki 1988-ban csak 37 százalékot kapott az ugyancsak hatszemélyes mezőnyben. Persze mind Bush kormányzó, mind Gore alelnök tudatában van annak, hogy bár Iowa állam az amerikai politika epicentruma, az eredményeket egyáltalán nem tekinthetik megbízható előjelnek arra vonatkozóan, hogy voltaképpen ki is kerül be a Fehér Házba 2001. január 20-án, de még arra sem, hogy ki nyeri el pártja elnökjelöltségét. Bush már a jelölőgyűlések megnyitása után 45 perccel közzétette győzelmét, és kijelentette: „Nem is álmodtam, hogy megkaphatom a szavazatok ilyen arányát. A mai este az új évezred első voksolásának időpontja, a kezdete annak a folyamatnak, amelynek keretében Amerika megválasztja azt az elnököt, aki bevezet bennünket a 21. századba.”
A demokrata párti Gore alelnök elismerte, hogy New Hampshire-ben egészen más ellenféllel néz majd szembe, és leszögezte: „Nincs úgynevezett döntő pillanat - utalván ezzel arra, hogy ez a győzelem nem biztosít semmi előnyt számára New Hampshire-ben -, azt a versenyt annak rendje és módja szerint kell megnyerni.” Bradley szenátor is úgy nyilatkozott, hogy nagy küzdelmet vár a következő összecsapásnál: „Hadd gratuláljak az alelnöknek jó szerepléséért. Kemény ellenfélnek tartom, akivel még sokszor fogok szembenézni az elkövetkezendő hetekben.”
A republikánus Steve Forbes figyelmeztetett, hogy a harc csak most kezdődik. Majd annak a nézetének adott hangot, hogy a második hely elnyerése bizonyítja, hogy „az elgondolások, az elvek igenis számítanak, és aki erős konzervatív üzenettel lép fel, az széles körű támogatást nyerhet a konzervatív párttagok körében… Olyan politikai rendszert fogunk bevezetni, amely legmagasabb eszményeinket, és nem alacsonyrendű ösztöneinket tükrözi.” John McCain, aki nem sokat törődött az iowai pártgyűlésekkel, és így ötödik lett, úgy vélte, hogy ezek az eredmények nem fogják befolyásolni a választókat New Hampshire-ben: „Ott többnyire nem fordítanak túlságosan sok figyelmet az iowai jelölőgyűlésekre. A részvételi arányszám különben is alacsony volt, New Hampshire-ben pedig igen magas lesz.” A felmérések legtöbbje szerint McCain némi, 5 és 12 százalék között ingadozó, vezetésre tett szert Bush kormányzóval szemben.
Bushnak azt kell bebizonyítania, hogy a külpolitikában mutatott gyengeségét le tudja küzdeni, illetve a választásokig el tudja érni azt az elemi szintet ezen a téren, ami meggyőzi a választópolgárokat alkalmasságáról az elnöki hivatal betöltésére. A másik kérdés, hogy a szavazóknak mennyire tetszik majd az, hogy a Bush család szinte dinasztiává nő az Egyesült Államokban, hiszen ez már előttük Kennedyéknek sem sikerült.
Al Gore esetében más a helyzet. Az alelnök nem is olyan régen összerúgta a port Bill Clintonnal, elítélte őt a körülötte folyó botrányokért, és elhatárolta magát tőle. Az utóbbi néhány hónapban azonban megváltozott a kép, és Gore szép lassan visszahúzódott az elnök mellé, sőt még segítségéért is folyamodott, amit meg is kapott. Linda Divall, a republikánusok egyik közvélemény-kutatója hangsúlyozta: „Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy az ember elismerje, Gore okosan tette, amikor újfent az elnök mellé húzódott.”