Igor Ivanov
Oroszország és a korszerű világ

Az Orosz Föderáció külügyminisztere írásában a moszkvai diplomácia legfontosabb céljait elemzi, és egy új globális modell, a sokpólusú világ szükségessége mellett fejti ki érveit. A cikk közléséhez a Novosztyi orosz hírügynökség nyújtott segítséget.

Igor Ivanov az Európa Tanács strasbourgi ülésén. Csecsen ügyekben nincs alku     Fotó:MTI

Ma a nemzetközi színtéren feszült viták folynak a XXI. századi világ fejlődésének lehetséges útjairól. Ebben a vonatkozásban mérföldkőnek szánják az év második felére az ENSZ által összehívott „ezredévi csúcstalálkozót”. Magától értetődik, hogy Oroszország nem zárkózhat el ettől a megvitatástól. Nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lesz a jövőben a világ berendezkedése.
Oroszország közvetlen résztvevője a világban jelenleg végbemenő mély változásoknak, melyek nemcsak a nemzetközi kapcsolatokat érintik, hanem az emberi civilizáció minden részét. A XX. században felhalmozódott gazdasági és tudományos-technikai fejlődés az emberi társadalom minden terén minőségi ugrást eredményezett az utóbbi években. A világpolitika szempontjából ezeknek a változásoknak a lényege elsősorban a globalizációban fejezhető ki. Végbemegy az országok és a régiók minden oldalú közeledése, nő az államok egymástól való kölcsönös függősége. A korábban helyinek vagy regionálisnak hitt problémák egyre gyakrabban valamennyiünk érdekeit érintik.
Érthető, ha ilyen körülmények között megnő a nemzetközi folyamatok előreláthatóságának és irányíthatóságának jelentősége. Valóban ez nincs mindig így, a helyzetek fejlődése gyakran kicsúszik az ellenőrzésünk alól.
A hidegháborúra jellemző globális megsemmisülés veszélye helyett a nemzetközi terrorizmus, a szervezett bűnözés, etnikai ellentétek, a törvényen kívüli fegyver- és kábítószer-kereskedelem undorító jelenségei kerültek elő. Be kell ismerni, hogy a világ társadalma és egyes országok nem készültek fel ezekre a kihívásokra. Sőt, megjelent egy nagyon veszélyes tendencia - némelyek igyekeznek „rájátszani” az egyes országokban jelentkező problémákra, és ez nagyon kedvezőtlenül befolyásolja a regionális és a világstabilitást. A szolidaritás és a pártatlanság még nem váltak a nemzetközi élet normáivá. A világ különböző pontjain megmaradtak a válságos helyzetek és a feszültség. Nem találtunk optimális eszközöket olyan problémák megoldására sem, mint az ökológiai egyensúly sérülése vagy a különböző országcsoportok közötti gazdasági-szociális különbségek növekedése. Mindezek súlyos teherként nehezednek a nemzetközi kapcsolatokra. Aktuális kérdés az emberiség közös feladatainak megoldása.
A nyílt és egymással kölcsönös kapcsolatban lévő világ részére a legaktuálisabb feladat a jövendő világberendezkedés tájékozódási pontjainak meghatározása, a nemzetközi folyamatok irányításához szükséges egyeztetett mechanizmusok kidolgozása. Világos, hogy bármely közösség problémáinak megoldása a globalizáció viszonyai között - ha az mások érdekeinek rovására történne - bukásra van ítélve. Sajnos a nemzetközi közvélemény még nem egységes e vonatkozásban. Az utóbbi időben több, elvileg különböző megközelítésű új világrend-elképzeléssel találkoztunk. Egyesek az USA és a NATO katonai és gazdasági fölényére épülő egypólusú modellre gondolnak, ahol a többiek a dominánsok szabályai szerint élnek. Ennek következménye az erőpolitika, a kettős megítélés és a diktátumpolitika meghirdetése a nemzetközi politikában. Különösen riasztó, hogy ennek megfelelően igyekeznek átalakítani a nemzetközi jog alapvető elveit, felváltva azokat a „korlátozott szuverenitás” és a „humanitárius beavatkozás” doktrínájával. Hogy ez hová vezet, azt a NATO koszovói akciója világosan szemlélteti. Ez a politika olyan zsákutca, amely a szembenálló világképhez vezet vissza.
Oroszország, sok más országhoz hasonlóan más modellt ajánl. Meg vagyunk győződve, hogy a civilizáció a sokpólusú világ irányába fejlődik, és ennek nincs alternatívája. Ez nem ideológiai lózung, hanem a globalizáció realitásaira alapuló nemzetközi élet filozófiája. Csak erre alapozva lehet egyesíteni az erőket, hogy az emberiség megfeleljen a kor kihívásainak. Csak ezen az alapon tudjuk az egységes nemzetközi folyamatokon belül maximálisan figyelembe venni az egyes államok sajátos érdekeit, és biztosítani az egyenlő biztonságot és a megfelelő helyüket a világ közösségében. Ez megőrizheti, sőt megsokszorozhatja a béke és biztonság eddig elért gyümölcseit.
A sokpólusú világ elmélete megköveteli a nemzetközi biztonság rendszerének új felépítését is. Ebben a központi helyet továbbra is az ENSZ foglalja el. Jelenleg élesen merül fel a szervezet tekintélye helyreállításának kérdése. Sok a tennivaló Európában. A valóban összeurópai biztonság és együttműködés kialakítása még nem fejeződött be. Oroszország célja az, hogy ez a folyamat fejlődjön. Nézetünk szerint Európa egyesülésének a demokrácia és a kölcsönös tisztelet alapján kell végbemenni, nem pedig a jólét zárt oázisainak létrehozásával. Ezek azok az elvek, amelyekért Oroszország fellépett az Európa Tanácsban. Készek vagyunk konstruktívan együttműködni az EU-val. Feltételezzük, hogy európai partnereink nem a konjunkturizmus hangulatában kívánnak kapcsolatokat kialakítani az Orosz Föderációval.
Nincs bezárva az ajtó a NATO és Oroszország kapcsolatainak felújítása előtt sem, de tudnunk kell, hogy a szövetség mennyire képes figyelembe venni érdekeinket és gondjainkat. A NATO realitás Európában, lebecsülni rövidlátó politika lenne.
Nyitottak vagyunk az USA-val való szoros együttműködésre. Komoly munka vár ránk a fegyverzetcsökkentési folyamatok folytatása és a kétoldalú kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok kiszélesítése terén.
Több elemző szerint a XXI. század Ázsia évszázada lesz. Ez nincs ellenünkre, hiszen Oroszország ázsiai nagyhatalom is volt, és az is marad. Napjainkban bővítjük részvételünket az ázsiai és csendes-óceáni integrációs törekvésekben. Folyamatosan erősítjük kapcsolatainkat a kontinens vezető országaival - Kínával, Indiával, Iránnal és a többiekkel.
Számítunk Latin-Amerika, Afrika és a Közel-Kelet országaival való együttműködés dinamikus fejlődésére. Egyértelmű, hogy az orosz külpolitika elsőbbséget élvező irányvonala a FÁK országaival való viszony erősítése lesz. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a század első évtizede meghatározó lesz a közösség korszerű képének kialakításában. Valójában a FÁK-országainak a kölcsönösen előnyös kapcsolatai Oroszországgal a kétoldalú kapcsolatok lesznek. Összességében Oroszország kész jelentős szerepet vállalni a nemzetközi kapcsolatok igazságos és egyenjogú kialakításában. Ez teljesen megfelel nemzeti érdekeinknek - az egységes, erős, demokratikus és virágzó Oroszország érdekeinek is.
(fordította: Scharrer János)