Hetek - IV. évfolyam, 5. szám, 2000. január 29

Tél van. Fázunk, vacog a fogunk. A farkasordító hideg azonban az idén társaságot is hozott magával: Európában és Amerikában hurrikán erejű szél, áradások, hóviharok, lavinák tették emlékezetessé az évkezdést. Az elemekkel vívott harc kilátástalannak tűnik: az ember nemcsak fizikai valójában van kiszolgáltatva a tél kisebb-nagyobb meglepetéseinek, hanem lelkiállapotára is komoly hatással lehetnek a hosszú téli éjszakák. A fényhiány okozta depresszió tízszer gyakoribb az északi országokban, mint a mediterrán és trópusi vidéken élők körében. Milliókat veszélyeztetnek a rendkívüli hideg miatt az ózonpajzson keletkezett lyukak is. Idehaza a jégmezőkké fagyott belvízzel elöntött földek a tavalyinál is súlyosabb károkkal, míg az újvidéki hídroncsokkal elrekesztett Duna jeges árral fenyeget.

Kutyaszán segít a belgrádiaknak a közlekedésben. Hiányzik a napfény Fotó: MTI

Halk morajlással kezdődött, amint leszállt a sötétség. Fél órán belül a zaj általánossá vált, ahogy fák törzsei hasadtak ketté, és a házak tetejére zuhantak, vagy éppen gyökerestől tépte ki őket a szél, amely aztán felkapott mindent, ami csak az útjába került. A sötét égboltot villódzó fények festették világosra, de ezek nem természetes fények voltak: a vad viharban egymásnak ütődő magasfeszültségű villanykábelek okozták. Aztán amikor végre azok is leszakadtak, három és fél millió háztartás várta a vihar végét - immáron sötétben.
Franciaországban a tél ezen a sajátos módon búcsúztatta az óesztendőt. A Lothar, illetve a Martin nevekre keresztelt, hurrikán erejű széllel kísért viharok okozta pusztításra a franciák még sokáig emlékezni
fognak. Jóllehet az újjáépítés megindult abból a 2,5 milliárd dolláros (670 milliárd forint) segélyből, amelyet a francia miniszterelnök, Lionel Jospin e célra azonnal elkülöníttetett, számos területen mégis lehetetlen pótolni a veszteségeket. A vihar kilencven ember életét követelte. Az óránként 120 kilométer sebességű szél épületeket, otthonokat tett tönkre; több millió fát csavart ki - nem kímélve azt a négyezret sem, amelyek a versailles-i palota kertjében állva szemtanúi voltak nemcsak a két világháborúnak, de még a nagy francia forradalomnak is. A faállományban keletkezett kár súlyosságát mutatja, hogy Franciaország 3-11 év alatt termelte volna ki azt a mennyiséget, amit a vihar pár óra alatt tönkretett.
Ki ne lelné kedvét a derűs téli napfényben megcsillanó apró, fehér hópelyhekben, amint puhán leereszkednek a kabáthajtókákra vagy a csizmák orrára? És ki gondolná, hogy ez az aprócska kristály az ember által ismert egyik legszeszélyesebb anyag? A hókristályok ugyanis a legapróbb hőmérsékleti, illetve páratartalom-változásra, a legkisebb szélfúvásra is azonnal megváltoztatják fizikai tulajdonságaikat. Ennek megfelelően van porhó, van nedves hó, van friss hó, van régi hó, van csonthó, és van kérges hó. Nem véletlen, hogy az eszkimók szótárában több mint száz szó található a hó különböző formáinak leírására.

Ötven éve először jégtáblák jelentek meg az Adrián. Kizökkent az idő Fotó: MTI

„Lavinaspekulánsok”

A pihe-puha fehér hótömeg azonban halált is rejtegethet. Ausztriában a múlt héten tizenkét síelőt temetett maga alá egy sor lavina. A tiroli Galtuer síparadicsom közelében további kilenc német turista vesztette életét a hó alatt. Tavaly összesen harmincnyolcan haltak meg a szomszédos országban a hócsuszamlások miatt, amelyek Galtuerben és Valzurban több házat is tönkretettek. Ugyancsak egy január végi lavina Oroszország déli részén egy 13 méter mély szurdokba sodort egy buszt: a balesetben heten haltak meg. Norvégiában pedig a tengerbe söpört egy buszt és egy teherautót: ott öten vesztették életüket.
Évente egyébként átlagosan egymillió lavina képződik, amelyeknek nagy többségét maga az ember okozza: egy rossz helyen lesikló síelő vagy egy hangosabb zaj. A lavinákat szinte lehetetlen előre jelezni - ez egy kicsit úgy működik, mint a tőzsdei spekuláció. A „lavinaspekuláns” begyűjti az időjárásról, hóról rendelkezésre álló adatokat, információkat, értelmezi őket, majd meghozza a lehető legoptimálisabb előrejelzést. Garancia azonban nincs. Ha az egyes hórétegek kristályai nem tapadnak egymáshoz, az idő múlásával bizonyos rétegek elvékonyodnak, csúszóssá válnak, s végül megállíthatatlanul megindul a lavina.

Jégrobbanás

Kalifornia történelme szintén egyértelműen bizonyítja, hogy a téli viharok nagyon is gyakran lehetnek halálos kimenetelűek: az elmúlt tíz év során hetvenkilencen haltak meg, a keletkezett anyagi kár pedig meghaladta a 4,9 milliárd dollárt. A legutóbbi hétvégén a 100 kilométeres jeges szél szinte teljesen megbénította az Egyesült Államok keleti partját: bankokat, iskolákat, postahivatalokat, repülőtereket kellett bezárni. Péntek délutánra 30 centiméteres hó hullott, estére további negyven, a hét elején pedig még 25 centiméter.
A hóvihar mégis csak a kisebb gondot jelentette. A hurrikán erejű szél ugyanis olyan mennyiségű vizet hajtott a partra a dagállyal amúgy is magasra duzzadó partokról, amely elárasztotta Charlottetown kikötővárosát. A mellmagasságig érő víz miatt számos családot kellett kilakoltatni. A víz betörését több helyen csak a jég és a hófúvások akadályozták meg. A kiáradt víz aztán a mínusz negyven fokos hidegben szinte azonnal megfagyott.
„Az épületekbe bezúdult vízzel együtt a házak, üzlethelyiségek is szó szerint megfagytak. Ha például ötven-hatvan centiméteres víz borít el egy épületet, a fagyás következtében kitágult jég ezernyi szilánkra repeszti az épület alapzatát - mondja Shawn Clark, aki egész éjszaka a bajba jutottakat segítette. - Ezt a fajta hideget úgy érzi az ember, mintha tűvel szurkálnák az ujjait” - teszi hozzá Clark, akinek hajnalban hazaérve nem sikerült bejutnia védelmet nyújtó otthonába: a bejárati ajtó ugyanis befagyott.
Az amerikai kontinensen kicsit lejjebb húzódva sem kedvezőbb a helyzet: a szokatlanul kemény hidegre
való tekintettel az USA számos államában, így Virginiában, Észak-Karolinában és Marylandben is szükségállapotot rendeltek el a héten. Bezárták az iskolákat, a kormányhivatalokat, valamint a repülőtereket. A legtöbb légi, busz-, illetve vasútjárat nem indul a nagy mennyiségben leesett hó és a hideg miatt. A hétvégi hőmérséklet New Yorkban mínusz 20-25 fokra süllyedt. Karolinában százezren maradtak elektromos áram nélkül. Washingtonban 250 ezer kormányhivatalnok kapott kényszerszabadságot. A mostanihoz hasonló hóviharokat négy éve nem látott az amerikai főváros.

Fagykárok az ózonpajzson

Az idei tél olyan változásokat is hozott, amelyek hatásai egyelőre még láthatatlanok: a nagy hideg miatt ugyanis az északi sarkkör felett tovább vékonyodik az ózonréteg, s ez még inkább kiszolgáltatja az európai polgárokat a bőrrák és más betegségek veszélyeinek - közölték tudósok azon a szombati konferencián, melyet az Európai Unió megbízottja, Philippe Busquin kezdeményezésére rendeztek meg 350 tudós részvételével Svédországban. A konferencia központi témája az ózonpajzs jelenlegi helyzete. „A tanácskozás rendkívül fontos minden európai polgár számára, hiszen az ultraibolya sugárzás mindannyiunk egészségét befolyásolhatja. Az ózonveszteség az elkövetkezendő években megnövelheti a bőrrákos megbetegedések számát Európában - nyilatkozta Busquin. - A bőrrákon kívül azonban a szemet is károsíthatja, legyengítheti az immunrendszert, valamint ronthatja a levegő, illetve a környezet minőségét.”

Fényhiány

Tudósok régóta tudják, hogy a tél negatívan hat az ember érzelemvilágára. A meghosszabbodott, sötét éjszakájú telek okozta betegségek az affektív pszichózisok (Seasonal Affective Disorder, SAD) csoportjába tartoznak. A „téli depresszió” - mint a neve is sugallja - csupán téli időszakban jelentkezik, a beteg az év többi részében teljesen normális életvitelt képes folytatni. A kór kiváltó oka röviden összefoglalva: a fény hiánya. Az ehhez társuló hideg, sivárság a páciensekben gyengeséget, aluszékonyságot, fáradékonyságot, fokozott étvágyat, súlygyarapodást és levertséget, valamint olyan mértékű dekoncentráltságot okoz, amely már komoly gondokkal járhat munkahelyi tevékenységükben. S ha valaki azt gondolná, hogy valamiféle ritka betegségről van szó, nos, az téved: a téli depresszió csupán az Egyesült Államokban mintegy 10 millió ember életét befolyásolja.
„Olyasfajta fájdalommal és szomorúsággal jár, amelyet közeli rokon elvesztése felett érez az ember. A fájdalom nem múlik, hanem egyre inkább mindent elborít” - mondja Alan Merson, aki szintén a depresszió e fajtájában szenved, s emiatt már öngyilkosságot is megkísérelt, valamint több hónapot töltött elmeorvosok felügyelete alatt.
A fény fontos, alapvető életfunkciókat szabályoz: a retinán keresztül a szervezetbe jutva befolyásolja biológiai óránk működését, amely felelős a testhőmérséklettől kezdve a hormonok termeléséig. Friss tanulmányok alapján a téli depresszió sokkal gyakoribb az északi országokban, ahol rövidebbek a nappalok. Az Egyesült Államokon belül például Floridában a lakosságnak kevesebb mint 1 százaléka, míg Alaszkában több mint a lakosság egytizede szenved e betegségben. Kanada Alaszka melletti államában, Brit Kolumbiában mintegy 200 ezer ember küzd a téli depresszióval.
Orvosok azonban nemrégiben rájöttek arra, hogy a betegség tünetei jelentős mértékben csökkenthetők, ha fénynyel „becsapják” az agyat. Számos beteg most különféle erős fényű lámpák társaságában tölti napjainak egy részét, amelyek segítségével az aggyal el lehet hitetni, hogy nem is tél van, hanem valamelyik más évszak. Ha más nem használ, ellenszerként az orvosok azt tanácsolják a kórban szenvedő pácienseiknek, hogy költözzenek délebbre, melegebb éghajlatú vagy gazdagabb érzelemvilágú vidékekre.

Legtöbben lassan talán már fel sem kapjuk a fejünket a klimatikus katasztrófák hallatán. Pedig a természet nem volt mindig ennyire fékezhetetlen: a Földön egykor kiegyenlített, mediterrán jellegű éghajlat uralkodott. A Biblia legalábbis erről tanúsít, s a benne hívő természettudósok szerint a földtani, paleontológiai vizsgálatok sem zárják ki, hogy igaza van. A Teremtés könyvében leírt globális kataklizmákat tanulmányozva több kutató úgy véli, hogy bolygónk hajdan a mainál lényegesen nagyobb védelem alatt állt: érdekes elméletük szerintük a „mennyezet felett való vizek” (Teremtés könyve 1,7: „Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől.”) nem mást jelent, mint egy vastag páraréteget, amely egyfajta pajzsként funkcionálva kiszűrte a kozmikus sugárzást, valamint olyan optimális éghajlatot biztosított, amelyben nem voltak évszakok. Az éghajlat korszakos változásait kutató archeometeorológusok is egyetértenek abban, hogy a Földön létezett egy olyan korszak, amikor rendkívül kedvező éghajlati viszonyok között burjánzott a növényvilág, és szaporodott az állatvilág. Közismert, hogy az évszakok kialakulását a Föld tengelyferdesége magyarázza. (Az egyenlítőn kívül bolygónk minden pontját változó szögben világítják meg a napsugarak az év során). A bibliai leírás alapján egyesek úgy vélik, hogy a tengely elferdülése az özönvíz következtében történhetett. Ekkor ugyanis „felfakadának a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel”. A Biblia itt említi elsőként az esőt, s a kutatók szerint olyan menynyiségű víz zúdulhatott a földre - a Földet övező párapajzs is ekkor „szakadt le”, illetve a föld alatti vízforrások is felfakadtak -, hogy a Föld ekkor billenhetett meg, s ekkor alakulhattak ki az évszakok is. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a Biblia szerint Isten ekkor - a vízözön után - mondta a következőket: „Ennekutána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.”
És lőn tél… amint arról a híradók nap mint nap beszámolnak.