Vissza a tartalomjegyzékhez

Györök Orsolya
Elfelejtett Balkán

A héten újabb nyomásgyakorlást intéztek a Jugoszláviával szomszédos országok a Balkán újjáépítését szorgalmazva. Kifogásolták, hogy a Nyugat közel egy évvel a bombázások után sem hozta létre azt a pénzügyi alapot, ahova az újjáépítésre szánt nemzetközi pénzeket gyűjtenék, s nem történt semmilyen lépés a Duna-hidak roncsainak kiemelése érdekében. A bulgáriai konferencián, ahol a Jugoszláviával szomszédos országok vezetői üléseztek, Magyarország - egyedüli NATO-tagként - sürgette a roncsok kiemelését és az újjáépítés elkezdését.


Áll a hajóforgalom az Al-Dunán. A Jugoszláviával szomszédos országok kezdeményezik a lebombázott hídroncsok kiemelését. Az Európai Uniót kell meggyőzniük     Fotó: Somorjai

Az Ausztriával közösen készített tanulmányból kiderül, hogy 24 millió euró elegendő lenne a roncsok eltávolítására, a Duna hajózhatóvá tételére. Ez minden Duna-menti ország érdeke lenne, hiszen a jugoszláviai szakaszon átmenő hajók 95 százaléka nem szerb felségjelű, hanem más országokból érkezett. Nem is beszélve a hajózási társaságok veszteségeiről, melyek csupán a Mahart részéről milliárdos nagyságrendűek. Amennyiben az EU elfogadja a tervezetet, nyáron már hajózható lenne a Duna alsó szakasza. A nagy kérdés az, hogy az Európai Unió engedélyezheti-e a roncsok kiemelését, hiszen Szerbia nem részesedhet az újjáépítési alapokból mindaddig, amíg Milosevics elnök van hatalmon, humanitárius alapokból azonban igen. Ezt a dilemmát kell eldönteniük az európai bürokratáknak. A magyar fél mindenesetre időben leszögezte álláspontját: szerinte humanitárius alapon kell a kérdést kezelni.
A Nyugat politikai, katonai, majd gazdasági erők bevetésével próbálta megváltoztatni a szerb vezetés összetételét. A Balkán instabil politikai helyzetének megoldásában (értsd: Szlobodan Milosevics szerb elnök elmozdítása) továbbra sincs előrelépés. A Nyugat nagy álma a térség gazdasági és demokratikus fejlődésének elősegítése, az unióba és a NATO-ba való integrálása. Szerbia tizenegy hetes bombázása, a gazdasági szankciók és az olajembargó - a várakozásokkal ellentétben - eddig nem tudta térdre kényszeríteni a Milosevics-rezsimet.
Független szerb közgazdászok minap közzétett becslései szerint Szerbia 4,1 milliárd dolláros kárt szenvedett a lerombolt infrastruktúra miatt, további 2,3 milliárd dollár a „humántőke-vesztesége” és 23,2 milliárd dollárnyi a „negatív gazdasági hatás” kára a NATO-bombázások kapcsán.
Az Európai Fejlesztési Bank becslései szerint csak Szerbia és Koszovó újjáépítése 50 milliárd euróba (52 milliárd dollárba) kerülne. És akkor még nem beszéltünk azokról a károkról, amelyek a környező országokat érték. A Duna hajózhatatlansága valamennyi Duna-menti országot, különösen Romániát súlyosan érinti. Az OECD tanulmánya szerint Magyarországnak és Ausztriának mintegy 250-250 millió schillinges kára származott a dunai hajózás akadályoztatása miatt. A turizmus visszaesése Horvátország gazdaságának válságát is tovább mélyítette. Bulgária közvetlen veszteségei az embargó miatt elérik a 200 millió dollárt, de körülbelül ugyanennyit tesz ki az elmaradt befektetések miatti veszteség. A Nemzetközi Valutaalap szerint ezek az országok több mint 2 milliárd dolláros gazdasági segélyre szorulnak.
Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke korábban úgy nyilatkozott, hogy évente 5-6 milliárd euró (az Európai Unió büdzséjének 6 százaléka) áll majd rendelkezésre a térség újjáépítésére. Előreláthatólag a közlekedés, a telekommunikáció, az energetika és a környezetvédelem ágazatai kapnak elsőbbséget majd az újjáépítésben.
A Nyugat számára szemmel láthatóan nem sietős a dolog. A Koszovó (tehát nem az egész Jugoszlávia) újjáépítését tárgyaló finanszírozási kérdésekkel foglalkozó konferencia csak márciusban várható, és ha minden jól megy, szeptemberben kezdődhetnek megbeszélések arról, hogy milyen módon tegyenek különbséget a humanitárius segélyek, az újjáépítési segélyek és a gazdasági növekedést és regionális integrációt elősegítő, hitelek formájában nyújtott hosszú távú makrogazdasági segítség között. Tehát egyelőre sem az újjáépítés anyagi fedezete, sem módja nem eldöntött kérdés.