Hechs László, Jeruzsálem
A Weizman-dosszié
Izrael történetében először az állam elnöke ellen a rendőrség bűnügyi vizsgálatot indított, miután alapos gyanú merült fel, hogy Ezer Weizman az adózás megkerülésével és jogtalan előny elfogadásával bűncselekményt követett el.
Ezer Weizman izraeli elnök a rezidenciája előtti őrség katonáival. Vállalta a korlátozást Fotó: MTIRájár a rúd az izraeli közélet szereplőire: a négyévi szabadságvesztésre ítélt Arje Deri fellebbviteli tárgyalása a napokban kezdődik. Benjamin Netanjahut és hitvesét hónapokon keresztül a rendőrség gyanúsítottként vizsgálta. Igaz, idáig minden eredmény nélkül. A botránysorozat legújabb fejezete pedig már Ehud Barak miniszterelnök környezetét érinti. (Lásd keretes írásunkat.)
Több hónapja folyik a vizsgálat Offer Nimródi sajtómágnással szemben - többek között - emberölésre való felbujtás, vesztegetés, nyomozati eljárás akadályoztatása és tanúk befolyásolásának gyanúja miatt. A Maariv című újság tulajdonosa az eljárás befejezéséig előzetes letartóztatásban marad.
A laptulajdonos járt Ezer Weizmannál is, hogy kegyelmet csikarjon ki magának. Ezt az államfő határozottan visszautasította, erre Joav Jichaki, a Maariv újságírója a televízió nyilvánossága előtt kitálalt. Jichaki azt állította, hogy Ezer Weizmant 1984-től kezdve különleges kapcsolat fűzte Edouard Saroussi francia üzletemberhez, akitől mozgalma óriási pénzösszegeket kapott. A milliomos a Weizman ügyvédje által kezelt számlára fizette be az adományokat, ahonnan aztán a pénz átvándorolt a politikus magánszámlájára.
A vádak alaposan felkavarták Izrael nyugalmasnak amúgy sem mondható politikai életét. A jobboldali pártok az elnök lemondását követelik, a baloldal elsősorban az elnök vitathatatlan katonai és politikai érdemeit hangoztatva türelemre intett. Weizman azzal védekezett, hogy a baráti pénz adománya azt a célt szolgálta, hogy súlyosan beteg fiát a legjobb orvosokkal gyógykezeltesse. Kiderült azonban, hogy a pénzt Weizman politikai mozgalmának támogatására kapta Saroussitól, és nem magáncélokra. A pénzből többen is részesedtek, köztük felesége és leánya is. A napvilágra került adatok alapján az ügyészség vizsgálatot indított.
Az ügy meglehetősen kényes, hiszen Weizman abban az időben közfunkciót töltött be. Előbb parlamenti képviselői, majd a megalakult Peresz-kormányban miniszteri posztot töltött be. Márpedig a közfunkcióban kapott ajándékok az államot illetik meg, és nem azt, aki azokat kapja. A parlamenti képviselők követelésére az ügyészség kénytelen volt az ügyet a rendőrségre bízni, ahol rövid átmeneti idő után megszületett a döntés: nyomozást indítanak az elnök ellen adózás megkerülése, jogtalan előny elfogadása és közbizalom megsértésének alapos gyanúja miatt.
A döntés, amelyet a főügyész, a kormány főjogtanácsosa és a rendőrség parancsnoka együttesen hozott, bombaként robbant az izraeli közéletben. Nem csoda, hiszen Ezer Weizman a tipikus „mintaizraeli”. Izraelben született, magas, találó humorú, jóvágású és őszinte: ami a szívén, az a száján, emellett háborús hős is.
Az angol hadseregben kapta a kiképzését, és a világháborúban nem egy történelmi ütközetben részt vett. A függetlenségi háborúban, 1948-ban ő vezette azt a Messerschmidt repülőt, amely megállította az egyiptomi harci gépeket, amikor Tel Aviv bombázására indultak. 1958-1966 között a légierő főparancsnokaként jelentősen hozzájárult annak fejlesztéséhez. 1967-ben egyike azon tiszteknek, akik kidolgozták és begyakoroltatták azt a váratlan akciót, amelynek eredményeképpen Izrael a földön semmisítette meg a teljes egyiptomi légiflottát.
Politikai karrierjét a Likud párt soraiban kezdte, egészen 1984-ig, amikor is kivált abból, hogy új politikai mozgalmat indítson. A szóbeszéd szerint ebben nem kevés szerepe volt Simon Peresznek, akit ma többen Weizman lehetséges utódjának szeretnének. A mozgalom pénzügyi alapjának egy részét Edouard Saroussi francia milliomos biztosította, de más üzletemberek is részt vettek benne. Weizman azt állította, hogy nem állt üzleti kapcsolatban Saroussival. Ma már világos, hogy ez nem igaz.
A rendőrségi vizsgálat megkezdődött. A média pedig - legalábbis Izraelben - fittyet hány az ártatlanság vélelmére. Így volt ez Arje Deri esetében, akinek az ítélethirdetését megalázó módon, egyenes adásban közvetítette a televízió, s ugyancsak így Netanjahu és felesége esetében, akiket hónapokon keresztül napi 8-10 órát vallattak a rendőrök, minden különösebb eredmény nélkül. Így van ez Weizman esetében is, akit a nyomtatott és elektronikus sajtó már előre elmarasztalt. Újabb és újabb részletek kerülnek napvilágra, és minden alkalommal újabb vádpontok jelennek meg az elnök „bűnlajstromán”.
A vádak nyomán indított közvélemény-kutatások szerint a lakosság 40 százaléka úgy véli, hogy ilyen körülmények között Weizman nem maradhat az ország legnagyobb közjogi méltósága. A parlamenti képviselőknek ugyanennyi százaléka azt követeli az elnöktől, hogy mondjon le vagy menjen szabadságra, ameddig ki nem derül, hogy bűnös-e vagy ártatlan. Weizman néhány nappal ezelőtt televíziós beszédben közvetlenül fordult az ország lakosságához. Kijelentette, hogy nem mond le, és az utolsó pillanatig harcol ártatlanságának bebizonyításáért. Ha követett is el hibát, azt jóhiszeműen az ügyvédje tanácsára tette.
A beszéd kiábrándította azokat, akik úgy gondolták, hogy az elnök benyújtja lemondását. Nyomásukra az elnök végül is meghátrált: ugyan nem mondott le, nem vonult vissza szabadságra, de - az igazságügy-miniszter sürgető nyomására - beleegyezett, hogy - amíg a neve nem tisztázódik - nem esket fel bírókat, és nem gyakorolja kegyelmi jogát. Ez lényeges csorbítása amúgy sem túlságosan széles jogkörének, amely hasonló a magyarországi köztársasági elnök intézményéhez.
Eközben a palesztin emberi jogi szervezetek képviselői növekvő szimpátiával, irigykedve tekintenek az Izraelben zajló folyamatokra. A szívük mélyén azt remélik, hogy egyszer az ő társadalmuk is eljut odáig, hogy büntetlenül felelősségre vonhassa korrupt vezetőit.
Súlyos bírság Barak mozgalmának
Eliézer Goldberg izraeli állami számvevő, a legfelsőbb bíróság tagja 1,3 millió dolláros pénzbüntetésre ítélte Ehud Barak kormányfő Egy Izrael nevű politikai tömörülését a pártfinanszírozási törvény megsértése miatt. A számvevő 5,5 millió sékel (330 millió forint) bírságra ítélte a politikai szervezetet, amely szerinte 10,9 millió sékel (650 millió forint) juttatást kapott törvénybe ütköző módon. Eljákim Rubinstein főügyész az AFP hírügynökség jelentése szerint rendőrségi vizsgálatot rendelt el az Ehud Barak választási hadjáratát szolgáló pénzek tisztázására. Vannak pártok, amelyek bizonyos egyesületek felhasználásával megsértették a törvényeket - jelentette ki Goldberg, akinek szavait az izraeli rádió egyenesben közvetítette. A számvevő név szerint az Egy Izraelt említette. „Kétségeket fogalmaztam meg a miniszterelnök magatartásával kapcsolatban is, de a közvélemény dolga, hogy abból levonja a következtéseket” - mondta. Közlése szerint a legutóbbi választásokon indult 31 párt és egyéb formáció közül tizenkettő betartotta a rendelkezéseket, a többiek viszont súlyos törvénysértéseket követtek el. (MTI)
