Sz. Abonyi Orsolya
A hat tyúk halála
Ahogy azt újabb keletű kutatásokban olvashattuk, napjainkban a baromfifogyasztás
ugrásszerűen megnövekedett Magyarországon, jelentősen visszaszorítva ezzel a hagyományosan
népszerű, ámde egészségtelenebb sertést. Cikkünk célja: megtudni, mit eszünk.
Illetve amit eszünk, miként költözött az örök „kendermagmezőkre”.
Köztudottan egy csirke húsa akkor a legértékesebb, ha viszonylag nyugodt életkörülmények
között, az udvarban csipegetve nő fel, és minden különösebb vegyszer, kábítószer,
illetve egyéb „adalékanyag” nélkül vágják le. Amerikában a különféle
baromfifarmok egymással versenyezve hirdetik kíméletes és természetes módszereiket,
melyekkel a lehető legjobb minőségű húst termelik és kínálják a fogyasztóknak. A
keltetéstől kezdve gondosan ügyelnek arra, hogy az állatoknak elegendő helyük,
tiszta ketrecük legyen, és naponta friss táplálékot kapjanak. A friss levegőn füvet
és bogarakat csipegető szárnyasokat végül elkábítják, nyakukat szegik, és a lehető
legtisztábban feldolgozva jó áron dobják piacra.
Hazánkban a tradicionális háztáji baromfitartás és -vágás erőteljesen háttérbe
szorult. Az extrém képek az udvart fej nélkül körbeszaladó tyúkanyóról vagy
kiskakasról már többnyire csak a vidéki udvarok sajátosságai. Helyükre a nagyüzemek
kerültek, melyek különféle módszerekkel próbálják ezerszámra leöldösni a
holnapi vacsoráravalót.
Földi Pétert, a Baromfi Terméktanács munkatársát kérdezve megtudtuk, hogy manapság
a legáltalánosabb módszer a csirkék-pulykák mészárlására az úgynevezett „vízfürdős
kábítás” és az azt követő vágás, majd feldolgozás. A folyamat során a hét
hetes csirkéket a beszállítás után viszonylag kemény közelharc után lábuknál
fogva fejjel lefelé lógatják, majd az erőteljesen káráló jószágokat vízbe mártják.
A vízbelógatás után teljesen megnyugszanak, ez a belevezetett áramnak köszönhető.
Maga a folyamat viszonylag rövid ideig, pár percig tart, ám ez a pár perc bőven elég
arra, hogy a szárnyasok adrenalinszintje erőteljesen megemelkedjen. Emiatt gyakorlott háziasszonyok
a húst elkészítés előtt rövid ideig főzik, megkísérelve ezzel a benne rekedt káros
anyagok mennyiségét valamelyest csökkenteni.
A pulykák esetében a folyamat a csirkék feldolgozásához hasonlóan zajlik, habár kétségtelenül
nehezebb falatnak számítanak, tekintettel a 20 hetes pulyka mintegy 20 kilójára. A vágóhidakon
ezért kétféle szalagsor található, egyik a könnyebb felépítésű, másik pedig a
nehézsúlyú szárnyaskategória képviselőinek. A pulykák háztáji vágásával
kapcsolatban érdekes módszereket hallani. Van, ahol zsákba kötik az állatot, hiszen súlya
miatt igen nehéz lefogni, majd megfosztják fejétől. Ezek után már csak az ide-oda
pattogó zsákokkal kell valahogy elbánni.
Visszatérve azonban a hagyományos nagyüzemi folyamatra: az immár békésen függő, de
még élő madarakat ezek után továbbgörgetik a szalagsoron, és vagy kézzel, vagy géppel
nyakuknál kétfelé választják őket. Így lassan kivéreznek a csirkék, majd jön a
kopasztás és a további feldolgozás.
Sajnos a nem megfelelően végzett elektromos kezelés következtében piros pontok, bevérzések
keletkezhetnek a húsban, ami kétségtelenül rontja élvezeti értékét. Ezt az „előkezelést”
azonban a humánusabb vágás érdekében - hogy ne okozzon fájdalmat az állatnak -
muszáj beiktatni.