Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov, Szentpétervár
Balkanyar a dumában

Oroszországban újabb politikai válság van, bár Jelcin visszavonulása óta ez az első. Az új Állami Duma képviselői két részre oszlottak: a többségre, akik nem számolnak a kisebb frakciók véleményével, és az ezzel a bánásmóddal elégedetlen kisebbségre. Lehet, hogy sok ország parlamentjében előfordulhat ilyen jelenség, de az orosz helyzetnek megvan a maga sajátossága, ami abban rejlik, hogy a kormánypártinak és alapvetően jobbközép erőnek számító Jegyinsztvo (Egység), más néven Medvegy (Medve) frakció szövetségre lépett a kommunistákkal.

Ez az éles balkanyar a Jegyinsztvo jobboldali szövetségesei és a választók számára is a meglepetés erejével hatott. Még a politikai elemzőket és a megfigyelőket is váratlanul érte az esemény. Többségük azt gondolta, hogy az új dumában az egyesülések és szétválások a megszokott elvek szerint fognak lezajlani: a baloldaliak a baloldaliakhoz, a jobbosok pedig a jobboldaliakhoz fognak közelíteni. Így vonták le azt a következtetést, hogy a kommunisták többé nem lesznek urai a helyzetnek a törvényhozásban, mint ezt megelőzően. Annak ellenére, hogy a kommunista párt újból a legtöbb szavazatot tudta megszerezni a dumában, a Jegyinsztvo lemaradása jelentéktelennek tűnt. A Jegyinsztvo tömörülés, melyet a kommunistákkal és a Szülőföld-Egész Oroszország (OVR) blokkal szembeni alternatívaként hoztak létre, Szergej Kirijenko exkormányfő jobboldali szövetségéhez és Grigorij Javlinszkij Jablokojához (Alma) állt közel. Velük és a független jelöltekkel karöltve több képviselői helyet tudhatott volna magáénak a Jegyinsztvo, mint amennyivel a kommunisták redelkeznek. Még ha amazok a Primakov vezette OVR-rel szövetkeztek volna is, két nagyjából egyenlő erejű parlamenti blokk jött volna létre.
Azonban a Jegyinsztvo alapítóinak és gazdáinak, azaz a kremlbeli adminisztrációnak és az ahhoz közelállóknak ez az egyensúly szemmel láthatóan nem felelt meg: meg akarták szerezni az abszolút többséget a törvényhozásban. Ennek érdekében hajlandóak voltak még a kommunistákkal is egyezséget kötni. A Jegyinsztvo gyakorlatilag elárulta jobboldali szövetségeseit. A kormánypárti frakció nem állított jelöltet a duma elnökének posztjára, a Jegyinsztvo átengedte e fő parlamenti méltóság jelölését a kommunistáknak. A mérsékeltnek tekintett kommunista Szeleznyov rögtön le is csapott az elnöki székre. A kommunisták minden harc nélkül megszereztek kilenc duma-bizottságot is. Ennek fejében a Jegyinsztvo, amikor sor került rá, könnyedén megkapott hét bizottságot, a Népi Küldött nevű csoport pedig, amellyel szintén szövetséget kötöttek, ötöt. Még Zsirinovszkij pártjának is csurrant-cseppent valami: Zsirinovszkij a duma elnökének egyik helyettese lett, frakciójának vezetését pedig fiára bízta…
A cserbenhagyott Jabloko képviselői a paktumot összeesküvésnek nevezték. A három frakció és a csoport képviselői tiltakozásuk jeléül elhagyták az üléstermet, nem voltak hajlandóak semmilyen bizottsági elnöki tisztet vállalni, és még a duma üléseiről is távol maradnak. E lépésük nem pusztán szándékaikat jelzi, csakúgy, mint a koordinációs tanács - amely a törvényhozás alsó házának demokratizálásáért küzdene - létrehozásáról szóló döntés. Mint a kormánypárti erők és a baloldal szövetsége, ez is az oroszországi politikai erők alapvető átcsoportosításáról tanúskodik.
A hatalommal egyezséget kötött kommunisták nem lesznek többé a kormány és a Kreml fő ellenzéke. A jelek szerint most a jobboldali ellenzékre vár ez a szerep Primakov és Javlinszkij vezetésével. Az előbbi nem akarja magát elnöknek jelöltetni, az utóbbi viszont most azt mondja: a jelenlegi helyzetben biztosan megpályázza az elnökséget. És most már nem azért, hogy a márciusi elnökválasztás legalább külsőségeiben hasonlítson a demokratikus szavazásra, hanem valódi ellenfele kíván lenni Putyinnak, akit azelőtt támogatott. És bár Szeleznyov szavaival élve a megbízott elnök számára a dumabeli átrendeződés meglepetést okozott, Javlinszkij meg van győződve arról, hogy a történtek Putyin kontójára írhatók: nehéz elhinni, hogy a megbízott elnök nem tudott arról a pártja által kötött alkuról.