Schmidt Barna
Politikai lavina Berlinben

A tiszteletbeli elnöki posztjáról lemondatott Helmut Kohlon túllépve immár a Kereszténydemokrata Párt (CDU) jövője, sőt az egész háború utáni német politikai rendszer a tét Németországban. A Die Welt kommentárja szerint a finanszírozási botrányba került CDU-vonat kisiklása maga alá temetheti a német politikai elitet is. Az elmúlt 25 év legjelentősebb európai politikusának tartott Kohl vesszőfutása arra világít rá, hogy Németország „fej nélkül maradt” - írja a berlini lap, amely szerint az egymás ellen fordult kereszténydemokrata vezetők egyike sem alkalmas a válság megoldására, továbbá hallgatása miatt kritikával illeti a tavaly megválasztott Johannes Rau szövetségi elnököt is. A politikai káosz károsan hathat az Európai Unióban vezető szerepet kívánó Berlin nemzetközi megítélésére. Előfordulhat, hogy Gerhard Schröder kancellár pirruszi győzelmet arat: a botrány nyomán visszanyert népszerűségért Németország presztízséből kell az árat megfizetnie. A botrány tragikus fejleménye a CDU parlamenti képviselőcsoportja főkönyvelőjének, Wolfgang Hüllennek a csütörtöki öngyilkossága, bár a rendőrség szerint a megtalált búcsúlevélben Hüllen személyes okokkal magyarázta tettét.

Tíz év alatt nagyot fordult a világ: Helmut Kohlt 1990-ben pályafutása csúcsán tömegek ünnepelték. Ma párttársai is menekülnek tőle    Fotó: MTI

A decemberben elindult lavinát Helmut Kohl és Wolfgang Schäuble után ismét egy „belső” politikus görgette tovább. Miután Manfred Kanther, a párt hesseni szervezetének néhai tartományi vezetője és az előző kabinet belügyminisztere nem bírta cérnával a hetek óta tartó hajtóvadászatot és nyomást, kipakolt a nyilvánosság előtt: titkos svájci és liechtensteini bankszámlák létezésére derített fényt. A külföldi kasszákból - amelyeken még most is mintegy 17 millió márka található - 1989 és 1996 között közel 13 millió csordogált vissza illegálisan a frankfurti pártkasszába. Kanther elárulta, hogy ezek az összegek nem frankfurti emigráns zsidók hagyatékából származnak, ahogy azt korábban a CDU soraiból többen állították.
A „fű alatt” befolyt pénzek leplezése céljából több mint húsz éve hamisított pénzügyi beszámolókat készítenek az unió mindenkori kincstárnokai, többek között Sayn-Wittgenstein herceg. Az egykori hesseni pártpénztáros és pénzmosodás Wittgenstein most nemes egyszerűséggel kijelentette, sajnálja, de hazudott, amikor kitalálta a zsidó „holt lelkek” történetét. Ez egyébként durva hibának számít, hiszen aki Németországban a holocaustot is belekeveri pénzügyeinek tisztázásába, az a tűzzel játszik. Németország zsidó társadalma felháborodását fejezte ki, és „hihetetlen magatartásnak” titulálta Wittgenstein cselekedetét. Kiváltképp kényes a helyzet a CDU esetében, mivel a tavalyi, külföldiek ellen folytatott kampányukat is a fekete pénzből fedezték.
Azt egyelőre nem tudni, valójában honnan származtak e nagyvonalú adományok. Ennek megnevezésére még egyetlen illetékes sem mert vagy akart vállalkozni, azonban az ügyészség vizsgálatot rendelt el a hesseni CDU ellen a valódi források felderítése érdekében. Kanther egyébiránt levonta a következtetéseket, és többek között pártja kényszerítésének hatására jobbnak látta képviselői mandátumának leadását.
A CDU-vezérkar a totális megingás jeleit mutatja. Christian Wulff helyettes elnök nem kertelt, és elmondta, hogy hatalmi harcok dúlnak a párton belül. A válságkongresszus célja többek között ezen súlyos belviszályoknak a mielőbbi megszüntetése, és ezzel az unió egységének megőrzése volt. Csakhogy az értekezlet egyik eredménye, Kohl távozása, úgy tűnik, tovább mélyíti a CDU belső válságát. Wulff egyértelmű elhatárolódásra szólította fel azokat a tagokat, akiknek nincs vaj a fülük mögött: „Mindenkitől el fogunk szakadni, akik ebbe a botrányba belekeveredtek” - hangoztatta a „tisztakezű” politikus, felszólítva ezzel a párton belüli tisztogatásra és erkölcsi megújulásra. A „balhét” szerinte személyesen kell elvinniük a bűnösöknek, ahelyett, hogy az egész pártot lejáratnák.
Azonban egy apró momentumot nem árt megemlíteni. A CDU teljes történelme folyamán olyan szövetség volt, amely vonzerejét, atmoszféráját és sikereit nem programjának köszönhette, hanem kiváló egyéniségű vezetőinek, kezdve Konrad Adenauertől egészen Helmut Kohlig. „Ezek a nagyszerű politikusok ismerték fel a siker útját” - állítja a Der Spiegel. A német társadalom minden nem szociáldemokrata irányzatát egy ösvényre terelték, „betömve a konzervativizmussal a reakciós fogat”. Ma viszont úgy tűnik, az egyéniségek ideje lejárt, és a CDU-nak fájdalmasan tudomásul kell vennie: ezek nélkül ők nagyon szegényesek.
A pártnak jelenleg nincs más választása, valami újat kell kitalálnia. Valószínűnek látszik, hogy a szervezetnek személyi megújulásra van szüksége a további talpon maradáshoz. Ez az irányvonal fogalmazódott meg a rendkívüli pártülésen is, amelyen Schäuble elnök még azt is hozzátette, olyan helyzetet kell teremteni soraikban, amelyben egy ilyen incidens többé nem történhet meg. Azt ellenben még nem gondolja, hogy legelőször a piszkos manőverekben érintett vezetők - többek között saját maga - eltávolítása, félreállítása szükséges.
A válság miatt a CDU helyén keletkezett kormányellenzéki űrt egy jelentősebb erőt képviselő szervezetnek kell mihamarabb betölteni. A Die Welt szerint erre a legtöbb esélye a szabaddemokrata FDP-nek van. A kereszténydemokraták meggyengüléséből a liberális FDP profitálhat legtöbbet, és a kiábrándult választókat magának megnyerve könnyen átveheti az ellenzéki vezető szerepet.
Természetesen az SPD is szeretne tőkét kovácsolni a botrányból, és úton-útfélen hangoztatják azt a tényt, miszerint a Hessen tartományban kormányzó CDU maffiaforrásokból fedezte választási hadjáratainak költségeit. Mivel így „megkérdőjelezhető a voksolás legitimitása”, a szocdemek elnöksége előrehozott választásokat forszíroz. Tudják ők jól, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen megmérettetést könnyedén megnyernének, hiszen a megrogyott ellenféltől gyerekjáték elvenni a hatalom fegyverét. Másrészt viszont érthető Gerhard Schröder kancellár afölötti aggodalma, hogy a CDU-affér az össznémet politikát is lejárathatja. Aggályai nem alaptalanok, mivel az eset már túlmutat a CDU-n. Könynyen kritikát kaphatnak külföldről: milyen ország is az, amelyet 16 éven keresztül korrupt, hazudozó társaság irányít a polgárok támogatásával.