Vissza a tartalomjegyzékhez

Bánhidi Emese, Marosvásárhely
És mégsem mozog a Föld

Galileihez hasonlította magát az a korábban teljesen ismeretlen román férfiú, aki a reneszánsz meg nem értett zsenijének szerepében azt jósolta, hogy a föld nagyon is mozogni fog, pusztító rengés dönti romba Bukarestet és Románia déli területeinek jelentős részét, méghozzá a január 15-ről 16-ra virradó éjszaka. Ahogy közeledett a kérdéses időszak, a jóslat némiképp megszelídült: valamikor ezekben a hetekben következik be a katasztrófa. Nos, amint azt a Románián kívüli olvasó is láthatta, a hírekben végül nem bukaresti, hanem kínai földrengés szerepelt. Románia ingerültséggel vegyes megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a katasztrófa elmaradt, és a nagy fellélegzés közepette megkezdődhetett annak végiggondolása, vajon miért okozhatott ekkora pánikot, úgymond földrengés-pszichózist egy álprofesszor, Vergil Hincu úr vészterhes jóslata.

Merthogy volt pánik, sőt, nagy volt a pánik, az biztos, ennek komoly és groteszk megnyilvánulásaival egyaránt. Az emberek megrohanták az állatkereskedéseket, mert elterjedt a híre, hogy az ékszerteknősök jól jelzik a földrengést. Az élelmiszerüzletekből erőteljesen fogyott a felhalmozható tartalék, annak ellenére, hogy épp a napokban volt újabb drágulás. Arattak a biztosítók is, mert érdekes módon a bukarestiek jelentős részének most jutott eszébe, hogy biztosítást kössön a lakására. A hétvége előtt pedig a vasúti jegypénztárak ellen indult roham. Bukarest lakosainak jelentős része úgy döntött, nem a fővárosban tölti a kritikus éjszakát. Sokan azok közül, akik nem engedhették meg maguknak a kényszerű víkend költségeit, azt tervezték, hogy vagy sátrat vernek a házuk előtt, vagy az utcán parkoló kocsijukba húzódnak a veszélyes órákra. Hiába próbálta csitítani a hisztérikus hangulatot a főváros főpolgármestere azzal a bejelentésével, hogy Bukarest legmagasabb épületének tetején tölti január 15-ét, demonstrálandó, hogy nincs miért félni. Az emberek mégis féltek. És ennek a félelemnek - el kell ismerni - voltak reális okai is.
Sokak számára személyes élmény a hatalmas pusztítást okozó 1977-es bukaresti földrengés. A román főváros ugyanis valóban olyan övezetben fekszik, amelyet időről időre elérhetnek a szeizmikus katasztrófák, ha nem is olyan sűrűséggel, mint például a török hegyvidékeken. De a 77-es nagy rengés nemcsak az emberek emlékezetében él tovább. Számos épület áll Bukaresten, melyeket az akkori földmozgás nem döntött le, de alaposan meggyengített. Más házak pedig sajnos eleve úgy épültek, hogy nem lennének képesek ellenállni egy komolyabb földmozgásnak. A bukaresti Polgármesteri Hivatal épp az elmúlt hónapokban mérte föl és jelölte meg feltűnő piros festéssel ezeket az épületeket, a legkeservesebb mindebben pedig az volt, hogy a gyenge házak megerősítésének költségeit nem vállalta sem az állam, sem a bukaresti helyhatóság. Ha a lakóknak volt pénzük, megpróbálhatták biztonságosabbá tenni a házukat. De a lakók többségének erre nem volt pénze - erre sem (!) volt pénze.
A hatóságok viselkedése pedig meglehetősen bizonytalan volt a pánik csillapításában. Sőt az errefelé szokásos kétféle politikai beszédmód ebben az esetben különösen veszélyesnek bizonyult a közhangulatra nézve. Az állampolgár egyfelől megnyugtató nyilatkozatokat hallhatott arról, hogy nincs földrengésveszély, legalábbis a földrengést nem lehet napra pontosan megjósolni, másrészt viszont azt láthatta, hogy a hatóságok mégiscsak készülnek az általuk cáfolt katasztrófára. A bukaresti polgármesteri hivatal néhány nappal a veszélyes éjszaka előtt összehívta az illetékes szervek vezetőiből álló úgynevezett katasztrófa-tanácsot, a polgári védelem pedig katasztrófa-gyakorlatokat rendezett az egész országban. Miközben a helyhatóságok azt mondták, nem történik semmi, sok iskolában felső utasításra különórákat tartottak a gyerekeknek arról, mit tegyenek, hogyan meneküljenek, ha reng a föld. Arra pedig végképp nehéz volt reagálnia az embereknek - aligha tudták eldönteni, sírjanak vagy nevessenek -, amikor olyan apró részletek kerültek napvilágra, mint hogy a bukaresti polgári védelem sürgősségi járműve használhatatlan, az egyetlen keresőkutyát pedig hetekkel korábban ellopták.
A legcsúfosabb szerepet a romániai magántelevíziók és napilapok vállalták a pánikkeltésben. A legkedveltebb tévéállomás például néhány nappal a katasztrófa feltételezett időpontja előtt „leleplezte” a vészjósló amerikai- román „professzort”, akiről kiderült, hogy igazából a világon senki nem ismeri el autentikus szaktekintélyként. Ennek ellenére nem sokkal később ugyanez a tévéadó esti híradójában vagy 40 percet szánt arra, hogy vitára ingerelje a földrengések prófétáját az Állami Szeizmológiai Intézet egyik vezető geológusával. A beszélgetés körülbelül úgy zajlott, ahogy a választási viták szoktak zajlani a televízióban: az győz és az hat inkább a nézőre, aki hangosabb, aki erőszakosan bele tudja fojtani a szót a partnerébe, aki leállíthatatlan úthengerként gyűr maga alá észérveket és gondolatokat. Nos, ez esetben nem a visszafogottan kommunikáló szakember, hanem a megszállott áltudós került ki győztesen a vitának sem igazán nevezhető szóözönből. Az újságok, amelyek amúgy is sokmindenre képesek annak érdekében, hogy a telített piacon olvasókat nyerjenek, most abban vetélkedtek, melyikük tud vészesebb, rémisztőbb főcímekkel előrukkolni, melyikük tudja nagyobb és feketébb betűkkel világgá kiáltani a közelgő katasztrófát.
Mindezek fényében a higgadt megfigyelő, aki ráadásul a feltételezett földrengés helyszínétől 350 kilométerre, a nagy hegyek túloldalán viszonylag biztonságban érezhette magát, nemigen tudja elítélni vagy kinevetni azokat a százezreket, talán milliókat, akikre hatott az újságok és a tévék felelőtlen kiabálása, és amúgy megmosolyogtató mód felültek a rémhíreknek. Mégsem mozgott a föld Romániában, de a dolgok olyan mértékben mégis megmozdultak, hogy ismét érzékelni lehessen, mennyire felkészületlen az elit a valódi bajok, a nehezebb helyzetek kezelésére, mennyire hajlamos a hisztériára maga a közélet. És hogy tíz évvel a diktatúra bukása után még mindig mennyire kiszolgáltatottak Románia lakosai az ilyen pánikkeltésnek, legyen az akár egy természeti jelenség előrejelzése, akár egy politikai kampány a nemzetállamot fenyegető külső és belső veszélyekről, akár háborús félelemkeltés, mint amilyen a tavalyi koszovói konfliktus idején zajlott.
Ebben az országban idén mindenképp lesz földrengés, ha máshol nem, a politikában. Tavasszal helyhatósági, ősszel parlamenti és elnökválasztásokat tartanak. Ami a be nem következett szeizmikus katasztrófa körül zajlott, nem túl jó előjel a várható politikai rengések előtt.