Galileihez hasonlította magát az a korábban teljesen ismeretlen román férfiú,
aki a reneszánsz meg nem értett zsenijének szerepében azt jósolta, hogy a föld
nagyon is mozogni fog, pusztító rengés dönti romba Bukarestet és Románia déli területeinek
jelentős részét, méghozzá a január 15-ről 16-ra virradó éjszaka. Ahogy közeledett
a kérdéses időszak, a jóslat némiképp megszelídült: valamikor ezekben a hetekben következik
be a katasztrófa. Nos, amint azt a Románián kívüli olvasó is láthatta, a hírekben
végül nem bukaresti, hanem kínai földrengés szerepelt. Románia ingerültséggel
vegyes megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a katasztrófa elmaradt, és a nagy
fellélegzés közepette megkezdődhetett annak végiggondolása, vajon miért okozhatott
ekkora pánikot, úgymond földrengés-pszichózist egy álprofesszor, Vergil Hincu úr vészterhes
jóslata.
Merthogy volt pánik, sőt, nagy volt a pánik, az biztos, ennek komoly és groteszk
megnyilvánulásaival egyaránt. Az emberek megrohanták az állatkereskedéseket, mert
elterjedt a híre, hogy az ékszerteknősök jól jelzik a földrengést. Az élelmiszerüzletekből
erőteljesen fogyott a felhalmozható tartalék, annak ellenére, hogy épp a napokban
volt újabb drágulás. Arattak a biztosítók is, mert érdekes módon a bukarestiek
jelentős részének most jutott eszébe, hogy biztosítást kössön a lakására. A hétvége
előtt pedig a vasúti jegypénztárak ellen indult roham. Bukarest lakosainak jelentős része
úgy döntött, nem a fővárosban tölti a kritikus éjszakát. Sokan azok közül, akik
nem engedhették meg maguknak a kényszerű víkend költségeit, azt tervezték, hogy
vagy sátrat vernek a házuk előtt, vagy az utcán parkoló kocsijukba húzódnak a veszélyes
órákra. Hiába próbálta csitítani a hisztérikus hangulatot a főváros főpolgármestere
azzal a bejelentésével, hogy Bukarest legmagasabb épületének tetején tölti január
15-ét, demonstrálandó, hogy nincs miért félni. Az emberek mégis féltek. És ennek a
félelemnek - el kell ismerni - voltak reális okai is.
Sokak számára személyes élmény a hatalmas pusztítást okozó 1977-es bukaresti földrengés.
A román főváros ugyanis valóban olyan övezetben fekszik, amelyet időről időre elérhetnek
a szeizmikus katasztrófák, ha nem is olyan sűrűséggel, mint például a török
hegyvidékeken. De a 77-es nagy rengés nemcsak az emberek emlékezetében él tovább. Számos
épület áll Bukaresten, melyeket az akkori földmozgás nem döntött le, de alaposan
meggyengített. Más házak pedig sajnos eleve úgy épültek, hogy nem lennének képesek
ellenállni egy komolyabb földmozgásnak. A bukaresti Polgármesteri Hivatal épp az elmúlt
hónapokban mérte föl és jelölte meg feltűnő piros festéssel ezeket az épületeket,
a legkeservesebb mindebben pedig az volt, hogy a gyenge házak megerősítésének költségeit
nem vállalta sem az állam, sem a bukaresti helyhatóság. Ha a lakóknak volt pénzük,
megpróbálhatták biztonságosabbá tenni a házukat. De a lakók többségének erre nem
volt pénze - erre sem (!) volt pénze.
A hatóságok viselkedése pedig meglehetősen bizonytalan volt a pánik csillapításában.
Sőt az errefelé szokásos kétféle politikai beszédmód ebben az esetben különösen
veszélyesnek bizonyult a közhangulatra nézve. Az állampolgár egyfelől megnyugtató
nyilatkozatokat hallhatott arról, hogy nincs földrengésveszély, legalábbis a földrengést
nem lehet napra pontosan megjósolni, másrészt viszont azt láthatta, hogy a hatóságok
mégiscsak készülnek az általuk cáfolt katasztrófára. A bukaresti polgármesteri
hivatal néhány nappal a veszélyes éjszaka előtt összehívta az illetékes szervek
vezetőiből álló úgynevezett katasztrófa-tanácsot, a polgári védelem pedig
katasztrófa-gyakorlatokat rendezett az egész országban. Miközben a helyhatóságok azt
mondták, nem történik semmi, sok iskolában felső utasításra különórákat
tartottak a gyerekeknek arról, mit tegyenek, hogyan meneküljenek, ha reng a föld. Arra
pedig végképp nehéz volt reagálnia az embereknek - aligha tudták eldönteni, sírjanak
vagy nevessenek -, amikor olyan apró részletek kerültek napvilágra, mint hogy a
bukaresti polgári védelem sürgősségi járműve használhatatlan, az egyetlen keresőkutyát
pedig hetekkel korábban ellopták.
A legcsúfosabb szerepet a romániai magántelevíziók és napilapok vállalták a pánikkeltésben.
A legkedveltebb tévéállomás például néhány nappal a katasztrófa feltételezett időpontja
előtt „leleplezte” a vészjósló amerikai- román „professzort”, akiről kiderült,
hogy igazából a világon senki nem ismeri el autentikus szaktekintélyként. Ennek ellenére
nem sokkal később ugyanez a tévéadó esti híradójában vagy 40 percet szánt arra,
hogy vitára ingerelje a földrengések prófétáját az Állami Szeizmológiai Intézet
egyik vezető geológusával. A beszélgetés körülbelül úgy zajlott, ahogy a választási
viták szoktak zajlani a televízióban: az győz és az hat inkább a nézőre, aki
hangosabb, aki erőszakosan bele tudja fojtani a szót a partnerébe, aki leállíthatatlan
úthengerként gyűr maga alá észérveket és gondolatokat. Nos, ez esetben nem a
visszafogottan kommunikáló szakember, hanem a megszállott áltudós került ki győztesen
a vitának sem igazán nevezhető szóözönből. Az újságok, amelyek amúgy is
sokmindenre képesek annak érdekében, hogy a telített piacon olvasókat nyerjenek, most
abban vetélkedtek, melyikük tud vészesebb, rémisztőbb főcímekkel előrukkolni,
melyikük tudja nagyobb és feketébb betűkkel világgá kiáltani a közelgő katasztrófát.
Mindezek fényében a higgadt megfigyelő, aki ráadásul a feltételezett földrengés
helyszínétől 350 kilométerre, a nagy hegyek túloldalán viszonylag biztonságban érezhette
magát, nemigen tudja elítélni vagy kinevetni azokat a százezreket, talán milliókat,
akikre hatott az újságok és a tévék felelőtlen kiabálása, és amúgy
megmosolyogtató mód felültek a rémhíreknek. Mégsem mozgott a föld Romániában, de
a dolgok olyan mértékben mégis megmozdultak, hogy ismét érzékelni lehessen, mennyire
felkészületlen az elit a valódi bajok, a nehezebb helyzetek kezelésére, mennyire
hajlamos a hisztériára maga a közélet. És hogy tíz évvel a diktatúra bukása után
még mindig mennyire kiszolgáltatottak Románia lakosai az ilyen pánikkeltésnek, legyen
az akár egy természeti jelenség előrejelzése, akár egy politikai kampány a nemzetállamot
fenyegető külső és belső veszélyekről, akár háborús félelemkeltés, mint
amilyen a tavalyi koszovói konfliktus idején zajlott.
Ebben az országban idén mindenképp lesz földrengés, ha máshol nem, a politikában.
Tavasszal helyhatósági, ősszel parlamenti és elnökválasztásokat tartanak. Ami a be
nem következett szeizmikus katasztrófa körül zajlott, nem túl jó előjel a várható
politikai rengések előtt.