Interjú Dr. Ternák Gáborral, a Baranya Megyei Kórház Fertőző Osztályának
vezető főorvosával, a Magyar Infektológiai Társaság elnökével.
- Miért Afrika az olyan járványok gócpontja, mint az AIDS vagy az ebola?
- Az emberi betegségek egy része, mint az AIDS is, állatok között terjedő
betegségek voltak, amelyek adaptálódtak az emberre. Az ember behatol az őserdőbe,
irtja az erdőt, munkálja a földet, és így kontaktusba kerül rágcsálók vagy majmok
vírusaival. Ezek a vírusok élőlényekben élősködnek, az mindegy nekik, hogy ez az
élőlény ember, állat vagy növény. Ezek a vírusok - néhány kivétellel - azért
nem tudnak másutt elterjedni, mert nincs meg a megfelelő környezet: az éghajlat különböző,
nincsenek olyan állatok és a higiénés viszonyok is jobbak.
- Milyen típusú súlyos betegségek vannak Afrikában az AIDS mellett?
- Számtalan olyan betegség van, amit nem tudnak kontrollálni. Voltak olyan
próbálkozások az ötvenes években, hogy vegyszerrel irtották ki a szúnyogokat,
legyeket, amelyeken keresztül az emberek elkapták a maláriát, a sárgalázat, de aztán
ezeket a vegyszereket kivonták a forgalomból, mert rájöttek, hogy a környezetet (például
a madarak tojásait) károsítják. Most visszajönnek azok a betegségek, amelyeket ugyan
jól ismerünk, és lehet őket gyógyítani, mint például a maláriát vagy az álomkórt,
de elfogyott a pénz a velük való szembeszállásra. Afrikában sok helyen háborúk dúlnak,
ott nem az ilyen betegségek gyógyításával foglalkoznak, hanem még ezen felül is
gyilkolják egymást az emberek.
Felbukkantak továbbá újabb vírusok, mint az ebola és a Lassa-láz is. Nekem is voltak
ilyen betegeim, és hát… nem igazán örültem neki. A Lassa-láz olyan, mint az ebola,
1972-ben fedezték fel, ha jól emlékszem. Én 75-től voltam Nigériának azon a térségén,
ahol pusztított. Az egyik kollégám is ebben a betegségben halt meg, aki a nem messze lévő
kórházban dolgozott. Aki ezt a betegséget megkapja, annak az életben maradási esélye
körülbelül 20-30 százalék.
- Olvastam egy könyvet a Lassa-kórról… Ebben az egyik orvos boncolás közben
megvágta a kezét, és emiatt elkapta a vírust, és meghalt…
- Ez tényleg egy rémtörténet. Lassa nevű városban kezdődött az egész.
Ez közel volt hozzánk, azért ismerem a történetet. Egy missziós nővér
megbetegedett a lázzal, először azt hitték, hogy maláriája van, aztán, hogy sárgaláza,
de nem voltak jellegzetesek a tünetek. Ezután elvitték a közelben lévő kórházba,
Josba, és ott meghalt. És ekkor megbetegedett az a nővér is, aki őt ápolta.
Megbetegedett, és meghalt. Akkor megbetegedett az az orvosnő is, aki az előzőt
boncolta. És akkor pillanatok alatt abban a kórházban, illetve azon a misszión több
ilyen beteg lett, tizenegynéhány. Ezeknek a nagy része meghalt. Rájöttek, hogy ez
valami furcsa dolog, amit eddig nem nagyon észleltek. Voltak, akik túlélték, és
nagyon lassan, de meggyógyultak. Azt találták ki, hogy vért vettek tőlük, és a vérplazmát
adták be a súlyos betegeknek. Feltételezték ugyanis, hogy ennek ellenanyag-tartalma
van. Ezekkel a szérumokkal próbáltak valamilyen kezelést adni. Ez néhány esetben
sikerült is. Rájöttek arra, hogy egy egérnek a vizeletével fertőzött étel, ital
az, ami terjeszti ezt a betegséget.
- Hány ilyen betegség lehet még?
- Rengeteg, és egyre újabbak bukkannak fel. A felső határt nem ismerjük.
A hetvenes évek végén sikerült kiirtani a fekete himlőt. Most kiderült, hogy van egy
régóta ismert majomhimlő, ami majmoktól származik, és gyermekeket betegít meg.
Klinikailag ugyanúgy zajlik, mint a fekete himlő, csak kevesebb a halálozás, a fekete
himlőben körülbelül 30 százalék volt, ebben pedig 2-3 százalék, de megfigyelték,
hogy erősödik.
A majomhimlő ellen a fekete himlő elleni oltás védekezést jelentett, de ezt megszüntették.
Előfordulhat, hogy a majomhimlő betör civilizált országokba, és ott emberről
emberre terjed. A majomhimlőre sokáig az volt a jellemző, hogy nagyon alacsony volt a
frekvenciája az emberről emberre való terjedésnek. A gyerekek úgy kapták meg, hogy
csimpánzokkal, majmokkal játszottak. A közeljövőben lehet, hogy valódi, emberről
emberre terjedő betegséggé is válhat…
- Tehát ezek a vírusok képesek megváltozni?
- Igen. A vírusok ilyen formán intelligensek. Adnak arra, hogy túléljenek
bizonyos dolgokat. Például azért nem tudunk az AIDS ellen hatékony oltóanyagot találni,
mert a vírus nagyon gyorsan mutálódik, nagyon változékony. Bekövetkezhet az a variáció
is, hogy úgy felerősödik, hogy sokkal súlyosabb betegséget okoz, és emberről
emberre nemcsak a már ismert módokon terjed.
Közismert betegség például az ázsiai országokban a dengue-láz, amit 20 évvel ezelőtt
a szúnyogok irtásával sikerült visszaszorítani. Az irtást azonban abbahagyták.
Gyermekeknél vérzékenységgel járó halálos megbetegedést, felnőtteknél súlyos
csontfájdalmakat okozhat, és a következménye még az, hogy amikor meggyógyul a beteg,
akkor olyan súlyos depresszióba kerül, hogy öngyilkossági szándékai lehetnek.
De nem is kell olyan messzire menni. Tavalyelőtt Romániában agyhártyagyulladás volt,
ami tulajdonképpen egy úgynevezett nyugat-nílusi vírus, amit a költöző madarak
terjesztenek. Akkor ott volt a hongkongi csirke-influenzavírus, 15 megbetegedésből a
fele meghalt. Ennek az volt a veszélye, hogy emberről emberre terjedt. A vírus gazdái
részben a csirkék, részben a disznók voltak.
- Milyen veszélyeket rejt a turizmus?
- A túristautak során el lehet kapni Európában nem ismert betegségeket,
illetve ezáltal be lehet hurcolni olyan területekre, ahol azok nem fordultak elő eddig.
Ilyen például az AIDS is.
- Milyennek látja Afrika jövőjét?
- Szomorúnak. Amikor Afrikában voltam, azt kellett megállapítanom - és
most is ez a véleményem -, hogy ezeket az országokat saját vezetőik teszik tönkre.
Ha valaki ott elég erősnek érzi magát, mondjuk egy tábornok, akinek már van 5
tankja, az elzavarja azt, akinek csak 4 van, és akkor attól kezdve ő vágja zsebre a pénzt.
Nagyon kevés olyan kormányzat van, amely nem a saját zsebét tömködi, kritikátlanul,
rablóbanda módján. Az olyan betegségek elterjedése, mint az AIDS, pedig szinte megszünteti
a lakosságot. Például Ugandában az AIDS miatt 2010-re a születéskor várható átlagéletkor
31 évre fog csökkenni. Rohamosan csökken a népesség, mert meghalnak az emberek.
- És nem változtatnak az életmódjukon?
- Nem. Egyszerűen nincsenek tudatában annak, hogy ez egy veszélyes dolog.
Úgy tudtak eredményeket elérni, hogy elfogadtatták a lakossággal, hogy az óvszer
használata célszerű. Nem kellett tudományos nézeteket fejtegetni, hanem egyszerűen,
elmondták: az asszony nem lesz terhes, az ember jól érzi magát, és beteg sem lesz. Kész.
Ilyen egyszerű dolgokkal lehet csak hatást gyakorolni. Ahol ezt nem csinálják, ott valóban
súlyos a helyzet.
A másik dolog pedig, hogy a korábban visszaszorított malária és az álomkór visszajönnek.
Már Magyarországon is regisztráltak két álomkóros beteget. Az egyik vadászni volt
Tanzániában, így kapta el a betegséget. A másik egy érdekes eset. Ő Törökországban
volt kempingezni, és a nyakát megszúrta egy nagy légy. A cecelegyek is felszállnak
ugyanúgy a hajóra, mint az ember, de csak következtetni tudunk, hogy ez lehetett a forrása.
Mindketten túlélték. Az biztos, hogy Pécsett, a Király utcában nemigen terem meg a
cecelégy meg az álomkór. Furcsa volt a kórkép, de össze lehetett rakni. (Pátkai Mihály)
Dr. Béres József mérnök-feltaláló:
Ősi ellenfeleink
A vírusbetegségek tüneteit okozó és folyamatait kiváltó ágenseket
egyetemesen létező, ősi, primitív lényeknek tekintem. Elképesztően ellenállóak és
szinte elpusztíthatatlanok. Erre akkor döbbentem rá, mikor egy rég élettelennek hitt,
sok-sok évig mostoha körülmények között tartott mintát szaporodásra tudtam bírni.
Van már 25 éve is annak, hogy a Szegedi Biológiai központtól egy légmentesen lezárt
fóliazacskóban kiszárított, porszerű őrleményt küldtek nekem azzal a megjegyzéssel,
hogy ezt a növényt semmilyen vírussal nem sikerült „felülfertőzniük”. Kérdésük
az volt, mi lehet ennek az oka. Ezt az őrleményt nem tudtam megvizsgálni azokban az időkben
a csőstül rám szakadt problémák, terhek miatt.
15-20 év múlva egyszer csak a kezembe került ez az anyag, és gondoltam, mielőtt végképp
kidobom, előtte azért alaposan megnézem. Tápoldatba vittem, majd néhány nap múlva
megvizsgáltam. Alig mertem hinni a szememnek. A Stolbur-betegség élő kórokozó vírusait
láttam hatalmas számban intenzív mozgás és aktív szaporodás közepette. Tehát a 15
éve halottnak hitt részek csupán nyugvó állapotban voltak odáig. Ezek a kórokozó vírusok
akkor sem pusztulnak el, ha az életfeltételeik mostohák. Életképességük ilyenkor is
megmarad, és ha megfelelő körülmények közé kerülnek, szaporodni kezdenek, reprodukálják
önmagukat. Kísérleteim során rájöttem arra az elképesztő dologra is, hogy ezek a
parányi ősi lények nemcsak kifejlődött, „kész” állapotukban, hanem fejlődési
ciklusuk minden fázisában képesek szaporodásra. Gyakorlatilag elpusztíthatatlanok. A
genetikai program és a környezet között szükségszerű kölcsönhatás van, amely a
megváltozott környezethez való alkalmazkodásban fejlődik. Erre utalnak a tudomány
fejlődését, haladását is megcsúfoló és feltörekvő vírusbetegségek, valamint az
egész emberiséget támadó súlyos betegségek (AIDS, ebola, rák stb.). Ezeket azért
mondom ősi lényeknek, mert sokkal régebbiek, mint mi emberek, de együtt élnek velünk,
és mikor megteremtődik számukra a kedvező környezet - tehát egy kellően legyengült
szervezet - akkor őrült iramban elkezdenek szaporodni.
Úgy gondolom, egy-egy szűk területen bizonyos vírusokkal szemben kialakulhat egyfajta
védettség, bizonyos vírusokkal szemben nem, aztán az emberek elkezdenek vándorolni,
és viszik, „adják” egymásnak azokat a vírusokat is, amikkel a szervezetük még
nem találkozott, így ellenálló képességük sincs. Minél bonyolultabb egy élőlény,
annál érzékenyebb, annál sebezhetőbb. Ezek az élőlények az egészséges emberekben
is megvannak, léteznek, de ritkán tudnak elszaporodni. Mindennek ellenére az emberi
szervezetnél csodálatosabb nincsen, és ha harmonikusan, jól működünk, megfelelő erőben
vagyunk - azaz ha egészségesek vagyunk -, akkor le tudjuk győzni ezeket vírusokat.
(Tihanyi Péter)