Vissza a tartalomjegyzékhez

Gadó György
Vérvád minden mennyiségben

„A Magyarok Háza minden magyar otthona szeretne lenni, reméljük, ehhez minden anyagi és szellemi feltételt sikerült biztosítanunk” - írta dr. Chikány Gábor úr, az MVSZ főtitkára válaszképpen arra a nyílt levélre, amely Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének címezve tavaly október 2-án jelent meg lapunkban. A nyílt levél azt tette szóvá, hogy az MVSZ budapesti, Semmelweis utcai palotájában, a Magyarok Házában működő könyvárusító helyen szélsőjobboldali, sőt náci szellemiségű, valamint dühödten antiszemita kiadványokat kínálnak.

A főtitkár úr válaszleveléből az is kitűnt, hogy az MVSZ elnöksége művészeti igazgatót készül kinevezni, akinek tiszte lesz ügyelni a Magyarok Háza arculatának tisztaságára esztétikai és etikai értelemben egyaránt.
Nem tudjuk, kinevezték-e azóta a művészeti igazgatót, és ha igen, sűrű egyéb tennivalói gátolták-e meg abban, hogy eltakaríttassa a fasiszta szemetet onnan, ahol a világ különböző tájairól hazalátogató magyaroknak (és a helybelieknek) bemutatott könyvválaszték inkább a magyar könyvtermés legjavát lenne hivatott a vendég szeme elé tárni. Azt viszont tudjuk, hogy a Magyarok Házában azóta is (és e sorok írásakor, január közepén is) kaphatók a Szálasi szűkebb köréhez tartozó és más hasonszőrű szerzők (olykor fel nem tüntetett, obskúrus kiadók által megjelentetett) művei, nemkülönben a holocaustot szellemileg előkészítő antiszemita irodalom különféle „remekei”. Csupán a zsidóság elleni hazug és ezerszer megcáfolt vérvádat is három könyv propagálja a kínált könyvek között.
Úgy véljük, nem túlzás ezt az állapotot botrányosnak minősíteni. Hangsúlyozzuk: nem az a lényeg, hogy pillanatnyilag bünteti-e a törvény az efféle kiadványok előállítását és terjesztését. A lényeg az, hogy ilyesmit már csak etikai, morális okból sem tűrhet el egy olyan intézmény - legyen bár politikai szervezet, művelődési központ, könyvtár vagy könyvesbolt -, amely ad valamit önmagára és önnön tisztességére. Még kevésbé tűrhet el olyan intézmény, mely „minden magyar otthona szeretne lenni” - ugyanis választania kell: vagy a jó érzésűeknek tesz a kedvére (és ők a túlnyomó többség), vagy a minden európai normát semmibe vevő, gyűlölködő fajvédőknek, nyilasoknak, régi és új náciknak (akik szerencsére maroknyi kisebbséget alkotnak).
Mindenesetre ahhoz, hogy a Magyarok Háza vezetői megtegyék a szükséges intézkedést, nézetünk szerint sem új igazgatóra, sem további hetekre és hónapokra nincs szükség. Elég az akarat, és egy óra alatt rend lehet.
(A szerző közíró)