Hetek-összeállítás
Brazíliában él az ördög pápája

57 éves, és első látásra éppen olyan, mint egy középkorú gyertyakereskedő. Brazíliában, Vitória városában él, errefelé szinte nincs is olyan ember, aki ne ismerné őt valamennyire. Fényképe megjelent már a magazinok címlapján, életéről tévéműsorok készültek. Médiaszereplései gyakoriságát nem kis mértékben gyorsan szaporodó híveinek köszönheti. A város keresztényei szerint a rá irányuló médiafigyelem miatt sokkal veszélyesebb, mint egy „átlag-sátánista”. Ő José Howarth Silva, aki állítása szerint hétévesen kapott elhívást az ördög szolgálatára. Az ördög pápája címre pályázó Silvát a Charisma című amerikai keresztény magazin mutatta be.

José Howarth Silva, a brazil sátánisták vezetője    Fotó: Charisma

Silva saját elmondása szerint katolikusnak született. Hétévesen éppen elsőáldozásra készült, amikor egy álomban megjelent neki az ördög, és arra biztatta, hogy ne csatlakozzon a katolikus egyházhoz, helyette lépjen a sötétség útjára. Silva állítólag ekkor kapta az elhívást, hogy az ördög pápája legyen. „Lucifer maga jelent meg előttem, gyönyörű nő alakjában. Olyan volt, mint a Szent Szűz a Bibliában” - meséli Silva, aki azóta a Sátánt szolgálja. A Bibliával és a kereszténységgel kapcsolatos véleménye határozott és éles: a Biblia egy rakás hazugság, Nietzsche, Platón, Szókratész és Descartes azonban tisztában voltak az igazsággal. Isten tökéletességét egyszerűen kétségbe vonja. A bibliai „mítoszokat” egy kalap alá veszi a görög, római és egyiptomi mitológiával, és magabiztosan állítja, hogy az életet nem Isten adta, hanem a Sátán. Mivel ő adta Éva kezébe az almát, ezzel az első emberpár Paradicsomból való kiűzetését okozva, nyilvánvaló - véli Silva -, hogy ő tette lehetővé az emberiség létezését.
A Rio de Janeiro városától északra fekvő Vitóriában szinte mindenki ismeri José Howarth Silvát. Belvárosi háza ad otthont a maga alapította Luiz Howarth Silva Kulturális és Szellemi Intézetnek is, amelynek pinceszentélyében naponta ötven embert fogad. A társadalom összes rétegét képviselő látogatóinak ingyen méri a jótanácsokat cementből készült trónjáról, amely mellé hamarosan két - fekete és piros - cementkoporsót is elhelyez majd a Sátán szimbolikus szobrát megvilágító gyertyák kíséretében. A „főpap” a Sátán bibliájának parancsolatait követi, melyeket mellesleg saját maga szerzett ördögi inspirációra. Fő tételei a szabadság és az öröm, a boldogság, a pénz megszerzése itt a Földön, a Sátán királyságában. Amikor a keresztények reménységéről, Jézus közeli visszajöveteléről kérdezik, arrogánsan jegyzi meg: „Itt vagyok és várom.”
Vitória keresztény közösségeinek vezetői úgy látják, ma szellemileg zavaros világban élünk, ahol már a sátánizmus sem látszik olyan ijesztőnek, mint régebben. Antonio Ferro karizmatikus lelkész arra figyelmeztet, hogy a keresztényeknek is határozottan vissza kell utasítania a sátánizmus minden megjelenési formáját, és bátran kell hirdetniük az evangéliumot. Wladymir Soares de Brito, egy Rio de Janeiro-i presbiteriánus gyülekezet pásztora a fő problémát a materializmusban látja: az emberek türelmetlenek, „nem akarják megvárni, hogy az örök életben elnyerjék jutalmukat, ezért oda szaladnak, ahol azt azonnal elvehetik: a Sátánhoz”.
Hasonlóan vélekedik Bob Larson amerikai keresztény szociológus is, aki figyelemre méltó alapossággal tekinti át a témát Sátánizmus című, magyarul is megjelent könyvében. Véleménye szerint fontos tudnunk, hogy a sátánizmus ma nem azt jelenti, mint évszázadokkal ezelőtt, a boszorkányperek idején, és nem is az, aminek az átlagember hiszi: többnyire nem zárt, kultikus közösségekről van szó, akik ördögi extázisban őrjöngve hoznak véres áldozatokat, Isten ellenségének nyilvánítva magukat, hanem mindazokról, akik az ember ösztönlény voltát hirdetik és a Sátán szolgálatában állnak. Ezek az emberek azért vonzódnak az ördöghöz, mert vágyaik korlátlan és erkölcsi gátaktól mentes kielégítésének biztosítását vélik megtalálni benne (Hetek, 1998. november 21.). Az A. Scott Moreau szerkesztette, megjelenés előtt álló „Világmissziók Evangéliumi Szótára” sátánizmus címszava is a jelenség 20. századi újjáéledésére hívja fel a figyelmet. A modern sátánizmus több alapelvét és gyakorlati lépését a konzervatív keresztény gyökereit elhagyó Aleister Crowley-nak (1875-1947) köszönheti, aki magát a Jelenések könyvében említett fenevadként azonosította. 1966. április 30-án - az erdélyi származású, eredetileg Lévai Sándor névre hallgató - Anton LaVey megalapította a Sátán Egyháza nevű szervezetet, és kiadta Sátánista biblia című könyvét. A LaVey körül keltett médiavisszhang nyomán nagymértékben növekedett a jelenség iránti érdeklődés. Ékesen bizonyítja ezt a sátánizmus témájában megjelent könyvek számának rohamos növekedése az utóbbi harminc évben.
A technikai fejlődést természetesen a sátánizmus sokféle irányának képviselői is jelentős mértékben kihasználják - az utóbbi években soha nem látott mértékű elérhetőségre tettek szert az internet segítségével. Saját weboldalakon hirdetik magukat és szervezeteiket, készségesen világosítanak fel a Sátán tiszteletének módjairól és filozófiájuk mibenlétéről.
Nem kevés látogatót vonz a The 600 Club elnevezésű sátánista szervezet honlapja, amely elsődlegesen azzal a céllal jött létre, hogy intellektuális vitákra serkentse a sátánista közönséget. Ennek érdekében többek között online sátánista magazint, rádióműsort, sátánista könyvtárat tartanak fenn. „Egyszerűen fogalmazva: minket nem érdekel, mit gondolsz, akár pozitív a véleményed, akár negatív. A csordához való alkalmazkodás és a közöny olyan nyavalya, aminek a kiirtása az egyik fő célunk” - hirdeti honlapjuk beköszöntője. A nonprofit szervezet igyekszik kezdeményezni a kapcsolatfelvételt a média minden ágával, ezzel is terjesztve saját magukról alkotott pozitív képüket.
A bibliai tanításokat univerzálisan tagadó doktrínáik mellett a sátánisták ma már saját feketelistájukat is közzéteszik, amelyen többek között jelentős keresztény személyiségek és szervezetek is megtalálhatók. Itt szerepel például a világszerte jelentős karitatív munkát végző Üdvhadsereg, a hitvalló keresztény férfiakat tömörítő Promise Keepers (Ígéretmegtartók) mozgalom, az amerikai CBN keresztény televíziós hálózat egésze és vezetője Pat Robertson, aki 1988-ban a republikánus pártban szállt harcba az Egyesült Államok elnökjelöltségéért, valamint Benny Hinn nemzetközi hírű evangélista, és „természetesen” Bob Larson, a sátánizmust behatóan tanulmányozó keresztény szociológus, aki a téma ismerőjeként arról több nyelven kiadott felvilágosító könyvet írt.