Mozgalom a Golánért

Miközben a nyugat-virginiabeli Shepperdstownban az izraeli küldöttség a Golán sorsáról tárgyal, Haifán és Jeruzsálemben már az utca embere is tudja, hogy Ehud Barak miniszterelnök a szíreknek ígérte a fennsíkot. A kormányfő azonban továbbra is ennek ellenkezőjét állítja. A határ meghúzására - szerinte - csak azután kerül sor, ha már világossá válik, hogy milyen biztonsági és diplomáciai garanciák jönnek létre a két állam között.

Clinton amerikai elnök Ehud Barak izreli kormánnyfővel és Faruk as-Saraa Szíriai külügyminiszterel. Nehéz döntések előtt   Fotó: MTI

Izrael a fennsík teljes fegyvermentesítését és nemzetközi békefenntartók jelenlétét követeli. A Hermon-hegyen támadást előrejelző állomást működtetne, mert az űrből készített felvételek a gyakori köd miatt nem nyújtanak használható információkat.
Izrael ezúttal többre törekszik a fagyos egyiptomi „békénél”. Efrajim Sneh honvédelmi miniszterhelyettes olyan viszonyt tartana kielégítőnek, amely azt is megengedné, hogy az izraeli családok akár hétvégi bevásárlóutakat tehessenek Szíriában. Mások az Orient-expresszt emlegetik, amelyen jó időben Párizsból Damaszkuszon és Bejrúton át a palesztinai loddi végállomásig lehetett utazni. A fennsíkot Izrael szabadkereskedelmi övezetté alakítaná, üdülőkkel a Genezáreti-tó köré, ahova izraelieknek nem is kellene vízumot kérniük.
A parlamenti ellenzék viszont a telepesmozgalmak támogatásával mozgalmat indított a Golán megtartásáért, és elutasítják az általuk véres kezű diktátornak tartott Hafez Asszaddal történő megegyezést.

A Simon Peresz által megálmodott, de valóra nem vált „Új Közel-Kelet” eszméjére emlékeztető pásztoridillel szemben - úgy tűnik - Aszszad mindössze egyet akar: kiköszörülni a csorbát, amely a Golán-fennsík elvesztésével érte. A békén pedig nem ért egyebet, mint nagykövetek, légikisasszonyok és üres repülőgépek cseréjét Tel Aviv és Damaszkusz között. Ehud Barak csupán ezzel nem elégedhet meg. Neki olyan csomagtervet kell a knesszetben és a népszavazáson bemutatnia, amellyel sikerrel indulhat harcba.
A damaszkuszi kávé és a finom humusz mellé oda kell állítania a Hermon-hegyi megfigyelőállomást is. Meg kell akadályoznia, hogy Aszszad katonákat, tüzérséget és repülőgépeket tartson a fennsíkon. Továbbá el kell érnie, hogy a Hezbollah terrorszervezet meghosszabbított karját Szíria lefegyverezze. Ehud Barak az Egyesült Államokkal létesített stratégiai együttműködés fokozásáról is beszél, elsősorban a nem konvencionális fegyverek és az űrkutatás terén.
Erre annál inkább szükség lesz, mert Szíria a békekötés fejében elvárja, hogy az Egyesült Államok modernizálja hadseregét, és orosz fegyvereit új és modern amerikaira cserélje. Izraeli körök olyan védelmi szerződést is emlegetnek, amely szerint egy esetleges arab támadás automatikusan maga után vonná az amerikai fegyveres beavatkozást. Ilyen szerződésnek mind amerikai, mind izraeli részről sok ellenzője akad. Az amerikaiak saját fiaik életét féltik, az izraeliek pedig attól tartanak, hogy egy ilyen megállapodás korlátozná a zsidó állam cselekvési szabadságát. A politikusok emlékeznek rá: az Öböl-háború idején Bush megakadályozta, hogy az izraeli légierő halálos csapást mérjen az iraki diktátorra. Az amerikai védelemnek ára van. Egy részét ennek Izrael most fizeti.
Akármilyen csomagot készít is elő Barak, jelentős kihívással kell szembesülnie a knesszetbeli és a népszavazáson. A kormány pártjai közül a Nemzeti Vallásos Párt és a Jiszráel Ba-Alija ellenzi a kivonulást. Az előbbi vallási vezetői a héten rabbinikus határozatban tiltották meg a Golán támadását. Eszerint a fennsík „Erec Izrael része, és így tilos átjátszani az ellenség kezére”. Az orosz bevándorlók pártjának második embere, Juli Edelstein vezeti a parlamentben a „Golán-lobbit”, amelynek célja a fennsík átadásának megakadályozása. A Sasz a sötét ló ebben a játszmában, amely a népszavazást eldöntheti.
A kormány belső és külső ellenzéke kampányba kezdett, hogy megindokolja, miért ellenzi a kormány Szíria-politikáját. Álláspontjuk szerint a biztonság szükségszerű feltétele a békének, jelzi ezt az elmúlt huszonöt év csendje a Golánon. Taktikailag a fennsík természetes védelmi határ, amely lehetetlenné tett mindenféle szír fegyveres agressziót. Stratégiailag pedig az izraeli állások - mindössze 60 kilométerre Damaszkusztól - elrettentő hatásúak. Másodszor: aki a Golánt birtokolja, ellenőrzi Izrael vízkészletének legkevesebb egyharmadát. A Jordán és a Genezáreti-tó három mellékfolyója a fennsíkon ered. Csak a Golán izraeli birtoklása biztosíthatja, hogy Izrael megfelelő mennyiségű és jó minőségű vízhez juthasson - véli az ellenzék.
Ellenzik azt is, hogy a szerintük „zsarnok diktátor” Asszaddal kössenek szerződést, aki Izrael megalakulását követően agresszív háborúba kezdett. 1949 és 1967 között Asszad a Golán-fennsíkot ugródeszkának használta az északi települések elleni fegyveres támadásokra. A szír vezető 1970-ben véres katonai puccsal ragadta magához a hatalmat, amelyet azóta is kemény kézzel őriz. Szíria emellett szerepel a nemzetközi terrorizmust támogató államok listáján is. A rezsimre árulkodó jel, hogy Damaszkuszban nyert menedéket Alois Brunner náci háborús bűnös, aki Eichmann szárnysegédjeként a Gestapónál szerezte szakképzettségét és zsidóügyekben való jártasságát, amelyet aztán Szíria szolgálatában tovább hasznosított. Asszad 50 ezer katonája megszállva tartja Libanon középső és északi részét. Szíria nem ismeri el Libanont önálló államként, így Damaszkusz nem is nyitott diplomáciai képviseletet az országban. Az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal szerint az USA-ban forgalmazott heroin 20 százaléka a libanoni Bekaa-völgyből származik.
A Golán megtartásáért indított mozgalom jelképe Gamla városa, amelynek 4000 védőjét ölték meg a Palesztinát megszálló római légiók, miután nem voltak hajlandók megadni magukat. A Golánért küzdő mozgalom azt ígéri: „Gamla nem esik el ismét.”