Hetek - IV. évfolyam, 2. szám, 2000. január 08

December 24-én II. János Pál pápa ünnepélyes ceremónia keretében megnyitotta a katolikus Szentévet. A katolikus egyházfő a római Szent Péter Bazilika Szent Ajtajának kitárásával a 2000. évet az egyház nagy jubileumának nyilvánította. A 2001. január 6-áig tartó millenniumi ünnepségek kezdete Karol Wojtyla személyes életében is mérföldkövet jelent 21 éves pápasága során: célul tűzte ki magának, hogy mintegy egymilliárd tagot számláló egyházát - romló egészsége ellenére - átvezeti a harmadik évezredbe. A hatalmas érckapuk, melyek a szentévek kivételével mindig zárva vannak, az „Aperite mihi portas iustitiae” (Nyissátok meg nekem az igazság kapuit) szavakra tárultak fel. A katolikus ezredforduló nagy kérdése, hogy a megnyílt kapuk mögött milyen jövő bontakozik ki a katolikus egyház számára. A CNN hírtelevízió Millennium 2000: A pápa címmel január elsején sugárzott műsora újságírók és a katolikus egyház képviselői segítségével tette mérlegre a katolikus jövőt és a pápai örökséget.

„A második évezred hatalmas változásokat hozott a világ intézményei számára, beleértve a katolikus egyházat is. Visszatekintve pápák egész sorát látjuk, akik az egyház missziójának kiterjesztésén munkálkodtak” - e szavakkal vezette be az adást Leon Harris műsorvezető. A beszélgetés nyitó gondolatai között megfogalmazódott, hogy a pápaság olyan szellemi birodalom, amelyről bátran elmondhatjuk: idősebb a világ szinte bármely ma létező intézményénél, és évszázadokon keresztül a legfontosabb, a legjobban szervezett és a legjobban finanszírozott intézménynek számított. Életben maradásához azonban hitre és reformokra is szükség volt, amelyeket nem kevéssé a reformáció ellenhatásaként léptettek életbe. A pénzügyi megszorítások, a korrupció, a nepotizmus és a hivatalok adás-vételének korlátok közé szorítása azt eredményezte, hogy a katolikus egyház és a pápaság kisebb hatalommal, sok tekintetben mégis megerősödve került ki a reformáció harcaiból.
Wilton Wynn, A kulcsok őrizői című könyv szerzője úgy véli, hogy a katolikus egyház sokat köszönhet alkalmazkodó és túlélő képességének, amellyel fenn tudott maradni egészen 1962-ig, amikor is XXIII. János pápa az egyház modernizálásával próbálkozott. Valószínűleg ráérzett, hogy egyháza a saját súlya alatt roskadozik, és nem tud lépést tartani a modern világgal. Az utána következő pápák azonban a jelek szerint nem voltak ilyen mértékben a reformok hívei, és a demokrácia helyett inkább a nagyobb fegyelem megteremtését tűzték ki célul. Ugyanakkor II. János Pál az a pápa, aki minden elődjénél jobban felhasználta a technika újításait, a modern közlekedési és kommunikációs eszközöket üzenete továbbítására - jegyezte meg a CNN tudósítója, Jim Bittermann.
Mark Lewis, a Jezsuita Történeti Intézet képviselője arra figyelmeztetett, hogy a technika nem tudja kiváltani a régi módszereket. A katolikus egyház előtt álló igazi kihívás a ma élő keresztények életmódjához való alkalmazkodás, aminek azonban a katolikus egyház nem sok jelét mutatja - ellenkezőleg: a jelenlegi pápa minden elődjénél többet vár el nyájától. A nyáj azonban nem minden esetben követi pásztorát. Ahogy Bittermann felhívta a figyelmet, a világon mintegy egymilliárd katolikus él, akiknek jelentős - és egyre növekvő - része nem követi a pápa tanításait. Ellentmondásos helyzetet teremt az, hogy míg II. János Pál nem egyszer bizonyította, mekkora erkölcsi befolyással bír a világ ügyeire, ő maga és tanácsadói leginkább azon bánkódnak, hogy teológiai üzenete iránt a hívek többsége igencsak közömbös.
János Pál komoly erőfeszítéseket tett hívei megtartására és számuk növelésére. A missziós munka kiterjesztésével és minden más elődjénél több szent kanonizálásával a szellemi és erkölcsi példák bőségét tárta a katolikus hívők elé: a lengyel származású egyházfő több mint 280 szenttel gyarapította a sort.
A beszélgetés során szintén felmerült, hogy a világi katolikusok nagy számban „cserélnek” a gyorsan növekvő nem katolikus vallások egyikére-másikára. A műsorban videofelvételen megszólaló Jim Bowditch, a John Cabot Egyetem történésze szerint az egyre inkább kisebbségi helyzetbe kerülő egyháznak - amennyiben ez a folyamat továbbhalad, és az egyház berkein belül is folytatódik a szekularizáció - oka van a pesszimizmusra.
A beszélgetés második felében Leon Harris műsorvezető két újságírót kérdezett meg, akik rendszeresen figyelemmel kísérik a vatikáni eseményeket, és a pápa személyét. Alessandra Stanley, a New York Times és Marco Politi, a La Republica újságírója a pápa egészségi állapotát és az utódlás kérdését tették mérlegre. Stanley és Politi egyetértettek abban, hogy a pápa egészségi állapota aggodalomra ad okot. Ezt legutóbbi nyilvános megjelenése is megerősítette: december utolsó napjaiban az egyházfő már egy speciális gördülő lapon jelent meg, ami a vatikáni szóvivő szerint részben jobban láthatóvá is tette őt. Egyértelmű azonban, hogy az eszköz emellett a már járni is túl gyenge pápát segítette. Politi ugyanakkor megjegyezte, hogy a pápa minden testi gyengesége ellenére igen erős jellem, aki még sok célt tűzött ki maga elé - környezete szintén azt szeretné, hogy az utolsó pillanatig ellássa hivatalát.
A katolikus egyház jövőjéről szólva Alessandra Stanley megjegyezte, hogy a legnagyobb kérdés ma talán a fennmaradás a protestáns „szektákat” is magukba foglaló más vallásokkal való egyre kiélezettebb versenyben. Stanley véleménye szerint a pápa éppen ezen munkálkodik a legtöbbet: a továbbhaladás lehetőségén. Marco Politi a fennmaradás problémája mellett első helyre sorolta az egyházon belüli demokrácia kérdését is, hiszen - véleménye szerint - egymilliárd hívőt ma már nem lehet az elmúlt ötszáz év abszolút monarchikus rendszerében vezetni.
A CNN hírtelevízió Millennium 2000 műsora videofelvételek segítségével bemutatta azt a három személyt is, akik a megszólaltatott vendégek szerint a legesélyesebbek lehetnek a pápai cím öröklésére. A legelőször megszólaló Moreira Neves brazil bíboros II. János Pálhoz hasonlóan konzervatívnak számít. Alessandra Stanley megjegyzése szerint ugyanakkor a jelöltek többsége természetes módon konzervatívnak tekinthető, különösen, ha az átlagos amerikai katolikus szemszögéből szemléljük. Politi két lehetőséget lát az utódlásra: véleménye szerint van egy „olasz választás” és egy „harmadik világbeli” választás. Az előbbi lehetne a reformokat és több demokráciát hozó, az utóbbi pedig - beleértve a brazil bíborost is - a befelé fordulás választása.
Carolo Maria Martini bíboros a róla készített videofelvételen abbeli meggyőződését fejezte ki, hogy az egyháznak elsősorban nem morális kérdések eldöntőjének, hanem Isten szeretetének és az evangélium közvetítőjének kell lennie. Martini bíboros Olaszországban közkedvelt személyiség, a Vatikánon kívül talán még inkább, mint a Vatikánon belül. Politi úgy jellemezte Martinit, mint aki az egyházat elsősorban közösségként képzeli el és nem annyira intézményként.
A harmadik jelölt az afrikai Francis Arinze bíboros, aki egyáltalán nem érzi hátrányban magát a származása miatt. A nigériai törzsfő fia úgy véli, hogy néha éppen azért kap több figyelmet, mert az emberek kíváncsiak arra, mit mond egy afrikai. „Ez egyáltalán nem baj, amíg odafigyelnek” - teszi hozzá. Arinze pápává választása kétségkívül óriási fordulatot jelentene a pápaság és a katolikus egyház számára. Politi véleménye szerint ugyanakkor a bíborosok között sokan hiszik azt, hogy túl korai volna ez a fajta változás, bár ennek hatalmas szimbolikus jelentősége is lenne. Leon Harris megjegyezte, hogy csodálkozna, ha Amerikának előbb lenne fekete elnöke, mint a katolikus egyháznak fekete pápája.
A műsor utolsó perceit II. János Pál pápa öröksége elemzésének szentelték. A vendégek megemlítették, hogy a történelem folyamán ő az első nem olasz születésű pápa, aki ráadásul uralkodása során tanúja volt a kommunizmus összeomlásának. Az egyházon belül is jelentős örökséget hagy hátra, hiszen mindvégig azon munkálkodott, hogy az egyházat visszavigye abba a katolicizmusba, amelyben Karol Wojtyla a háború előtti Lengyelországban felnőtt, és ami nem egyezik meg mindazzal, amit Amerika vagy Európa ismer. A műsorban megszólaló egyik újságíró szerint II. János Pál egyrészt megmutatta, hogy a modern világban még mindig nagy szerepe van a hitnek, másrészt nagymértékben átalakítottaa pápai méltóságot: vallási szerepét az emberi jogok szószólójáéhoz közelítette.

Csökkent a katolikusok aránya Európában

Bár több mint tízmillióval lett több a katolikusok száma világviszonylatban az 1997 végéig terjedő egy évben, arányuk azonban összességében 0,07 százalékkal csökkent - derül ki a vatikáni missziós hírügynökség, a „Fides” legfrissebb adataiból.
A katolikusok száma az említett időszakban körülbelül tízmillióval nőtt, azaz valamivel több mint egymilliárdra emelkedett. Amerikában, Afrikában és Ázsiában növekedés, Európában és Óceániában ezzel egyidejűleg csökkenés tapasztalható.
A katolikusok aránya összességében 0,07 százalékkal csökkent annak ellenére, hogy csak Óceániában esett vissza jelentős mértékben, 0,4 százalékkal. Európában a mérséklődés aránya 0,03 százalék.
A világon összesen 128-cal csökkent a papok száma 1997 végére, a püspököké ugyanakkor 45-tel emelkedett. Ázsiában 1037-tel, Afrikában pedig 600-zal több volt a pap 1997 végén, mint egy évvel azelőtt. Európában ezzel szemben 1664-gyel, Amerikában 69-cel, míg Óceániában 32-vel tevékenykedett kevesebb katolikus lelkipásztor a korábbinál.
Jelentős, több mint tízezer fős csökkenés tapasztalható a szerzetesek és szerzetesnők számában: csak Európában 757-tel volt alacsonyabb a szerzetesek és 8175-tel a szerzetesnők létszáma 1997-ben, mint annak előtte. (MTI)