Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Washington hallgat

Érdekes módon a tévéhálózatok közül egyik sem közölt semmit a dologról szilveszter éjszakáján. Még a New York Times újévi számának első oldalán sem hatalmas szalagcím, csupán egy cikkecske tudatta az olvasóval, hogy Jelcin orosz elnök lemondott, Vlagyimir Putyin vette át a hatalmat ügyvezető elnökként, és márciusban lesznek a választások.

Az amerikai közvéleményt élénken foglalkoztatja a kiszemelt és most már szinte bizonyosra vehető utód politikai meggyőződése, amit sem Jelcin, sem ő maga nem tett világossá. Mindössze annyit tudunk róla, hogy a KGB tisztje volt és miniszterelnökként könyörtelen támadást indított a csecsenek ellen. Ugyanakkor azonban ösztönözte a gazdasági reformot, beszélt a nyugati kapcsolatok megjavításának szükségéről, valamint szövetségben áll Oroszország néhány leghaladóbbnak mondható politikusával. Az sem közömbös, hogy voltaképpen mi történt azokkal a politikai tényezőkkel, akik még alig néhány hete versenybe kívántak lépni az elnökség elnyeréséért. Nem hallani például Primakov, illetve Csernomirgyin volt miniszterelnökökről, akik szinte egyik napról a másikra eltávolodtak a politikai élettől. Nem egészen tizenkét hét van hátra a választásokig, de eddig még egyetlen komoly politikus sem kötelezte el magát arra, hogy fellépjen Vlagyimir Putyin ügyvezető elnökkel szemben. A Jabloko Párt vezére, Grigorij Javlinszkij a hangját sem hallatta, amióta Jelcin lemondott. Alekszandr Lebegy, volt tábornok, aki indult az 1996-os elnökválasztáson, kijelentette, hogy túlságosan lefoglalja a krasznojarszki kormányzói tiszt, így idén nem lép a szorítóba.
Az amerikai közvélemény számára furcsa és a régi szovjet választásokra emlékeztet a jelölteknek ez a hiánya, hiszen ebben az országban ketten küzdenek a Demokrata Párt és öten a Republikánus párt elnökjelöltségének elnyeréséért. Vajon milyen politikai mesterkedések folyhatnak Oroszországban a kulisszák mögött, és milyen megállapodásokat köthetett lemondása előtt Jelcin, hogy ilyen helyzet alakult ki? Hiszen már hosszú ideje úgy látszott, hogy az ő kezéből is kicsúszott a hatalom gyeplőszára. Nem lehetetlen, hogy mindez kapcsolatos azokkal az üzletemberekkel, akik igen közeli viszonyban voltak a lemondott elnökkel és akik a sajtószabadság ellenére is erősen ellenőrzésük alatt tartották az orosz médiát.
Az mindenesetre igen érdekes, hogy az amerikai média ugyan foglalkozik az oroszországi helyzettel, de mind az elnök, mind a pártok vezetői, mind a kongresszus tagjai eddig vajmi kevés figyelmet fordítottak Jelcin hirtelen lemondására. Jóformán egyetlen nyilatkozat sem hangzott el az ügyben.
A szemlélődő átlagember számára rendhagyó ez a magatartás, hiszen nem kis horderejű dologról van szó. Lehet, hogy Oroszország nagyhatalmi álmai szertefoszlottak, de ma még akkor is atomfegyverekkel bőségesen rendelkező állam, amelyet továbbra sem lehet kihagyni a számításból.