Vissza a tartalomjegyzékhez

Györök Orsolya
Gazdasági nacionalizmus Kelet-Európában

2000-ben a világgazdaságban átlagosan 3,5 százalékos növekedés prognosztizálható: az amerikai gazdasági növekedés csökkenése, az európai és ázsiai gazdaságok növekedésének gyorsulása várható - derül ki a The Economist című gazdasági lap 2000-re vonatkozó elemzéséből. A brit újság ebben a külön kiadványában a világ legfontosabb országait és régióit vizsgálja meg a politikai, a gazdasági, a pénzügyi és a tudományos fejlődés szempontjából, hogy mi várható 2000-ben. A legfontosabb politikai események között az amerikai és az oroszországi elnökválasztás szerepel.

A The Economist a világ számos régióját veszi sorra. Elemzése kitér Közép-Kelet-Európára is, ezeket az országokat elsősorban az uniós csatlakozással kapcsolatban vizsgálja. Az összeállítás szerint a leginkább felkészült országokban a gazdasági reformokat még csak részben hajtották végre, és ahhoz, hogy az életszínvonal elérje az uniós átlagot, évtizedek kellenek még. Magyarországról szólva a lap megemlíti a 2000-ben esedékes elnökválasztás körüli dilemmákat, a külföldiek földtulajdonhoz jutásával kapcsolatos erős ellenvéleményeket és a valószínűleg feszültségeket gerjesztő, a határokon kívül élő magyar kisebbségekkel, vajdasági magyarokkal kapcsolatos kormánypolitikát. Lengyelország kapcsán kiemeli, hogy a gazdaság növekedése ebben az évben 5 százalék körül várható, de a gazdasági nacionalizmus is egyre erősebben hallatja hangját, bírálva az unió protekcionista politikáját. Csehországban a két évvel ezelőtti összeomlás után 2000-ben már gazdasági növekedés prognosztizálható.
Az Európai Unióról szóló elemzés több fontos területet emel ki, amelyek ebben az évben kulcsszerepet fognak játszani az unió és a hozzá csatlakozni szándékozó 12 ország életében. A legkritikusabb kérdés a mezőgazdaság támogatási rendszere lesz: novemberben Seattle-ben megkezdődött a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) újabb tárgyalási fordulója, amely élesen rávilágított az unió protekcionista mezőgazdasági politikájára. Erősen bírálta az Európai Uniót Ausztrália, Új-Zéland és az USA, mivel az évente 50 milliárd dollárt költ el az adófizetők pénzéből a mezőgazdaság támogatására. Az unió költségvetésének felét felemésztő szubvenciós rendszer megnyirbálása nem könnyű lépés, de mindenképpen szükségszerű. A csatlakozást is érintő fontos feladat 2000-ben az unió szervezeti reformja, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy fogadhassa a csatlakozni szándékozó tizenkét, Törökországgal esetleg tizenhárom országot. 2000-ben folytatódnak a csatlakozási tárgyalások, illetve a második félévben várhatók azok a megállapodások, amelyek a még nem tárgyalt területekről és átmeneti időszakokról szólnak. Egyre türelmetlenebbül várják a leginkább esélyes országok - Észtország, Lengyelország és Magyarország - a konkrét csatlakozási dátumok közlését is.
A közel-keleti történések központi kérdését az arab- izraeli konfliktus képezi az újra megindult rendezési folyamat ellenére is. David Gardner, a Financial Times Közel-Kelettel foglalkozó szerkesztője szerint továbbra sincs optimista hangulat a térséget illetően, elsősorban az arab országok Izraellel szembeni ösztönös ellenségessége miatt. A legaláaknázottabb területnek a Jeruzsálem státusát érintő kérdéseket tekinti: egyetlen arab vagy muzulmán vezető sem hajlandó lemondani az iszlám harmadik legszentebb helyéről, a Sziklamecsetnek és az Al-Aksza mecsetnek helyet adó Templom-hegyről.
Ami a Távol-Keletet illeti, a Sydneyben megrendezendő olimpiai játékokon kívül valószínű, hogy Kína is felhívja magára a figyelmet. A BBC News elemzője szerint a legfőbb krízis Tajvan státusával kapcsolatban adódhat Peking és Tajpej között, a legnagyobb morális győzelem pedig abban az esetben, ha (Oroszország és az Egyesült Államok után) 2000-ben Kína is embert tud fellőni az űrbe.