2000-ben a világgazdaságban átlagosan 3,5 százalékos növekedés prognosztizálható:
az amerikai gazdasági növekedés csökkenése, az európai és ázsiai gazdaságok növekedésének
gyorsulása várható - derül ki a The Economist című gazdasági lap 2000-re vonatkozó
elemzéséből. A brit újság ebben a külön kiadványában a világ legfontosabb országait
és régióit vizsgálja meg a politikai, a gazdasági, a pénzügyi és a tudományos
fejlődés szempontjából, hogy mi várható 2000-ben. A legfontosabb politikai események
között az amerikai és az oroszországi elnökválasztás szerepel.
A The Economist a világ számos régióját veszi sorra. Elemzése kitér Közép-Kelet-Európára
is, ezeket az országokat elsősorban az uniós csatlakozással kapcsolatban vizsgálja.
Az összeállítás szerint a leginkább felkészült országokban a gazdasági reformokat
még csak részben hajtották végre, és ahhoz, hogy az életszínvonal elérje az uniós
átlagot, évtizedek kellenek még. Magyarországról szólva a lap megemlíti a 2000-ben
esedékes elnökválasztás körüli dilemmákat, a külföldiek földtulajdonhoz jutásával
kapcsolatos erős ellenvéleményeket és a valószínűleg feszültségeket gerjesztő, a
határokon kívül élő magyar kisebbségekkel, vajdasági magyarokkal kapcsolatos kormánypolitikát.
Lengyelország kapcsán kiemeli, hogy a gazdaság növekedése ebben az évben 5 százalék
körül várható, de a gazdasági nacionalizmus is egyre erősebben hallatja hangját, bírálva
az unió protekcionista politikáját. Csehországban a két évvel ezelőtti összeomlás
után 2000-ben már gazdasági növekedés prognosztizálható.
Az Európai Unióról szóló elemzés több fontos területet emel ki, amelyek ebben az
évben kulcsszerepet fognak játszani az unió és a hozzá csatlakozni szándékozó 12
ország életében. A legkritikusabb kérdés a mezőgazdaság támogatási rendszere
lesz: novemberben Seattle-ben megkezdődött a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) újabb tárgyalási
fordulója, amely élesen rávilágított az unió protekcionista mezőgazdasági politikájára.
Erősen bírálta az Európai Uniót Ausztrália, Új-Zéland és az USA, mivel az évente
50 milliárd dollárt költ el az adófizetők pénzéből a mezőgazdaság támogatására.
Az unió költségvetésének felét felemésztő szubvenciós rendszer megnyirbálása
nem könnyű lépés, de mindenképpen szükségszerű. A csatlakozást is érintő fontos
feladat 2000-ben az unió szervezeti reformja, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy
fogadhassa a csatlakozni szándékozó tizenkét, Törökországgal esetleg tizenhárom
országot. 2000-ben folytatódnak a csatlakozási tárgyalások, illetve a második félévben
várhatók azok a megállapodások, amelyek a még nem tárgyalt területekről és átmeneti
időszakokról szólnak. Egyre türelmetlenebbül várják a leginkább esélyes országok
- Észtország, Lengyelország és Magyarország - a konkrét csatlakozási dátumok közlését
is.
A közel-keleti történések központi kérdését az arab- izraeli konfliktus képezi
az újra megindult rendezési folyamat ellenére is. David Gardner, a Financial Times Közel-Kelettel
foglalkozó szerkesztője szerint továbbra sincs optimista hangulat a térséget illetően,
elsősorban az arab országok Izraellel szembeni ösztönös ellenségessége miatt. A
legaláaknázottabb területnek a Jeruzsálem státusát érintő kérdéseket tekinti:
egyetlen arab vagy muzulmán vezető sem hajlandó lemondani az iszlám harmadik
legszentebb helyéről, a Sziklamecsetnek és az Al-Aksza mecsetnek helyet adó
Templom-hegyről.
Ami a Távol-Keletet illeti, a Sydneyben megrendezendő olimpiai játékokon kívül valószínű,
hogy Kína is felhívja magára a figyelmet. A BBC News elemzője szerint a legfőbb krízis
Tajvan státusával kapcsolatban adódhat Peking és Tajpej között, a legnagyobb morális
győzelem pedig abban az esetben, ha (Oroszország és az Egyesült Államok után)
2000-ben Kína is embert tud fellőni az űrbe.