„Magyarország millenniumi tűzijátéka: royalista türelemjáték. Az ősi korona
csattanással ért földet az új demokráciáért folytatott kemény küzdelem közepén”
- írja Donald G. McNeil a The New York Times 2000. január 3-i számában megjelent tudósításának
címében. Részletek a cikkből:
Magyarországon az év első napjával elkezdődtek a millenniumi ünnepségek, de nem
azok, amelyeket világszerte tartanak, hanem a magyar nemzet 1000. születésnapjának
fesztiválja zajlik ebben az évben. (...)
Ez az egyetlen nemzet a földön, amelynek történelmi államisága egy koronában
lakozik. Nem egy koronás főben, nem is egy uralkodói ágban, még távolról sem a kormányzott
nemzet konszenzusában, hanem a drágakövekkel rakott arany fizikai mivoltában: Szent
István Szent Koronájában, amelyet állítólag ezer évvel ezelőtt II. Szilveszter pápa
adományozott neki. Magyarország új millenniumának első napján a hatalmas pompával,
felfegyverzett autókkal, dicsfénnyel körülvett költöztetés során a tiszteletre méltó,
gyöngyökkel, ikonokkal körberakott korona ferde kereszttel a tetején, átkerült a
Nemzeti Múzeum egyik kis terméből az Országház épületének gondosan feldíszített
kupolacsarnokába. (…)
De milyen jogon kap egy királyi korona ilyen tiszteletet egy köztársasági demokráciában?
- kérdezik az ellenzéki parlamenti képviselők, akik bojkottálták a ceremóniát. (…)
Mi folyik itt? - kérdezi sok átlag magyar állampolgár. A válasz nagyon furfangos. A
kormány azt mondja, hogy a korona tisztelete csupán az ezeréves államiság születésnapja
megünneplésének egy része. Annak a fesztiválsorozatnak a része, amelyre 140 millió
dollárt fognak ebben az évben költeni új szobrok, filmek, szimfóniák létrehozásával
és konferenciák megrendezésével.
Az ellenzék szerint a ceremóniával a kormány az igazságosság köpönyegébe burkolózik,
amelylyel ugyanakkor megfélemlíti azokat, akik ellenállnak neki. Az ellenzék szerint a
korrupció, az idegengyűlölet és a veszélyes pánmagyar nacionalizmus feltörekvőben
van, és a kormány ezeket azért támogatja, mert szövetségesei között kisebb
jobboldali pártok és megalkuvó iparmágnások vannak.
Hankiss Elemér optimista Magyarorszxág jövőjét illetően, az ügyet pedig a „Budapest-Beltway
ütközet”-nek nevezi. A jobboldaliak, akik továbbra is Nagy-Magyarország feltámadásáról
álmodoznak, a lakosságnak mindössze 2 százalékát teszik ki - mondja -, a koronaügy
pedig azért ostoba dolog, mert a korábbi szövetségeseket megosztja.
Kelet-Európában Magyarország viszonylagosan jó helyzetben van. A leggyorsabban növekvő
gazdasággal rendelkezik, és az Európai Unióhoz első körben csatlakozók között
szerepel. 1989 óta probléma nélkül folynak a választások. Néhány megfigyelő
azonban rámutat, hogy amit mondanak, az antidemokratikus jellegű. (…)
A szombati ceremónián megjelentek olyan férfiak is, akik az Árpád-ház zászlait
lobogtatták..., mások pedig Nagy-Magyarország lobogóival érkeztek az országház elé,
melyeken az I. világháborút lezáró szerződések szerint elszakított és Romániához,
Szlovákiához, Ukrajnához csatolt területek vannak hozzárajzolva a mai Magyarország térképéhez.
Egyeseket komolyan nyugtalanít ezeknek az embereknek a sóvárgása, gondoljunk csak a nácik
Nagy-Németországára és Szlobodan Milosevics Nagy-Szerbiájára. (…) Néhányan a régi
nemességi rend feltámadása miatt aggódnak, mások viszont csak ártalmatlan nosztalgiázásnak
tartják az egészet. (…)
A történészek szerint a Szent István-i örökség fölötti új harc azért értelmetlen,
mert a korona az évszázadok során mindig is nagy tiltakozások, viaskodások tárgya
volt, és az egész most is úgy néz ki, mint egy teljesen új politikai futball-liga.
István, aki keresztény hitre tért, az akkori szokás szerint, csatabárddal
terjesztette Magyarországon hitét. (…)
Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke szerint ezzel a lépéssel a korona „történelmünk
egy értékes darabjából a kormány napi politikai céljainak eszközévé vált. Ha úgy
gondolják, hogy a korona nem egy múzeumi darab, akkor nem értik Magyarország XX. századi
történelmét sem.”
Magyar úr egyik őse volt 1849-ben az a miniszterelnök, aki elásatta a koronát az
osztrákok elől.
„A kormánypártiak kötekednek. Mi a koronát anélkül akarjuk tisztelni, hogy túlhangsúlyoznánk
a szerepét” - állítja Pokol Béla, a konzervatív kisgazdapárt egyik vezetője. Pártja
kormánykoalíciós partnere annak a Fidesz - MPP-nek, amely az 1980-as években
antikommunista ifjúsági mozgalom volt még, s mára - egyesek szerint a választási
vereségek után megalkuvó módon - egy kevert, hagyománytisztelő, keresztény, üzleti
érdekeket képviselő vonalra váltott át. Az SZDSZ, amely az urbánus
intellektualizmust képviseli „mindig ellene áll a hagyományos értékrendnek” -
mondja Pokol úr. Emellett kritizálja a médiát is, amely szerinte a „liberális/baloldali/szocialista
körök véleménye felé hajlik”.
A kormányt tehát sokan anti-intellektuálisnak tartják - amely itt Kelet-Európában
néha antiszemitát jelent. Pokol úr néhány liberális célpontja azzal vádolja a kormányt,
hogy elnyomja őket. Tavaly például az ’56-os Intézet anyagi támogatását 90 százalékkal
csökkentették. Ez az intézet olyan akadémikusok szervezete, akiket azért börtönöztek
be korábban, mert az 1956-os forradalom sztálinista elfojtása ellen emeltek szót. Az
elvett pénz egy másik, rivális szervezethez került, amelyet Orbán Viktor jobban
favorizál. Az az Orbán, aki 1963-ban született. A kormány emellett beszüntette az
ország második legnagyobb napilapját, a liberális Kurírt, amelynek következtében az
újság tulajdonosa, a Postabank mint vesztes lehúzhatta a redőnyt. „Van sajtószabadság,
de van nyomásgyakorlás is - mondja Szűcs Gábor, a Kurír utolsó főszerkesztője.
- Ez olyan, mint egy kínai közmondás, amely szerint: ha meg akarod ijeszteni a
majmokat, ölj le előttük egy csirkét. Ebben az az üzenet, hogy vigyázzatok
magatokra!”
A múlt hónapban gránátokat dobtak az egyik hetilap irodájának épületére. Ez a
hetilap (törvényellenes) meggazdagodással és adócsalással vádolta meg ugyanis
bizonyos párttisztviselők rokonait, köztük Orbán Viktor édesapját. A párt
beperelte a lapot. Néhány héttel korábban egy humorista újságíró gépkocsijára
dobtak gyújtóbombát.
Eddig senkit sem tartóztattak le az ügyben. Hankiss szerint még ezek az események is túlságosan
föl vannak fújva egy olyan országban, amely még csak most tanulja, hogy inkább beszéddel
válaszoljon a szabad szólásra, mint az 56-os golyólyukak mutogatásával és az
azokkal való fenyegetéssel.
A szombati parádén részt vettek között egy vicc is elhangzott, amely szerint Orbán
azért akarta közelebb hozatni az irodájához a koronát, hogy egyik éjjel felpróbálhassa.