Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Ferenc
Kiszabadított ereklye

„A keresztény egyház feje által küldött korona tette I. Istvánt felkent királlyá, és ez tette lehetővé az ország csatlakozását a keresztény Európához. Ez a korona a mindenkori magyar állam élő szimbóluma, a nemzeti egység kifejezője.” Röviden öszszefoglalva ezekkel a szavakkal indokolta Orbán Viktor miniszterelnök azt, hogy miért volt szükség szerintük a korona átköltöztetésére a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe. Az ez alkalomból rendezett ünnepi ülésen elmondott miniszterelnöki beszéd legalább olyan sok aggályt és értelmezési problémát vet fel, mint a múlt év egyik utolsó jogszabályaként elfogadott törvény a korona történelmi jelentőségéről.

Azok közül, akik támogatták a korona szerepének megváltoztatását, nagyon sokan erőteljes párhuzamot éreznek a két ezredforduló, az I. István korabeli és a jelenlegi között.
Orbán Viktor szerint XX. századunk is a kalandozások kora volt, és országunk jelenleg készen áll arra, hogy a formálódó új rendbe betagozódjon. Lehet-e ez a „keresztény Európa” eszméje, mint azt a miniszterelnök által is kifejtett, az ezredfordulók közti analógia sugallja? Mennyire élő ma Európában a keresztény eszmei közösség gondolata, amire az elfogadott „koronatörvény” szövege is utal?
Takács Albert alkotmányjogász véleménye szerint, habár a kereszténység egyik eleme az európai alkotmányos hagyományoknak, nem szerencsés ilyen kijelentést tenni. A jelenlegi európai gyakorlatban ez a felfogás alkotmányjogilag túlhaladott.
Katona Tamás történész nem jogi oldalról közelíti meg a kérdést: a kereszténységet kulturális integráló erőnek tartja, ami alkalmas lehet a nemzetek feletti Európa kialakítására. Pelle János történész, újságíró azon a véleményen van, hogy Magyarország keresztény kulturális közösséghez való ragaszkodása tapasztalható, habár szerinte nem ez a legfontosabb kérdése az ezredfordulónak.
Halmai Gábor alkotmányjogász szerint teljesen felesleges volt ez a törvény; ha a miniszterelnök történelmi véleményeket akar megjeleníteni, tartson olyan ünnepséget, amilyet akar, de ezeket felesleges a jogrendbe beépíteni. „Vannak dolgok, amiket nem tudunk csupán észérvekkel magyarázni” - indokolta a miniszterelnök az államalapításról szóló törvény meghozatalát, a korona átköltöztetését. Halmai Gábor szerint viszont az alkotmányosság nem viseli el az irracionális elemeket. Jogállamban nem szokás ilyen törvényeket hozni, amiből hiányzik a normatív, az állampolgári magatartást szabályozó rész. Ilyen törvényeket az ötvenes években hoztak, példának hozható fel az a jogszabály, amelyik megemlékezett Sztálin történelmi nagyságáról.
Takács Albert szerint is nehezen indokolható ennek a törvénynek a szükségszerűsége. Az 1918-tól 1944-ig terjedő időszakban, amelyet felidéz a jogszabály gondolatmenete, a Szent Korona speciális helyzete tulajdonképpen alkotmányos pótlék volt, a szuverenitás-kérdés eldöntetlenségét fejezte ki (a király nélküli királyság dilemmáját). Jelenleg a nemzeti szuverenitást illető alkotmányos biztosítékok megvannak, nincs szükség alternatív megoldásokra.
Halmai Gábor elmondta azt is, hogy mivel ez a törvény a köztársasági elnököt új feladatkörrel, a koronaőri feladattal ruházza fel, ezért alkotmányossági probléma lehet az, hogy ezt csak kétharmados többséggel lehetne meghozni, viszont ez a törvény feles többséggel rendelkezik erről.
Úgy tűnik tehát, egyelőre igen kérdéses az, hogy a Szent Korona-tan felelevenítési kísérlete összhangba hozható-e jelenlegi alkotmányos berendezkedésünkkel. Még nehezebben megválaszolható kérdés az, hogy ezzel a törvénnyel és
a miniszterelnöki beszéddel mi a kormányzat valódi célja; hogy csak az ezredforduló által megerősített pszichológiai-misztikus hatásokról van szó, ahogy Pelle János gondolja, vagy a Szent István-i állameszme újjáélesztésének szándékáról is. Takács Albert szerint, ha ez szóba is jöhet, akkor is legfeljebb a politikai tőkekovácsolás szándékával, és úgy is eléggé idejétmúlt dolog. Katona Tamás Teleki László 1849-es, Kossuthnak írott levelére hivatkozva azt állítja, hogy a Szent István-i Magyarország meghalt, és szerinte ma már senki nem foglalkozik ezzel a gondolattal.
Hogy a miniszterelnöki beszéd szellemi program, amely új árnyakat hoz mozgásba, vagy tudatos kormányzati PR-munka politikai tőkekovácsolás érdekében, nehéz megmondani - de az biztos, hogy egyik célját, a nemzeti egység létrehozását nem érte el. Az SZDSZ távolmaradt az ünnepi ülésről. Magyar Bálint pártelnök szerint, akik úgy látják, hogy a Nemzeti Múzeum nem méltó helye a magyar koronának, azok semmit sem tanultak a magyar történelemből. Egyelőre úgy tűnik, hogy a korona jelenleg a nemzeti egység kifejezője helyett a nemzet megosztásának szimbóluma lehet.