Hetek - IV. évfolyam, 2. szám, 2000. január 08

Az rég nem titok, hogy a terrorizmus nem a szegények sportja. Az olasz Vörös Brigádok, az IRA, a Hamasz, a PFSZ külföldről kapnak támogatást. Az ETA és a korzikai Nemzeti Felszabadító Front védelmi pénzt szed. A csecseneknél emberrablásban „utaznak”, az IRA pedig az utcai kábítószerdílereket felügyeli - mindezekből nem kevés haszon származik. Azonban mindegyiket zsebre teszi a kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők elnevezésű szervezet, melynek évi büdzséje több milliárdnyi dollárra rúg.

Fő tevékenységei közé az emberrablás, a kábítószer-kereskedelem és védelmi pénz szedése sorolható. A váltságdíj összege soha nem ereszkedett 500 ezer dollár alá, de legtöbbször két-három millió volt. A kokainbárók gyakorlatilag mindannyian nekik fizetnek ültetvényeik védelméért. Ezenkívül gyakran tesznek szert „egy kis mellékesre” oly módon, hogy aranybányákat, olajkutakat, gyárakat foglalnak el, és csak (hivatalosan meg nem nevezett) összegekért vonulnak el. Úgyhogy Oszama bin Laden a maga évi 300 millió dollárjával eltörpül a kolumbiai „forradalmárok” mellett.
A sokak által terrorszervezetnek tartott kurd Munkáspárt az egyetlen, amely egy egész népet tudhat maga mögött. Mikor vezetőjét, Öcalant letartóztatták, a világ több pontján is kurd aktivisták szállták meg a görög nagykövetségeket. „Minden kurd maga egy bomba” - mondta a szervezet egyik képviselője, talán nem teljesen alaptalanul.
A terrorista szó elhangzásakor az emberek többségének az Ír Köztársasági Hadsereg, az IRA jut eszébe. Ez az elnevezés először az 1916-os húsvéti felkelés idején bukkant fel. Azóta minden ír terrorista csoport - még akkor is, ha csak három tagból áll - büszkén IRÁ-nak nevezi magát. Jelen pillanatban négy nagyobb (50-100 fős) és néhány tucat aprócska IRA is létezik, egyenként 5-10 fővel.
Van egy szentül betartott tradíciójuk: minden bombamerényletet előre bejelentenek. Igaz, csak annyi időt hagyva, amennyi úgysem elég, hogy mindenkit kimenekítsenek… Amennyiben mégsem történt ilyen figyelmeztetés, a szégyen garantált: egyből rásütik a bélyeget, hogy az elkövető nem is igazi IRA-szervezet volt.
Erről a cinikus szokásukról még anekdota is van. A mennyország kapujában megjelenik egy rosszul öltözött ír férfi. Kijön Péter apostol, és így szól: - Elnézést, de IRA-tagoknak tilos a bemenet. - Nem is azért jöttem - válaszol a terrorista -, hanem hogy szóljak, 20 percük van, hogy mindnyájan elhagyják a térséget.
Majdnem mindegyik terrorszervezet embereket öl más emberek érdekében. Vannak azonban olyanok is, melyek növények vagy állatok érdekeit képviselve nyúlnak radikális eszközökhöz. Az amerikai Állatokat Felszabadító Front (ALF), melynek célkitűzésével - „felszabadítani az állatokat az emberi erőszak alól” - az amerikaiak többsége egyetért, szentesítve érzi módszereit. Az még a legártatlanabbnak számít, mikor kiengedik az állatokat a kombinátokból. Nem ritka azonban az sem, hogy állatkísérleteket végző tudósok mérgezett pengét, tűt vagy éppen bombát tartalmazó levelet kapnak tőlük. Az ALF szemében, úgy tűnik, értékesebb egy kismajom könnycseppje, mint egy rákos vagy AIDS-es beteg élete. Felgyújtani egy labort, állatfarmot, bombát robbantani egy húskombinátban - tiszta ügy a szent cél érdekében. Mellesleg az ilyen akciók során rendszerint elpusztulnak az állatok.

Libanoni rendőrök lőnek arra a bejrúti épületre, ahonnan rakétagránátokat lőttek ki az orosz nagykövetség épületére. Fotó: MTI

Vallási motiváció majd mindegyik terrorszervezet életében fellelhető. Az IRA a katolikusok jogaiért harcol, az amerikai AB csoport fanatikusai pedig abortuszt végző nőgyógyászok legyilkolásában és klinikák felrobbantásában látják a megoldást ahelyett, hogy mondjuk a sokgyermekes családmodellt propagálnák. Fanatizmusban, kegyetlenségben és az áldozatok számában azonban messze a szent háború, a dzsihád zászlaja alatt sorakozó sokféle terrorszervezet harcosai vezetnek.
A legkevésbé ismertek közé tartozik az ujgur szeparatisták szervezete (USS), akik Kelet-Turkesztán függetlenségéért harcolnak. Ismeretlenségük valószínűleg azzal magyarázható, hogy legtöbb akciójukat Kínában viszik véghez. Ilyen volt például 1997-ben több mint tíz autóbusz felrobbantása Urumcsiben, de még Peking belvárosában is történt néhány robbantás, mégpedig a képviselők országos kongreszszusa idején. Az áldozatok száma ismeretlen - a hivatalos Kína ugyanis mélyen hallgat a történtekről.
A terroristák általában arra törekednek, hogy a lakosság körében kitörjön a pánik, ehhez pedig minél több áldozatra van szükség. Az első helyre ilyen szempontból az Oszama bin Laden által irányított afrikai merényletek kerültek. Kenyában és Nairobiban 1998 augusztusában 10 nap eltéréssel felrobbantották az amerikai nagykövetségeket. Összesen 250 ember lelte halálát a romok között, 5000 pedig megsérült - ez volt a terrorizmus történetében a legtöbb áldozatot követelő akció. Az eljárás azonos módon zajlott: egy-egy öngyilkos sofőr robbanóanyaggal megrakott teherautóval betört a követség területére, majd működésbe hozták a szert. Az áldozatok többségét azonban nem a gyűlölt amerikaiak tették ki, hanem helyi lakosok - ugyanolyan hithű muzulmánok, mint a gyilkosaik.
Minden terrorista bűnöző: bombákat robbantanak, embereket rabolnak, gyilkolnak. Azonban még ezek véghezvitele során is léteznek valamiféle szabályok. Bin Laden például nyugodtan mondhatja, hogy az ő célpontja az amerikai követség volt, és nem a mellette álló irodaház, a kenyai lakosok pedig véletlen áldozatok. A csecsen terroristák számára azonban úgy tűnik, nem léteznek ezek a szabályok. Erről tanúskodik legalábbis a budennovszki kórház elfoglalása és a bujnaszkszi pályaudvar, illetve moszkvai lakóházak felrobbantása, melyek során teljesen ártatlan, békés polgári lakosok lelték halálukat. A csecsenek egyszer sem figyelmeztették előre őket, és a felelősséget sem vállalták fel. Még akkor is, amikor mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy kinek a keze nyomát viselik ezek az akciók, Baszajev, Hattáb és Radujev továbbra is ártatlanságukat bizonygatták.
A csecsenek az emberrablásban sem válogatósak: lehet az áldozat orosz katona, külföldi szakember (aki egyébként az ő érdeküket szolgálja) vagy akár csecsen is. Mindezek ellenére a legarcátlanabb merénylet elkövetői nem ők, hanem egy örmény terrorista, Nairi Unanján. 1999. október 28-án fényes nappal négy társával az örmény parlamentre támadt, lelőtte az örmény miniszterelnököt, Vazgem Szárkiszjánt, a parlament szóvivőjét, Karen Demircsjánt, és még hat politikust, ezenkívül több túszt is ejtettek.
Szerencse, hogy sok terrorakció végződött fiaskóval. Az IRA például több ízben saját készítésű bombákkal vonult ki a Heathrow repülőtérre, és bár a bombákat célra dobták, azok nem robbantak fel.
Sevarnadze grúz elnök ellen kétszer is történt sikertelen merénylet. A Tupac Amaru nevét viselő forradalmárok pedig egy ízben megtámadták a limai japán nagykövetséget, de egytől egyig életüket vesztették az akció során. A pechesek listáját azonban a Hamasz harcosai vezetik. Tavaly történt, hogy palesztin terroristák Haifában és Tibériásban merényletre készültek. Azonban, mivel a merénylők elfeledkeztek arról, hogy a palesztin területeken nem követik az izraeliek téli időátállítását, a bombával ellátott autó a tervezettnél egy órával korábban robbant fel - a még benne várakozó terroristák balszerencséjére.

Listavezetők
A múlt hónapban az amerikai külügyminisztérium kiadott egy listát a világon található terrorista szervezetekről - jelentette az Intelligence Digest angol szaklap. Madeleine Albright külügyminiszter asszony huszonnyolc szervezetet nevezett terrorista szervezetnek. Ezek közül 27 már két éve a listán szerepel, több szervezetet kihúztak a listáról, mert úgymond „nem felelnek meg a kritériumoknak”, egy szervezet pedig újonnan került fel. A Manuel Rodriguez Patrióta Front Disszidensei és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért azért került le a listáról, mert a jelek szerint újabban nem folytatnak terrorista tevékenységet, a kambodzsai Vörös Khmer pedig - az információk szerint - megszűnt. Az Oszama bin Laden szaud-arábiai terrorista által vezetett al-Qaida csoportosulás újonnan került fel a listára az amerikai nagykövetségek ellen Afrikában 1998-ban elkövetett merényletekben betöltött szerepe miatt. Lekerült a listáról az IRA is, mivel két éve az angol kormány megállapította, hogy az IRA feltétel nélküli tűzszünete „hiteles mind szövegében, mind cselekedeteiben” és Észak-Írországban zajlik a békefolyamat. Sokak szerint azonban az amerikai külügyminisztérium döntése megalapozatlan, hiszen az IRA továbbra sem mondott le fegyvereiről, 1999-ben is történtek „büntető verések”, nem beszélve a továbbra is zajló illegális fegyvervásárlásról és törvénytelen pénzszerzésről.