Az idei évnek több vesztese volt, mint nyertese. A gyakori botrányok miatt a
legtöbb - főleg kormánypárti - politikusnak csökkent a népszerűsége, a
közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége elfordult a politikától, noha a
gazdaság állapota nem romlott. Mindeközben tragédiák (például a kőszegi diákok
ausztriai buszbalesete januárban), természeti csapások (ár- és belvíz), az év
végén pedig járványok (agyhártyagyulladás, influenza) nehezítették a polgárok
életét.
Orbán Viktor kormányfő és Torgyán József miniszter családi megbeszélésen. A
lapokat ők osztották Fotó: MTI
Az év első jelentős „ügye” (új jelenség, hogy ma már szinte mindenhez
hozzáragasztják az ügy szócskát, s e politikai „terminusz technikusszá” váló
nyelvtani műveletet legalább harmincszor alkalmazták 1999-ben) Deutsch Tamás
sportminiszter nevéhez fűződik, aki február 4-én felfüggesztette tisztségéből
Kovács Attilát, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökét, a szövetség
elnökségét, és ellenőrző bizottságát. A hetekig húzódó nyilatkozatháború,
parlamenti bizottsági meghallgatás, FIFA-dorgálás után a miniszter meghátrált, és
május 10-én visszahelyezte Kovácsot posztjára. Mind Deutsch, mind Kovács „bukott”
az ügyön.
Az előbbi így lett az a politikus, aki egy év alatt a legtöbbet veszített a
népszerűségéből: 1998-as novemberi - a Szonda Ipsos szerint - 53 százalékos
tetszési indexe 1999 ugyanazon hónapjára 35 százalékra zsugorodott. Deutsch Tamás
így szerzett helyet a legellenszenvesebb politikusok Csurka István nevével fémjelzett
táborában, s emiatt nyugodtan nevezhetjük az év vesztesének.
Juszt László újságíró. Könyvét vették, mint a cukrot Fotó:
S. L.
Kovács Attila is kárt szenvedett e cirkusz miatt: augusztusban az MLSZ
küldöttgyűlése leváltotta, időközben cégei is tönkrementek, az APEH
büntetőfeljelentést tett ellenük.
Az év „legbugyutább ügye” az úgynevezett Lockheed-botrány volt, amelyet a
Népszava robbantott ki. A napilap május 21-én közölte annak a levélnek a
másolatát, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) három államtitkára (Balsay
István, Selmeczi Gabriella, Gyuricza Béla), és további 29 fideszes, valamint két
kisgazda képviselő fogalmazott meg.
A magukat nemes egyszerűséggel - helytelenül és tudatlanul - „senator”-nak
tituláló magyar politikusok Steven M. Jonest, az amerikai Lockheed hadiipari cég
budapesti képviselőjét, mint a budapesti nagyköveti poszt betöltésére
legalkalmasabb férfiút ajánlották két valódi tengerentúli szenátor figyelmébe.
Orbán Viktor szerint tettük államvezetési hiba volt, hovatovább „bugyutaság”, de
semmiképpen sem korrupció. Noha Jones megvált cégétől, a MEH belső vizsgálati
bizottságát vezető Surján László az érintetteket minden vád alól felmentette,
egyúttal pedig hamisítással és manipulációval gyanúsította meg a Népszavát.
Balsay István és Selmeczi Gabriella lemondását a miniszterelnök elfogadta.
Egyöntetű vélemény, hogy a levél - akkor is, ha megírása nem tudódik ki -
semmilyen hatást nem gyakorolt volna a döntéshozókra, sőt inkább hátrányt
jelentett volna az ajánlottnak. Egyes szakértők túlbuzgóságnak és dilettantizmusnak
nevezték a „szenátorok” irományát. A hetekig tartó „ügy” idején - a
kormányváltás óta először, és azóta tartósan - a Fidesz-MPP-t megelőzte a
népszerűségi listákon az MSZP.
Az év fohásza Simicska Lajos, az APEH augusztusban lemondott elnöke szájából
hangzott el: „…az Úristen irgalmazzon nektek!” Mondta pedig mindezt akkor, amikor
hivatalba lépése után egy évvel a személye elleni sorozatos támadásokra, és
családi tragédiákra hivatkozva megvált posztjától.
Az említett támadásokat egyébként az SZDSZ indította Simicska ellen, amiért annak
több korábbi vállalkozása irataival és tetemes köztartozásaival együtt rejtélyes
módon olyan személyek (Josip Tot, Kaya Ibrahim) tulajdonába került, akiket a
rendőrség azóta is keres. Az APEH-vezér imázsát az is nagyban rombolta, hogy az
adórendőrség vezetője, Pelikán László illegális ékszervásárlásba keveredett.
Katona Béla szocialista politikus és Deutsch Tamás sportminiszter. Óva intette
Fotó: V. SZ.
Az év legzavarosabb botránya a békési olajügy. Karancsi Tibor rendőrszázados -
akit nem sokkal azelőtt menesztettek a Békés megyei rendőrségtől - állítása
szerint az olajszőkítést és alkoholcsempészetet űző helyi vállalkozók
leleplezését a velük üzletileg összefonódott rendőrtisztek hiúsították meg.
Karancsi szerint 1995 óta hiába fordult tényadatokkal Gál Lászlóhoz, a BM
ellenőrzési hivatalának vezetőjéhez, a nyugdíjazott rendőrtábornok nem nyújtott
segítséget neki.
Gált végül Pallag László, kisgazda képviselő jelentette fel, majd azt is elérte,
hogy az ügy tisztázására parlamenti vizsgálóbizottság álljon fel. Ezt követően
számtalan titokzatos olaj- és rendőrségi korrupciógyanús ügyről cikkeztek.
Mindenesetre az ügy hullámai Pintér Sándor belügyér amúgy a tavalyi Clodó-ügy
miatt megtépázott népszerűségét sem növelték, sőt egy év alatt 13
százalékponttal csökkent az indexe.
Az év legnépszerűbb „gazfickója” Ambrus Attila, a Viszkis. Miután az év elején
- közel harminc pénzintézet kifosztása után - végre elfogták, előzetes
letartóztatásából júliusban megszökött. Ekkor korábban sem kicsi népszerűsége
ugrásszerűen megnőtt: neki szurkoló, őt éltető pólók jelentek meg a
kereskedelemben, róla elnevezett internet-klubok alakultak.
A bűnözőt további próbálkozásai során sem sikerült elkapni egészen október
végéig, amikor is kommandósok bevetésével zuglói rejtekhelyén rajtaütöttek, és
elfogták. Vallomásában azt nyilatkozta, hogy korábbi sikeres szökésében egy magas
beosztású, belügyi állományban lévő rendőrtiszt segített neki anyagi jellegű
ellenszolgáltatás fejében. A három fogdaőr közül kettőt elmarasztalt a bíróság,
egyiküket pedig felmentette. A rendőrség hírnevét ez az ügy sem öregbítette.
Az év legunalmasabb és leghosszadalmasabb botrányává a megfigyelési-ügy silányult,
melyet Orbán Viktor miniszterelnök azon kijelentése indított útnak, mely szerint az
előző parlamenti ciklus idején törvénytelen eszközökkel, közpénzen figyeltek meg
Fidesz-politikusokat. A parlament megfigyelési bizottsága ezt a tényt elsőként
Pokorni Zoltán, akkori fideszes frakcióvezetővel kapcsolatban állapította meg.
Mivel a parlament a kormányfő által a bizottsághoz márciusban benyújtott
bizonyítékokat nem találta kielégítőnek, csak Pokorni „maradt versenyben”. A rá
vonatkozó információkat az érintett magánnyomozótól - akit egy, az MSZP-hez
közel állónak tartott médiavállalkozó bízott meg - egy vagyonvédelmi kft.
igazgatója vásárolta meg Kövér László, titkosszolgálati miniszter
megbízásából.
A kormányfő által benyújtott dokumentumokat később Juszt László közzétette
Kriminális című lapjában. A főszerkesztő ellen államtitoksértés címén
büntetőeljárás indult, amelyet a legfőbb ügyész helyettese egy idő után
megszüntetett, ám felettese a legfőbb ügyész e döntését felülbírálta. Juszt
László könyvet is írt tulajdon kálváriájáról. Könyve az utolsó példányig
elfogyott.
Ezen túl számtalan kis, közepes és nagyobbacska ügy hajtotta fel a PR- és
sajtótanácsadók árfolyamát az idén: Aradi kontra Pepó, VIP-lista, Orbán-bányák
és az ÉS, Cser kontra OEP, Malév-késés: kirúgások, Surányi jegybankelnök elleni
támadások, Dávid Ibolya kontra Solt Pál, kormány-Demszky-ellenzéki önkormányzatok,
Jeszenszky-levél, a frankfurti könyvvásár botránya, Kövér-Elek-Schmidt
zsidókérdései, Heti hetes cenzúrázása stb. No, ezek azok a „nagybötűs” ügyek.
Nem lett jobb tőlük a világ.
A parlamenti pártok népszerűségi indexe 1999-ben a teljes felnőtt
lakosság százalékában
A grafikon a négy legnagyobb közvéleménykutató cég - a Századvég-Tárki, a
Medián, a Gallup és a Szonda- Ipsos - év közben publikált adatainak átlagát ábrázolja.