Sajnos igaz a fenti „strófa” befejező tagmondata, amelyet - vélhetően -
mindenki ismer. A Duna budapesti szakaszán naponta egymillió köbméter szennyvíz
ömlik a folyóba, amelynek nyolcvan százaléka tisztítatlanul érkezik a vízbe. A
kedélyek megnyugtatására azonban közöljük: Budapesten és több más városban sem
közvetlenül a Dunából, hanem a közelében található parti szűrésű kutakból
veszik ki az ivóvizet. Ahol pedig közvetlenül a folyók vizét hasznosítják
(például Pécsett, Szolnokon), ott masszív kémiai tisztításnak vetik alá, mielőtt
az ivóvízhálózatba bekerülne.
Az ivóvíz minőségére vonatkozó határértékek az országban mindenütt, sőt
európai viszonylatban is egyformán szigorúak - tájékoztatta a Heteket Dr. Némedi
László, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Fővárosi
Intézetének mikrobiológiai osztályvezetője. A főváros és a Szigetköz környéke
azzal a rendkívül kedvező földrajzi adottsággal rendelkezik, hogy a nyers Duna-víz
egy kavicsos és üledékes részen átszűrődve mind mikrobiológiai, mind kémiai
szempontok szerint igen jó minőségű ivóvizet ad. Ezt biztonsági okokból még
klórozzák, tudtuk meg a szakembertől, ahogy azt Párizsban és Londonban is teszik. Az
ásványvízfogyasztás megnövekedésének oka is az ivóvíz klórozásában keresendő.
A klórozott víz hosszú távon való fogyasztása az emberek igen kis százaléka
(néhány százezrelék) esetében egészségi károsodást is okozhat.
A fürdőzés, vízisportok szempontjából a folyóvizeknek egészen más
követelményeknek kell megfelelnie. Az erre vonatkozó szabvány kémiai,
bakteriológiai, biológiai és toxikológiai szempontból kiváló (1), jó (2),
tűrhető (3), szennyezett (4) és erősen szennyezett (5) kategóriákat állapít meg. A
Duna vízminősége a 3. és a 4. kategóriákkal jellemezhető Budapest térségében,
azonban áramlási okokból előfordulhat az egészség számára veszélyt jelentő 5.
kategória is. A szennyvizek áramlása ugyanis olyan, hogy hosszú ideig -
kilométereken keresztül - képes egy bevezetett szennyvízcsóva megmaradni anélkül,
hogy a folyóvízben szétoszolna. Aki egy ilyen csóvába úszik bele, az az átlagosnál
sokkal nagyobb szennyezettséggel találkozik. A Dunában való fürdés ezért
egyáltalán nem ajánlott.
A szennyvizek folyóba történő bevezetése három féle módon történhet. Az
úgynevezett szabadkiömlő a csatorna vagy a szennyezett patakok vizét gravitációs
úton vezeti be. (Ilyen „fedetlen csatornának ” minősül Budapesten a Rákos- és a
Szilas-patak). Léteznek úgynevezett átemelők, amelyek szivatytyúkkal juttatják a
csatorna vizét a folyóba. A harmadik bevezetési mód a szennyvíztisztítókon
keresztül történik, amely Budapest esetében az északi és a déli részen összesen
két helyen fordul elő.
Dr. Kántor Mihály, az Országos Közegészségügyi Intézet vízbakteriológiai
laboratóriumának vezetője lapunkat arról tájékoztatta, hogy országos szinten
folyóvizekben - a Tisza egyes felsőbb szakaszainak kivételével - nem javallott a
fürdőzés, míg tavakban és folyó holtágakban kevés kivétellel igen. Az erre
vonatkozó pontos információkat a napokban teszik közzé az internet című honlapján.