A rendszerváltást követően az állam egyre inkább kivonult a magánéletünkből.
Egyes szakemberek szerint azonban mára világossá vált, hogy a családok válságos állapotának
orvoslásához újfent külső segítségre lesz szükség. Külső segítségre (pénzre,
szakemberekre és intézményekre), ami politikától-ideológiától mentes, szakszerű támogatást
jelent a valós szükségletek szintjén. Ez nem a hatalmi érdekekről, az állami
kontroll kiterjesztéséről szóló történet, hanem - ideális esetben - az a
folyamat, amikor az állam minden lehetséges eszközzel elősegíti, hogy a demokratikus
átalakulás a társadalom civil szférájában is végbemenjen.
A családok, s végeredményben az egész társadalom erkölcsi állapotának egyik
jellegzetes mutatója a családon belüli fajtalankodások vagy erőszakos nemi közösülések
megnövekedett mértéke: rendőrségi becslések szerint az esetek 10, pszichiáterek
szerint pedig mindössze 4 százaléka kerül napvilágra. A gyerekek sérelmére elkövetett,
nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma dr. Honti Kinga pszichiáter, igazságügyi
szakértő szerint rendkívüli ütemben növekszik, s csak a feljelentések 1-2 százaléka
bizonyul hamisnak. Sajnos nem csak azokban a családokban rettenetes a helyzet, akik a bíróság
látószögébe kerülnek, hanem kevésbé látványos módon ugyan, de nagyon sok családban
ott ketyeg az időzített bomba: hajszolt életmód, agresszió, deviancia, válás-veszély.
Óriási problémát jelent, hogy maguk az áldozatok sincsenek tisztában azzal, hogy az
ilyen bántalmazás során bűncselekményt követnek el velük szemben, s szélesebb társadalmi
környezetük sem tud feljelentési kötelezettségéről. A hallgatás persze nemcsak a
jogi területen való tájékozatlanság, hanem a maradi szemléletmód, a szégyenérzet
és a megfélemlítettség következménye is. Egyébként egészen sajátos családi légkörnek
kell kialakulnia ahhoz, hogy egy szexuális bűncselekmény előálljon, a válások, a különböző
krízishelyzetek pedig még jobban felerősítik a kockázatot. Mind a szűkebb családi kört,
mind a tágabb szociális környezetet figyelembe véve elmondható, hogy hazánkban a
4-11 éves gyerekek jelenleg különösen veszélyeztetett helyzetben vannak.
Mindez azon a szakmai kerekasztal-beszélgetésen hangzott el, amelyet a szóban forgó témáról
rendeztek a minap a Nők Háza Egyesület szervezésében. A jogi oldalról megszólaló
szakember, dr. Nemeskéri Gabriella szerint a gyermekek védelme megoldatlan kérdés, és
az is jól érzékelteti a probléma kezelésének komolytalanságát, hogy a családjogi
bírók a presztízslétra alján állnak, valamint számos esetben hiányos a jogi meghatározás
is. Ennek következtében például a legelképesztőbb bírói döntések születnek a
gyerekelhelyezési perekben. Az 1997-ben önkormányzati szinten felállított gyermekjóléti
szolgálatok pénz és megfelelő szakemberek híján nem töltik be a megelőzésben rájuk
háruló főszerepet, nem működnek a társadalomban „jelzőrendszerként”. Borza
Bea, az Ombudsmani Hivatal munkatársa szerint nem hatósági, hanem szolgáltató jellegű,
intézményektől független szakember-gárdákra - pszichológusokra, védőnőkre -
lenne szükség ezen a területen, akik a gyermekek családon belüli sorsát figyelemmel
kísérik, és szükség esetén megteszik az óvintézkedéseket. A családok meglehetősen
magukra vannak hagyva, a bűncselekmények elkerülése, illetve kitudódása teljesen
esetleges.
Tőlünk nyugatabbra sürgősségi családi bíróságok, széleskörű szakmai tudás,
megfelelő intézményhálózat és nem utolsó sorban kidolgozott jogrendszer keretében
orvosolják a családokon belüli bántalmazásokat - állítja Betlehen Anna, a CSSZM Nőpolitikai
Titkárságának munkatársa. Elmondása szerint az Ifjúsági és Sport Minisztérium jövőre
egy gyermekbántalmazás-elleni kampányt tervez a civil és nem civil szervezetek bevonásával.
Ez annál is indokoltabb, mert az összes jelenlévő szakember messzemenőkig egyetértett
abban, hogy a magyar családok a katasztrófa szélén állnak, „óriási gáz” van,
és ez az általános erkölcsi-anyagi állapot a segítő szakmákban dolgozó emberek
hozzáállására is rányomja a bélyegét.