Tony Blair kormányfő a brit parlament alsóházában viszszautasította azokat a
kijelentéseket, melyek szerint a NATO eddigi légitámadásai Jugoszlávia ellen nem jártak
sikerrel. Újságírói kérdésekre válaszolva később megerősítette, hogy
Milosevicsnek nem lesz módjában megakadályozni a szárazföldi csapatok bevetését -
az egyetlen kérdés csak az, hogy milyen körülmények között vetik be őket. A kormányfő
szerint a támadásról a NATO-nak heteken belül döntenie kell.

Eltévesztett célpontok
William Hague, az ellenzéki konzervatívok vezetője szerint a kemény balkáni tél
miatt a fő probléma továbbra is az időzítés marad, hiszen nemcsak az létfontosságú
a NATO számára, hogy elérje célját, hanem az is, hogy ez még az októberi első
havazások előtt megtörténjen.
Időközben Montenegró elnöke munkalátogatást tett Bécsben, melynek során
kifejtette: a kisebbik jugoszláv tagköztársaság nem gondol politikai jogállásának
megváltoztatására. Milo Djukanovics találkozott Viktor Klima osztrák kancellárral
is. A megbeszélésen a montenegrói elnök felszólította a nemzetközi közösséget a
jugoszláv demokratikus erők támogatására, mivel csak így alakulhat ki pluralista,
gazdaságilag stabil társadalom. Djukanovics minden bajok okozójának Milosevics jugoszláv
elnököt nevezte, akinek teljesítenie kell a NATO és a nyolcak feltételeit ahhoz, hogy
Jugoszláviában béke legyen. Koszovóval kapcsolatban a montenegrói elnök kiemelte,
hogy az albánoknak magas szintű, nemzetközileg garantált autonómiára van szüksége.
Szintén a balkáni helyzet volt a fő témája a németországi Bielefeldben a kisebbik német
kormánypárt, a Szövetség 90/Zöldek csütörtökön tartott rendkívüli kongresszusának.
Bár a kongresszuson egy erős kisebbség a légiháború azonnali és feltétel nélküli
leállítását követelő pacifista szárny mögé sorakozott fel, a csütörtök esti
szavazáson a vezetőség kompromisszumos javaslata kapott többséget. A küldöttek
nagyobb része azt a megoldást támogatta, amely határidőhöz kötött fegyverszünetet
szorgalmaz a NATO Jugoszlávia elleni háborújában. Joschka Fischer külügyminiszter -
akire előzőleg egy képviselő festékbombát doobott - a kongresszuson tartott beszédében
kijelentette: miniszterként mindent megtett annak érdekében, hogy megelőzze a
fegyveres konfliktust Jugoszláviával, Milosevics azonban az öszszes próbálkozást
elutasította, és több ENSZ-határozatot is megsértett, így a NATO-nak nem maradt más
választása, mint megindítani a háborút.
Brit államminiszter tragédiája
Váratlanul elhunyt Derek Fatchett, a brit kormány külügyi államminisztere.
Az 53 éves, kitűnő egészségnek örvendő államférfi egy wakefieldi bárban felesége
és egy barátja társaságában kapott szívinfarktust. A bár vendégei azonnal segítségére
siettek a bajba jutott miniszternek, szívmasszázst és mesterséges lélegeztetést
alkalmazva, ennek ellenére Derek Fatchett a kórházba szállítást követően rövidesen
meghalt.
A miniszter halála sokkolóan hatott környezetére; általános vélemény szerint
Fatchett a kormányzati hivatal egyik legegészségesebb, legfittebb munkatársának tűnt:
nem dohányzott, alkoholt csak alkalmanként fogyasztott, nem volt túlsúlyos és
mindemellett aktívan krikettezett. Valószínű, hogy szívinfarktusra való hajlamát édesapjától
örökölte, aki szintén szívbetegségben halt meg egészen fiatalon. Kollégái szerint
Fatchett fáradhatatlan és roppant munkabírású volt, és utólag már csak találgathatunk,
hogy ezen tényezők mennyiben járultak hozzá a tragédiához. Egy közeli barátja véleménye
szerint a 18 órás munkanapok és a helyi választásokra való készülődés kimerítették,
annak ellenére, hogy Fatchett kínosan ügyelt, hogy pihenésre is jusson ideje
Wakefieldben feleségével és fiaival. Felesége véleménye szerint a pályája csúcsán
volt és nem teljesítőképességének határán.
Fatchett külügyi államminiszterként elsősorban a közel-keleti, az ázsiai, ezen belül
is a kínai ügyek felelőse volt. Május 8-án utolsó nyilvános fellépésén a média
számára ő ecsetelte a belgrádi kínai nagykövetséget ért rakétatámadást.
Fatchett többnyire jól manőverezett a kényes külpolitikai témákban, megtalálta a közös
hangot a mindig tüskés kínai diplomáciával éppúgy, mint a szintén ingoványos közel-keleti
kérdésekben. Tavaly szeptemberben egy cseles megegyezéssel normalizálta a szigetország
és Irán diplomáciai kapcsolatait, majd ezt követően látogatást tett Teheránban. Közel
húsz éve, az iszlám forradalom óta ő volt az első brit miniszter, aki a közel-keleti
országba utazott. (Ramor Frigyes)