Magyarázkodással kezdem. Az egykori magyarhírlapos, a Riporter kerestetik vetélkedőn
sikeresen szerepelt, majd a rendszerváltás után újmagyarországos, jelenleg a Magyar Rádió
Vasárnapi Újságját erősítő s a Honvédelmi Minisztérium sajtószóvivői posztjára
aspiráló Franka Tibor barátom ugyanis a Magyar Fórum 1998. január 7-i számában Őrjöngő
hitesek címmel három teljes hasábon megjelent dolgozatának első bekezdésében (igaz,
zárójelben) a Hit Gyülekezete Hetek című lapjának egyik szerzőjeként aposztrofált.
Mint „ugyancsak újságírót”, aki legalább 25 évet eltöltött a szakmában. A
szerző lényegtelennek tartja e negyedszázados pályafutás főbb állomásainak felemlítését,
hangsúlyozza viszont, hogy védence, Tarr Erika „szentendrei illetőségű háromgyermekes
családanya, aki mellesleg újságot is ír, és katolikus vallású.”
Ami engem illet: szentendrei, háromgyermekes családapa vagyok, nyugdíjaztatásomig nem
mellesleg a Magyar Nemzet, a Népszabadság, a Magyar Hírlap főmunkatársa voltam, és
zsidó vallású vagyok. Gondolom, ez utóbbi adalék önmagában elegendő ahhoz, hogy a
Magyar Fórum említésre méltasson. Tekintet nélkül arra, hogy 1987-ben, amikor Csurka
Istvánt kirúgták valamilyen aktuális ügyből kifolyólag a Nemzettől, tiltakozásul
Berkes Erzsébettel aláírásokat gyűjtöttünk a szerkesztőségben. Ha jól emlékszem,
még Kristóf Attila is fontolgatta, hogy csatlakozzon-e hozzánk. Mikor Pista - akivel
többször együtt fociztam az írószövetség Szocreál elnevezésű csapatában - hírét
vette, miben utazunk, bejött a szerkesztőségbe, hogy hagyjuk a fenébe az egészet,
mert még minket is kiebrudalnak. Később, amikor még nem alakult párttá a Magyar
Demokrata Fórum, egy alkalommal megjelentem a Magyar Fórumban. Előtte Csurka felhívott
Szentendrén, s arra kért, írjak egy portrét Roszik Gábor gödöllői lelkészről,
aki a Kádár kedvenceként elhíresült Cservonka Ferencné Pest megyei első titkár
(ismertebb nevén Cs.-né) megüresedett mandátumát nyerte el az ellenzéki pártok támogatásával.
Mindezt azért említem meg, hogy alkalmasint felhasználható legyen ellenem, mint jelen
esetben az, hogy egy alkalommal valóban a Hetek című lap egyik szerzője lehettem. Egész
pontosan 1998. október 23-án jelent meg a Zenés evangelizáció intermezzókkal című
riportom a lapban. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy szerencsésebb lett volna, ha
valamelyik országos napilap vállalkozik a közlésére, erre több kísérletet tettem,
de nem jártam sikerrel. Volt, ahol látatlanban, máshol elolvasás után nyilvánították
ki egykori munkaadóim, hogy „köszönjük, nem tartunk igényt erre a cikkre”. A
harmadik helyen már be volt tördelve, amikor az ügyeletes főszerkesztő a lapból
kiszerkesztette.
Akkor gondoltam, megpróbálkozom a Hetekkel, amely az én olvasatomban kitűnő politikai
hetilap. A riport megjelent, s dióhéjban arról szólt, hogy a szentendrei Hit Gyülekezete
- rendőrségi engedéllyel - szokásos evangelizációi egyikét tartotta a HÉV-végállomásnál,
mikor megjelent egy feldúlt asszony, transzparenssel a kezében, amelyen ez állt: „Keresztény
Magyarországot! A Hit Gyülekezete tönkreteszi a családokat! Menjetek haza!” Nevezett
hölgy történetesen az általam a Magyar Újságírók Szövetségébe néhány évvel
korábban beajánlott Tarr Erika volt, aki napokkal demonstrációja után Hittérítő
HIT-esek Szentendrén címmel tette közzé benyomásait a város közszolgálati lapjában,
anélkül, hogy az érintetteket - jóllehet terjedelmes magnetofon-felvétel készült
- megszólaltatta volna. Ily módon folytatta azt, amit az akkor még Lakatos Pál által
szerkesztett lapban Franka Tibor elkezdett, s aminek következtében a gyülekezetet azonmód
kiebrudalták onnan, ahol addig vasárnap délutánonként az összejöveteleiket bérleti
díj ellenében megtarthatták.
Nem csoda hát, hogy Franka Tibor, mikor megtudta, milyen skandalumra vetemedtem azzal,
hogy az etikai bizottsághoz fordultam, menten három hasábot kért a Magyar Fórumban.
Szerinte ugyanis: „Tarr Erika transzparensének feliratait az élet ihlette”. A műből
elég legyen ennyit felidézni: „E sorok írója, miután megjelentette cikkeit izraeli
benyomásairól, valamint a szentendrei szakközépiskola ebédlőjében illetéktelenül
összejöveteleket tartó városi HIT-hívőkről, az alábbi telefonhívásokat kapta. Az
első hívást nagykorú fiam vette: »Mondd meg apádnak, hogy most szálltak le
Ferihegyen azok a Tel Aviv-i fegyveresek, akik Uzi géppisztollyal kinyírják.« A másik
hívás: »Küldjük a lefüggönyözött Mercedest.« A harmadik hívást anyósom vette
fel: »Hagyják el a házat, mert egy óra múlva fölrobban.« Végül csak egy taxit küldött
valaki értem, de nem voltam otthon.”
Idekívánkozik Franka Tibornak a szentendrei közszolgálati lapban 1998. április 17-én,
vagyis a kampány kellős közepén Amerikát és a pénzt dicsőítik című írása,
amelyben egyebek közt ez áll: „A HIT-gyülekezetnek nem hivatalos felmérések szerint
mintegy negyvenezer tagja van az országban. A bejegyzett szektának papsága nincs, csak
főguru vezeti. Gazdag emberek szédítik el a fiatalokat, méghozzá pszichés ráhatással.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar egyik prominense szerint a gyökértelen HIT-gyülekezet
rendezvényein a tökéletes szabadságról papolnak, majd irányításuk alá vonják
tagjaikat, legvégül pedig parancsolnak nekik. Összejöveteleiken a pénzt, Izraelt és
Amerikát dicsőítik, míg a Mária-tiszteletet nem ismerik, a pápát nem tisztelik.”
A skandalum pedig az volt a részemről, hogy Tarr Erika cikkének megjelenése után levélben
kerestem fel Wisinger Istvánt, a MÚOSZ elnökét, aki továbbította azt az etikai
bizottsághoz. Egyebek között ezt írtam: „Nem tisztem minősíteni, hogy a kolléganő
milyen mértékben szegte meg szakmánk szabályait, azt viszont állítom, hogy aki bármilyen
kisebbség ellen tendenciózusan hangulatot kelt, az méltatlan a MÚOSZ-tagságra. Tarr
Erika magatartása ilyen értelemben nem különbözik a volt főtitkár Bencsik Gáborétól,
aki a Holocaust megkérdőjelezésében működött közre.”
Az ügyben eljáró etikai bizottság 1998. december 15-re tűzte ki a tárgyalást,
amelyen azonban Tarr Erika nem jelent meg. Ehelyett egy levelet küldött, amelyből idézek:
„Az üggyel kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy az említett kollégának
(ez lennék én - K. P.) öszszeférhetetlen magatartása miatt információim szerint több
szerkesztőségből is távoznia kellett, továbbá vele szemben több sajtóetikai eljárást
is lefolytattak bírósági szinten. (…) A Szentendre és Vidéke című lap Lakatos Pál
szerkesztése alatt igazi szellemi és erkölcsi értéket képviselt, ahogyan Franka
Tibor írása is kritikai hangvételével jó ügyet szolgált. (…) Hangsúlyozom és
bizonyítani is tudom, hogy a Hittérítő HIT-esek Szentendrén című írásomban valós
személyek, aggódó, elkeseredett szülők szólaltak meg, nevüket azonban kérésükre
(tudniillik féltek a következményektől) csak kezdőbetűkkel jelöltem.” Végül
Tarr Erika bejelentette - bár meggyőződése, hogy a T. Bizottság a vizsgálat
lefolytatása után nem marasztalná el, ahogyan azt teljesen indokolatlanul Kertész Péter
elvárná -, hogy lelki békéjének és családi életének nyugalma érdekében önként
kilép a MÚOSZ sorai közül, mivel, úgymond, nem kíván egy jogtalan koncepciós per résztvevője
lenni. Így aztán a bizottság dolgavégezetlenül állt fel az asztaltól. De még előbb
az elnök, Avar János elmondta: Tarr Erika kizárását nem kezdeményezték volna. Ez
azonban nem jelenti azt, hogy nem követett el etikai vétséget azáltal, hogy demonstrált
valami ellen, amit aztán megírt.
Hasonlóképp, mint én most ezt az egész históriát a magam szemszögéből, a hiányzó
meseelemeket lehetőség szerint helyükre illesztve megírtam. Szándékom szerint kizárólag
a tények tisztázása végett, anélkül, hogy bárkinek a hitét, az Istenhez való
viszonyulását, netán annak hiányát alábecsülném vagy kétségbe vonnám. És hát,
ilyen a sors - immár másodízben lettem a Hetek című lap egyik szerzője.