Vissza a tartalomjegyzékhez

MAKKI MARIE-ROSE
Drogprobléma a fogyasztói társadalomban

A drogfogyasztás szinte járványszerűen terjed a világon; úgy tűnik, a jóléti társadalom egyre többek számára válik drog nélkül elviselhetetlenné. A probléma megoldása régóta nem törvényi szabályozás kérdése, mert az ok a fogyasztói világnézet uralkodóvá válásával függ össze.

Fogyasztani mindhalálig

A kábítószerezés köztudottan nem újkeletű jelenség: a legkülönbözőbb korszakokban és civilizációkban jelen volt, igaz, többnyire jól körülhatárolható módon, főként egyes csoportokra jellemzően. Napjainkra megváltozott a helyzet, a társadalom széles rétegei mindenhol érintetté váltak a kérdésben. Dr. Gáspár Judit pszichiáter és addiktológus szerint a kábítószer-fogyasztás világméretű terjedése szorosan összefügg a fogyasztói társadalom, illetve gondolkodásmód nagyarányú térhódításával.
Egyre inkább az számít csak értéknek, amit pénzért meg lehet venni, és ugyanez fordítva is igaz: lassan minden árucikké válik. A gyerekeket egészen kicsi koruktól kezdve olyan erőteljes társadalmi hatások érik, amelyek révén elsajátítanak egy tipikus fogyasztói mentalitást és magatartást. A hagyományos szellemi-kulturális értékek elveszítették korábbi jelentőségüket, és a pénzért megvásárolható javak által nyújtott élvezet, öröm elérése vált az első számú életcéllá. Itt az örömérzeten van a hangsúly. Elsőrendű üzleti érdekké vált annak az életérzésnek az elterjesztése, amit röviden így lehet kifejezni: szerezd meg, használd, és happy leszel. Ezt a fogyasztói mámort ugyanakkor a kielégíthetetlenség jellemzi: az ember mindig valami újabb, izgalmasabb élvezetre vágyik. Ennek természetesen az az oka, hogy pusztán anyagi javakkal nem lehet mindenfajta emberi szükségletet kielégíteni.
A fogyasztói értékrend első számú közvetítője maga a reklámipar - hangsúlyozza a pszichiáter. A reklám állandó önjutalmazásra biztat: ez neked jár, ezt megérdemled, megengedheted magadnak - függetlenül attól, mennyit dolgoztál vagy küzdöttél érte. Nem csoda tehát, hogy megjelennek a frusztrált embertömegek, a depresszió népbetegséggé válik, általánosak az önértékelési zavarok. A reklámok a leghétköznapibb termékek használatát az egyén értékmérőjeként tüntetik fel, és úgy mutatják be, mint eszközt egy euforikus, földöntúli boldogság eléréséhez - ezáltal éppen ennek a fantasztikus élvezetnek a keresését, hajszolását idézik elő a nézőben. Maga az élvezet, az örömérzet bizonyul a legfőbb értéknek, miközben a következmény, illetve a hozzájutás módja teljesen mellékessé válik. A tévé, a video világa - állítja Gáspár Judit - elhallgatja vagy megszépíti az élvezethajszolás negatív következményeit. Az így felnövekvő generációknak egyszerűen nincs veszélyérzetük, és nem véletlen, hogy mindennek következtében 14 évesen ott áll előttünk a „komplett” drogfogyasztó.

Tizenéves drogfüggők

A probléma összetett jellegénél fogva - fűzi tovább a szakértő - potenciálisan a fogyasztói társadalom minden tagja veszélyeztetett. Sőt, úgy látja, a növekvő drogfogyasztás problémája nem fog idővel lecsengeni, hanem a jóléti társadalmak elkerülhetetlen velejárója marad a továbbiakban is. A társadalom legszélesebb rétegeiből kerülnek ki a drogfüggők. Ma már úgyszólván nem lehet különösen hajlamosító tényezőkről beszélni, hacsak nem említjük a hazai fiatal korosztályt. Azokat a tizen-, vagy huszonéveseket, akik pont a kilencvenes években, a rendszerváltás évtizedében váltak kamaszokká vagy felnőttekké. Ők azok, akik a nyolcvanas években, tehát már egy „fogyasztóibb” szellemben nevelkedtek: utazhattak, nyelveket tanultak, hozzáférhetőbbé vált számukra a nyugati kultúra.
Mindehhez hozzájárul számos egyéb probléma is: manapság gyakorlatilag minden családban lehetne okot találni a kábítószer-fogyasztásra. A családok szétestek, visszatartó erejük megcsappant, s ezzel egy időben megnőtt a kortárscsoportok befolyása.
A kábítószereseket kezelő szakemberek szerte a világon igen gyakran találkoznak olyan esetekkel, amikor nincs ésszerű magyarázat arra, miért került az adott egyén súlyos drogfüggőségbe, hogyan válhatott fizikai-szellemi roncscsá. A kemény drogosok személyisége eltorzul, életük minden szempontból alárendelődik a drognak: képesek hazudni, lopni, sőt némelyek ölni is a szerért. A függőség kialakulása során megváltozik az ember értékrendszere: nem fontos, hogy ki mit mond, a realitás már nem sokat számít.

Kezelés: új módszerekre van szükség

A pszichiáter meggyőződése, hogy a drogprobléma összetett jelenség, amely alapvetően a korszellemre vezethető vissza: a kábítószerezők számának rohamos növekedése a fogyasztói értékrend világméretűvé válásának következménye.
Pusztán törvényhozói szinten nem lehet a kábítószer problémáját megoldani, függetlenül attól, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint sem a szélsőséges tiltás, sem a liberális hozzáállás nem vezet eredményre. A bebörtönzött fiatalok sokkal inkább áldozatok, mint vétkesek. Nem a kínálati oldallal kellene elsősorban foglalkozni - állítja Gáspár Judit -, mert például a maffiával önmagában még föl lehetne venni a harcot. Sokkal inkább a megnövekedett kereslet, a drog iránti fokozott társadalmi igény jelenti az alapvető nehézséget. Átgondolt stratégiát kellene kialakítani, egy összehangolt kereslet- és kínálatcsökkentési akció keretében. Fontos a törvény szigorítása, de csak abban az esetben, ha ezzel öszszehangolt módon zajlik a megelőzés, a kezelés, az utókezelés, a rehabilitáció is. Különben maga a törvény válik betarthatatlanná, s ezért teljesen hatástalanná.
A megelőzés fontos területe az iskolai felvilágosító munka, feltéve, ha szakszerűen végzik. Külföldi hatásvizsgálatok kimutatták, hogy a szaktudás nélkül végzett felvilágosítás, például az elrettentés módszere sokszor vagy hatástalan, vagy éppenséggel növeli a drogromantikát az amúgy is kalandkereső fiataloknál. Gáspár Judit úgy véli, a gyerekekre leginkább az alsó tagozatos tanítóik tudnának hatni, mert velük még személyesebb a gyerekek kapcsolata. Megfelelő szintű prevenciós tanfolyamokra és széles körű szakemberképzésre lenne szükség, ez jelenleg hiányzik Magyarországon.

Nincsenek statisztikák

A szakmai háttér hiányosságait jelzi az a tény is, hogy a magyarországi drogosokkal kapcsolatban legfeljebb becsült adatokra lehet támaszkodni: a hazai drogfüggők számát egyesek tízezres, mások százezres nagyságrendűre becsülik. Az adatgyűjtést megnehezíti többek között a drogfogyasztás illegalitása, és az, hogy nehéz meghatározni, ki számít függőnek. Körülbelül minden tizedik alkalmi kábítószeres válik később súlyos drogfüggővé, és ha kezelés alá is kerül, akkor is nagy az esélye a visszaesésre. Nem lehet elvenni tőle a drogot úgy, hogy semmit sem kap cserébe. A leszokás életmód- és értékváltás nélkül nem érhető el, ehhez viszont a betegnek mindenképpen külső segítségre van szüksége: ilyenkor kap nagyobb hangsúlyt például az önsegítő csoportok vagy az egyházak szerepe.


„Tizennégy évesen szívtam először hasist. Szó sem volt rászokásról, nem is értettem azokat, akik elítéltek azért, mert szívok. Most eljutottam oda, hogy soha többé nem fogom megtenni. Túl sok minden történt velem, túl sok mindent láttam. Az iskolában a fiúk is, a lányok is szívtak. A szünetben vagy tanítás után együtt jártunk kávéházba. Ha egy ideig rendszeresen szívsz, céltalannak kezded érezni az életedet, és nehezen fog az agyad. Mindenki más merevnek tűnik, és elkezded utálni a kívülvalókat. Céltalanná válsz, és a hasisnak fontos szerepe lesz az életedben. Az iskola már nem fog számítani. Az a szellemi szint viszont, amibe a szívás hatására kerülsz, nagyon is fontos lesz. Nagyon magasnak fogod találni a saját szintedet. Abból a tíz vagány fiúból és lányból, akikkel együtt szívtunk, hárman kokainfüggők. Egy másik fiú teljes depresszióba süllyedt, és arról filozofál, hogyan tudna ebből kikerülni, de még mindig szív. Ketten tisztában vannak a helyzetükkel, de hasis nélkül már nem érzik magukat jól. Az egyik fiú megpróbál ismét normális életet élni, néha sikerül is neki, mindent világosan lát, érdeklik más emberek, a jövője is, saját maga is. A többiek leszoktak, nagyon ritkán elszívnak egyet-egyet. Nagyon veszélyes szívni, a rendszeres szívás beépül a tiszta, világos életedbe, és fátylat borít a lelkedre.”
(Részlet egy fiatal holland lány önvallomásából)