XIV. Lajos francia király szeretője, Madame Pompadour óta a francia közélet és a
sajtó számára íratlan törvény a politikusok és közéleti személyiségek
magánéletében való vájkálás tilalma. Az egykori francia külügyminiszter, Roland
Dumas körül kirobbant botrány azonban a híres párizsi toleranciát is kikezdte. A 76
éves politikus, aki Mitterand elnök egyik legszorosabb bizalmasának számított, ma is
Franciaország ötödik legmagasabb rangú tisztviselője, az Alkotmányozó Tanács
elnöke. Volt szeretője, a most 51 éves divatmodell, Christine Deviers-Joncour a
„Köztársaság szajhája” címmel frissen megjelent könyvében azt állítja, hogy
az Elf Aquitaine olajtársaság rajta keresztül befolyásolta éveken keresztül Dumas
politikai döntéseit. A miniszter barátnője szolgálataiért több millió frank
hálapénzt kapott az óriáscégtől.

Roland Dumas volt francia külügyminiszter. Cherchez la femme - a politikában is
Fotó: MTI
Christine Deviers-Joncour egyszerű, vidéki származású családanyaként került
második házassága révén Párizsba, ahol női fehérnemű-modellként kez
dte keresni kenyerét. Új férje, Claude Joncour révén bejáratos lett a
politikai-társadalmi elit rendezvényeire.
1987-ben itt találkozott először Roland Dumas-val, a későbbi külügyminiszterrel.
Még negyvenévesen is fel tudta kelteni Dumas figyelmét, annyira, hogy a politikus
felkérte: segítsen neki szülővárosában a választási kampányt megnyerni. Christine
sikere láttán férje önelégülten így igazította útba: „Negyvenéves vagy, nincs
szakmád, és nincs pénzed. Ez az utolsó lehetőséged a karrierre, bolond vagy, ha
kihagyod”. Felesége nem is hagyta ki: „ráragadt”a felemelkedő Dumas-ra, így a
második válás sem váratott sokáig magára. Volt férjével továbbra is jó
viszonyban maradt, aki viszont a maga kapcsolatai révén tovább egyengette Christine
útját.
Az ügyből a francia sajtó ismert diszkréciója miatt nem lett botrány. Roland Dumas
rendszeresen együtt jelent meg szeretőjével nyilvános szereplésein, így az Operában
és a Roland-Garros teniszverseny döntőjén. Madame Dumas eközben élte a francia
politikusfeleségek szokásos életét: vidéki házukban csendesen beletörődve tűrte
férje gáláns kilengéseit. Noha a külügyminisztert gyengéd szálak fűzték más
nőkhöz, köztük a szíriai hadügyminiszter lányához is, mégis Christine maradt a
„hivatalos” szerető. Dumas mentorához, Mitterand elnökhöz hasonlóan nem tartotta
hasznosnak a válást. Dumas asszonynak némi elégtételt az szolgáltatott, hogy
Christine féktelen költekezései nem a miniszteri fizetést, vagyis a családi kasszát
terhelték.
A luxusszeretőnek azonban különleges igényei voltak, melyeket nem lehetett az állami
kasszából finanszírozni. A szinte kiapadhatatlan pénzforrást az Elf Aquitaine nevű
francia nemzeti olajtársaság jelentette. Christine évi mintegy 800 ezer frankos (24
millió forint) - nagyobbrészt adómentes svájci bankszámlára utalt - fizetése
mellé, amit a külügyminiszter „tanácsadójaként” kapott, csak
hitelkártya-számlájára havi 300 ezer frank (12 millió forint) költségtérítést
utalt át a cég, a többi adómentes juttatásról nem is beszélve. Amikor egy
alkalommal a nyomozók a svájci kontóra érkezett összegek felől kérdezték,
Christine így védekezett: „Soha nem gondoltam, hogy valami rosszat csinálok.”
Christine 1989 és 1993 között a külügyminiszter „hivatalos” szeretőjeként
hatalmas vagyonhoz jutott. Párizs legelegánsabb negyedében fényűző villát
vásárolt, antik bútorokkal rendezte be, a falakat félmillió frank értékű flamand
tapéta borította, 300 ezer frankos Bechstein zongorát, továbbá Dior és Yves Saint
Laurent tervezésű ruhatárat mondhatott a magáénak.
Az átlagos prostituáltakhoz képest, akik „csak” szexet árulnak, Christine
Deviers-Joncour memoárjából kiderül, hogy ő a politikai döntéshozatal
befolyásolásáért is számlázott. Szeretőjénél szerzett hatalmát eladta annak, aki
a legtöbbet fizetett. „Vásárlói” közül a már említett Elf Aquitaine olajipari
óriásvállalat volt a legbőkezűbb.
A nagy üzletet egy haditechnikai megrendelés hozta: Tajvannak szüksége volt modern
hadihajókra, Párizs azonban a Kínához fűződő viszonya miatt nem kívánt
közvetlenül üzleteket kötni Távol-Keleten. A francia hadiipar, ezen belül is a
Thomson-CSF számára rendkívül jól jött volna a hat darab fregattra szóló, 2,7
milliárd dolláros (560 milliárd forint) megrendelés. Mind az Elf, mind pedig a Thomson
állami cégek. Mivel az üzlet óriási haszonnal kecsegtetett, a Thomson emberei
keresték a lehetőséget a külpolitikai döntés megváltoztatására. Így jutottak el
Alfred Sirvenhez, az Elf egyik igazgatójához, aki viszont a külügyminiszter
szeretőjének baráti köréhez tartozott.
1990-ben Sirven Christine-nek hatvan millió frankos jutalékot ajánlott fel, ha rá
tudja venni a külügyminisztert az eladással szembeni vétójának feloldására.
Christine munkához látott, aminek következtében 1991-ben megköttetett az üzlet. A
botránykönyv megjelenését követő vizsgálatok kiderítették, hogy nem ez volt az
egyetlen ilyen akció, amikor Dumas és szeretője kapcsolata kormányszintű döntéseket
határozott meg.
A fregatteladási ügy mellett Roland Dumas-t többrendbeli megvesztegetéssel,
adócsalással és illegális külföldi pénzmosással vádolják. A francia sajtó
feladva szokásos diszkrécióját elkezdte szellőztetni nemcsak a külügyminiszter,
hanem az egész Mitterrand-éra erkölcsi, politikai és gazdasági visszaéléseit is.
Fény derült az elhunyt elnök második világháborús kollaborációs ügyeire, a
politikai elit tagjai által különböző jogcímeken saját maguk számára juttatott
hatalmas jutalékokra és egyéb pénzügyi manőverekre, melyek személyes
gazdagodásukat szolgálták.
A „tapintatos” miniszter
Könyvet írt az angol külügyminiszter, Robin Cook volt felesége is huszonnyolc éves
házasságukról. Az elmúlt héten megjelent visszaemlékezésből kiderül, hogy Cooknak
a házassága alatt több viszonya is volt más nőkkel, sőt az elvált asszony szerint férjének
az alkohollal is súlyos problémái voltak. Az Egy gyöngéd és tapintatos ember című
könyvben Mrs. Cook azt állítja, hogy házasságuk utolsó szakaszában férje stressz
okozta szexuális problémákkal küszködött.
Cook egy alkalommal akkor mondta el, hogy viszonya van egy másik nővel, amikor Cook
aszszony kedvenc lova megdöglött. Felesége megviselt állapotát látva a politikus a következőt
mondta: „Margaret, nagyon sajnálom, ami történt. Tényleg nagyon sajnálom. De ha
ennyire megviselt az eset, legjobb lesz, ha a másik rossz hírt is most mondom el.
Viszonyom van egy nővel.”
A vallomást követően a Cook házaspár vidékre utazott, ahol az angol külügyminiszter
újabb vallomásokat tett. A megbánást és bocsánatkérést mellőzve Cook elkezdte
sorolni azoknak a nőknek a neveit, akikkel megcsalta feleségét. A hétvégét követően
Cook egyre többet ivott, majd elkezdett altatót szedni. Az ital és az altató tabletták
együttes használata emlékezetzavarokat okozott - meséli Mrs. Cook a Daily Telegraph
hasábjain, és hozzáteszi: „Ekkor a teljes lelki és fizikai összeomlás szélén állt.”
Egy másik ivászat délben, egy kocsmában kezdődött. „Később, aznap délután az
étkezőben találtam rá. A földön feküdt egy brandys üveggel a kezében…” - állítja
az asszony, aki leszögezi: „Nem a bosszú vezetett a könyv megírására. Ennél durvább
dolgokat is leírhattam volna.”
Robin Cook és felesége 1969-ben házasodott össze. A válásra 1997-ben került sor,
miután Cook beismerte, hogy viszonya van a titkárnőjével, akit azóta feleségül
vett. Tony Blair angol miniszterelnök az esettel kapcsolatban kijelentette: „Teljes mértékben
megbízom Robin Cook munkavégzésében - kiváló munkát végez a kormány és az ország
érdekében.” (Pátkai Mihály)
Klestil is fiatalított
Nem érte teljesen váratlanul az osztrák közvéleményt Thomas Klestil államelnök
nemrég megtartott házasságkötése nála sokkal fiatalabb barátnőjével. Az „ifjú
pár” december 23-án a bécsi városházán ünnepélyes keretek között mondta ki a
boldogító igent. Az új First Lady, Margot Löffler nevét a sajtó már 1994-ben
megszellőztette. Mint kiderült az újdonsült házaspár még 1987-ben ismerte meg egymást
egy nagykövetségi fogadáson, Bangkokban. Akkor Klestil az osztrák külügyi hivatal főtitkáraként
utazott a Távol-Keletre, míg a nála 22 esztendővel fiatalabb Margot kezdő diplomataként
tevékenykedett hazájától távol.
Klestil a megismerkedést követően Bécsbe hozta a fiatal nőt, ahol továbbra is a külügyminisztérium
munkatársaként dolgozott tovább. Az 1992-es választási kampány idején Margot Löffler
volt a jelenlegi szövetségi elnök egyik fő segítője. Abban az évben föl is röppentek
olyan hírek, miszerint az Osztrák Néppárt elnökjelöltjének szeretője van. Az érintettek
azonban gondosan ügyeltek arra, hogy egymás mellett soha ne mutatkozzanak.
A választási győzelmet követően mindenesetre a kapcsolat még szorosabb lett: Margot
Löffler ezután a kancellári hivatal irodavezetőjeként tevékenykedett Klestil körül.
Ebben a felállásban léptek először együtt a nyilvánosság elé, a Welsi Vásárban
1992 őszén. A viszonyra nem késett a válasz az akkori feleség, Edith Klestil részéről.
1993 végén az asszony kiköltözött az elnöki villából. Az államfő régi jóbarátai
- többek között Alois Mock külügyminiszter és felesége - hatalmas erőfeszítésekkel
megkísérelték a különélő párt összebékíteni. Sőt maga Edith asszony is az elmérgesedett
viszony helyreállításán fáradozott. 1997 márciusában pedig kijelentette, hogy
negyven évi együttlét után ő hallani sem akar a válásról. Ennek ellenére tavaly
szeptemberben a Klestil házaspár elvált. Az exfeleség anyagi téren vigasztalódhatott:
havonta 62 ezer schilling (1,2 millió forint) járandóság illeti, valamint „végkielégítésként”
egy
- összegben egymillió schilling készpénzt kapott, ezenkívül 2004-től a volt férj
nyugdíjának 37 százaléka üti a markát. Ezzel szabaddá vált az út a karácsonyi
Klestil-Löffler frigy előtt. (Schmidt Barna)