A skótok nem egy fukar népség. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a „Szoknyás
férfiak pénzgyűjtő akciója” elnevezésű karitatív megmozdulás, amelynek keretein
belül a Magyar-Skót Társaság beteg magyar gyermekeket juttat létfontosságú orvosi
eszközökhöz. A január 23-án tartott, Robert Burns skót költő születésének
évfordulójára megrendezett est bevételét a Semmelweiss Orvostudományi Egyetem egyik
gyermekklinikája számára ajánlják fel. Ez alkalomból beszélgettünk Jock
MacKenzie-vel, a magyarországi skótok egyik vezéralakjával.

Jock MacKenzie: „Skóciának meg kell őriznie identitását“ Fotó:
Somorjai László
- Hazánkban egyre népszerűbb a skót kultúra. Melyek azok a két ország
közötti kapcsolódási pontok, amelyek összekötik Magyarországot Skóciával?
- A két nemzetet több közös kulturális vonás és hasonlóság is összeköti.
Például mindkét ország gyönyörű viszonylag nem túl sűrűn lakott. Ami a
kultúrát illeti, mindkét nemzet szereti a klasszikus költészetet, gondolok itt Arany
Jánosra vagy a skót Burnsre. A magyaroknál szokás a disznóvágás, nálunk,
skótoknál ehhez hasonló a juhvágás. Mindkét ország természetrajza meglehetősen
vad, Magyarországon vaddisznókat, nálunk vadszarvast vadásznak. A magyaroknak
általában dús fekete hajuk van, a férfiak szakállt viselnek, nálunk csak annyi a
különbség, hogy nekünk dús vörös hajunk van, de szintén szakállasok vagyunk. Mi,
skótok hordjuk az ősi skót szoknyát, a magyar népviseletben szintén megtalálható a
nomád szoknya. Mindkét nemzet szereti a zenét, és népzenéjében megtalálható a
duda.
- Mely pontokon keresztezte egymást a két ország történelme? Tudomásom szerint
Skóciának volt egy magyar származású királynője, valamikor a XI. században…
- Én sem vagyok történész, de a legjobb tudomásom szerint Anglia soron
következő uralkodója - amennyiben valaha is királlyá koronázzák -, Károly
herceg egynyolcad részben magyar származású, amelyet mindig hangsúlyoz, mikor
Magyarországra jön. Nem tudom, hogyan jött létre ez a kapcsolat, de ha az európai
uralkodóházakat nézzük, mindegyik valamilyen módon kapcsolatban áll egymással. A
mai skót-magyar kapcsolatokat már nehezebb meghatározni. Van jó néhány független
skót vállalat Magyarországon, a Skót Turisztikai Hivatal pedig tervbe vette egy
magyarországi program beindítását. Már a múltban is több közös vállalkozás
jött létre a glasgow-i és edinburghi üzleti körökkel. Ez az egyik oka a Burns-estnek
is, hogy a skót-magyar társaságon keresztül még inkább megerősödjenek és
állandósuljanak a két kultúra közötti kapcsolatok.
- A közeljövőben kerül majd sor a skóciai általános választásokra. Mennyi a
valós esélye annak, hogy Skócia leváljon az Egyesült Királyságról? Ez
pártpolitikai szándék, vagy egy egységes skót nemzeti mozgalom célkitűzése?
- Jómagam nem vagyok politikus, nem is tartozom egyetlen politikai párthoz sem.
Sőt, már több mint húsz éve az Egyesült Királyságon kívül élek. Annyit
mondhatok, hogy ami a skótok szerint jó a skótoknak, és ami az angolok szerint jó a
skótoknak, az mindenképp fontos. Véleményem szerint az a koncepció, miszerint több
gazdasági jog szállna át Skóciára, alapvetően helyes, feltéve, ha a két nemzet
megtalálja a módját annak, hogy mindenben közös nevezőre jusson. Egy szigeten
élünk, és képtelenségnek tartanám, ha a két nép visszatérne a múlt
háborúskodásaihoz. Ez senki érdekét nem szolgálná. Vannak olyan egységes célok
és tevékenységek, amelyek mindkét nép számára fontosak. Személy szerint én abban
bízom, hogy bár gazdaságilag és jogilag nagyobb függetlenséget kap Skócia, megmarad
egy erős kapcsolat Londonnal, és formálisan nem kerül sor szakadásra.
- Egy esetleges leválás esetén milyen lenne Skócia viszonya az Európai
Unióhoz?
- Amennyiben a leválás megtörténik, Skócia számára az öngyilkossággal
lenne egyenlő, ha az EU-n kívül rekedne. Nem zárkózhatunk el az Európai Uniótól,
hiszen az túlságosan nagy, Skócia pedig túl kicsi, és túl kevés erőforrással
rendelkezik. Nem gondolom, hogy gazdaságilag ebből nekünk bármi előnyünk is lehetne,
de ezt majd Skócia dönti el.
- Milyen előnyökkel járna Skócia számára az esetleges függetlenség?
- Van Skóciában egy bizonyos csoport, amely évek óta azt hangoztatja, hogy
Anglia csak kiaknázza Skócia gazdasági erőforrásait, és megfosztja a nemzetet
függetlenségétől. Ha azonban az Egyesült Királyság gazdaságát tekintjük, a
fizetési mérleget, a nemzeti szintű bevételeket és kiadásokat, illetve Skócia
gazdasági kapcsolatait Angliával, akkor azt kell látnunk, hogy ez a viszony nem annyira
fekete-fehér, mint ahogy azt odahaza lefestik. Mindazonáltal én úgy hiszem,
Skóciának meg kell őriznie identitását, kulturális függetlenségét és a
kereskedelmi egyensúlyt. Enélkül Skócia elszigetelődik Európától, amit mi
semmiképpen nem szeretnénk.
A „Felföld” rövid krónikája
A legkorábbi írásos emlékek a skótokról a római korból maradtak ránk. A római
flotta azzal a szándékkal érkezett Skócia keleti partjaihoz i.sz. 80 körül, hogy
leigázza az ott élő barbár törzseket. A Római Birodalomnak ezt a legészakibb helyőrségét
nevezték Kaledóniának, amelyből később kialakult a Skócia név. A rómaiak távozása
után a Brit-szigeteken élő négy különböző etnikum egyike volt a skót. A törzseket
egységesítő kereszténység megjelenése után, 844-ben Kenneth MacAlpine már a skótok
királyának kiáltotta ki magát.
A valódi értelemben vett államiság azonban csak 1314-ben érkezett el, amikor Robert
Bruce skót király legyőzte az erősebb angol hadsereget, és Skócia elnyerte függetlenségét.
A déli határ mentén lakó skót törzsek és az angolok között évszázadokon át
rendszeres eseménynek számított egymás falvainak és földjeinek kifosztása. A békés
évek ideje alatt azonban megindulhatott a skót szellemi fejlődés, amelynek központjává
elsősorban Glasgow és Edinburgh vált. Ez időben alakult ki a skót klánrendszer is a
pátriárka körül kiépülő közösségekből, melyeknek különböző szövésű
viseletei a skót nemzet szimbólumává is váltak - a duda és a bogáncs mellett.
1707-ben a skót parlament aláírta az úgynevezett unió-törvényt, amely hozzájárult
az angol trón protestáns utódlásához, elfogadta az Angliával való egységesített
adózást, a közös kereskedést, míg saját hatáskörében tarthatta jogi és egyházi
rendszerét.
1885-ben Anglia felállította a Skót Hivatalt, amely felügyelte Skócia jogrendszerét,
továbbá a mezőgazdasági, közigazgatási és egészségügyi bizottságot. A hivatal
vezetői posztja 1926-ban értékelődött fel, amikor a különféle bizottságok minisztériumokká
váltak, az ügyekért felelős első ember pedig az államtitkár lett. Ezzel létrejött
a Skót Hivatal mai formája. A növekvő autonómiát élvező Skócia - az egyébként
skót származású - Tony Blair brit miniszterelnök ideje alatt még több engedményt
kapott Londontól.
A különböző pártok különféle módon viszonyulnak a mind szélesebb autonómiához.
A Skót Nemzeti Párt (SNP) például - amely egyre népszerűbbé válik a felföldiek
körében - az új skót parlament első, májusban tartandó általános választásainak
megnyerése után népszavazást kíván tartani a szétválás érdekében. A legnagyobb
ellenfélnek számító Munkáspárt a januári közvélemény-kutatások szerint hét százalékot
esett novemberi népszerűségéhez képest. Az SNP-nek a győzelemhez 129 képviselőjét
kell az új skót parlamentbe juttatnia.