Az Európai Unióban az új év nemcsak az euró bevezetése jegyében telik, hanem az
új vezető, Németország reformtörekvéseinek megvalósítása is kezdetét vette. Az
unió elnöki tisztét január elseje óta betöltő Németország rendkívül zsúfolt
programot kíván megvalósítani a rendelkezésére álló következő 6 hónapban.
Az unió finanszírozásának (Agenda 2000) reformja, az új mezőgazdasági politika,
a magas munkanélküliség elleni harc, valamint az adóharmonizáció is szerepel a
tervben. A franciák elsősorban a mezőgazdasági reformokat, a britek pedig az általuk
antidemokratikusnak ítélt adóharmonizációt támadják, így az elkövetkező időszak
várhatóan a három nagy EU tagállam rivalizálásával fog eltelni.
Miután Jacques Santernak, az Európai Bizottság elnökének sikerült elérni, hogy egy
emberét sem menesztette az Európai Parlament a több milliárd fontos gondatlan pénzkezelés
kapcsán, kijelentette, hogy az unió súlyos válságba zuhanna, ha Schröder német
kancellár a március végi brüsszeli csúcstalálkozón nem tudná végigvinni az unió
pénzügyi reformját, az Agenda 2000-et. A büdzsé átalakítása mellett az intézményrendszer
reformját is szorgalmazzák a németek, amit a franciák is támogatnak. Az unión belüli
két nagy vetélytárs, Német- és Franciaország békülni készül, azonban néhány
gazdasági kérdésben még határozottan ellentétesek a vélemények.
Németország mindent meg fog tenni, hogy az általa befizetett 12 milliárd dollár nagyságrendű
EU-hozzájárulás lecsökkenjen, hiszen az összbevétel több mint fele a németektől
származik. A német kancellár erről így nyilatkozott: „Németország fizeti be a
legnagyobb nettó összeget és ez így lesz a jövőben is. A terhek elosztásában lévő
igazságtalanságokat azonban orvosolni kell”. Franciaország is egyetért azzal, hogy a
németek terheit csökkenteni kell, azonban az általuk befizetett „csupán” nettó
339 millió dollár emeléséhez nem kívánnak hozzájárulni. Chirac úr már Potsdamban
támogatásáról biztosította a német kormányt az EU-t érintő összes lényeges kérdésben.
Ezzel a francia-német kapcsolat új dinamizmust kapott.
A globális kompromiszszumban a legnehezebb kérdés az európai egység szegletkövét képező
közös agrárpolitika, amelynek fő haszonélvezője Franciaország. Az agrártámogatási
rendszer az EU büdzséjének 48 százalékát teszi ki, amelynek mértéket Németország
drasztikusan csökkenteni kívánja. Franciaország azonban farmereinek agresszív fellépésétől
tartva nem igazán lelkesedik az ötletért. Egy másik fájó pont a franciák számára
a közös brit-német Aerospace program, amelyben Párizs nem jutott szerephez.
Franciaország még reménykedik abban, hogy csatlakozhat a német Daimler-Chrysler
Aerospace és a British Aerospace által közösen létrehozott projekthez, amely
Európa légi iparát és védelmi rendszerét hivatott egyesíteni és függetleníteni
az Egyesült Államok iparától. A túlnyomórészt állami tulajdonban lévő francia légiipari
óriás, a Aerospatiale privatizációja miatt Párizs kénytelen lemondani a jelenlegi
csatlakozásról, azonban szeretné elérni, hogy a közös brit-német légiprojekt
nyitva álljon előtte a jövőben.
Oskar Lafontaine, német pénzügyminiszter a Welt am Sonntag című lapnak adott interjúban
kijelentette, hogy a gazdasági torzulások megakadályozása érdekében szükséges az
egész uniót érintő adóharmonizáció. A német javaslat, amivel a franciák teljes mértékben
egyetértenek, Nagy-Britanniában kicsapta a biztosítékot. A német pénzügyminiszter
indítványa, hogy az Európa Bizottság többségi szavazással döntsön az adókról,
megsérti a nemzeti szuverenitást - vélekednek a brit politikusok. A német javaslat véget
vetne a vétójognak, amellyel eddig Nagy-Britannia megakadályozhatta Brüsszelt a magas
adók kirovásában. Az angolok attól tartanak, hogy egységesen magasabb adók kerülnek
bevezetésre, ami erősebb állami kontrollhoz vezetne a gazdaságban és közelebb hozná
az „Európa egy állam” vízióját, amitől a brit konzervatívok még ódzkodnak. Az
adó hisztéria beárnyékolja azokat a brit-francia katonai kooperációs tárgyalásokat
is, amelyek az új európai védelmi rendszer kiépítését érintik.
A számos ellentét és nemzeti ellenérdek közepette van, amiben mindenki egyetért, mégpedig
az ijesztően magas munkanélküliségi ráta csökkentésé-
nek szükségességében. Oskar Lafontaine, német pénzügyminiszter pusztán az euró
megjelenésétől érezhető, pozitív változást vár a munkaerőpiacon. Ez a feltételezés
azonban alighanem a túlzott optimizmus kategóriájába tartozik. Mindenesetre Gerhard
Schröder kancellár ígéretet tett arra, hogy az Európai Tanács következő ülésére,
amelyre ez év júniusában Kölnben kerül sor, konkrét eredményeket fog felmutatni a
munkahelyteremtés területén.