Vissza a tartalomjegyzékhez

PAPP LEVENTE
EU-hatalmi harcok a gazdasági vezetésért

Az Európai Unióban az új év nemcsak az euró bevezetése jegyében telik, hanem az új vezető, Németország reformtörekvéseinek megvalósítása is kezdetét vette. Az unió elnöki tisztét január elseje óta betöltő Németország rendkívül zsúfolt programot kíván megvalósítani a rendelkezésére álló következő 6 hónapban.

Az unió finanszírozásának (Agenda 2000) reformja, az új mezőgazdasági politika, a magas munkanélküliség elleni harc, valamint az adóharmonizáció is szerepel a tervben. A franciák elsősorban a mezőgazdasági reformokat, a britek pedig az általuk antidemokratikusnak ítélt adóharmonizációt támadják, így az elkövetkező időszak várhatóan a három nagy EU tagállam rivalizálásával fog eltelni.
Miután Jacques Santernak, az Európai Bizottság elnökének sikerült elérni, hogy egy emberét sem menesztette az Európai Parlament a több milliárd fontos gondatlan pénzkezelés kapcsán, kijelentette, hogy az unió súlyos válságba zuhanna, ha Schröder német kancellár a március végi brüsszeli csúcstalálkozón nem tudná végigvinni az unió pénzügyi reformját, az Agenda 2000-et. A büdzsé átalakítása mellett az intézményrendszer reformját is szorgalmazzák a németek, amit a franciák is támogatnak. Az unión belüli két nagy vetélytárs, Német- és Franciaország békülni készül, azonban néhány gazdasági kérdésben még határozottan ellentétesek a vélemények.
Németország mindent meg fog tenni, hogy az általa befizetett 12 milliárd dollár nagyságrendű EU-hozzájárulás lecsökkenjen, hiszen az összbevétel több mint fele a németektől származik. A német kancellár erről így nyilatkozott: „Németország fizeti be a legnagyobb nettó összeget és ez így lesz a jövőben is. A terhek elosztásában lévő igazságtalanságokat azonban orvosolni kell”. Franciaország is egyetért azzal, hogy a németek terheit csökkenteni kell, azonban az általuk befizetett „csupán” nettó 339 millió dollár emeléséhez nem kívánnak hozzájárulni. Chirac úr már Potsdamban támogatásáról biztosította a német kormányt az EU-t érintő összes lényeges kérdésben. Ezzel a francia-német kapcsolat új dinamizmust kapott.
A globális kompromiszszumban a legnehezebb kérdés az európai egység szegletkövét képező közös agrárpolitika, amelynek fő haszonélvezője Franciaország. Az agrártámogatási rendszer az EU büdzséjének 48 százalékát teszi ki, amelynek mértéket Németország drasztikusan csökkenteni kívánja. Franciaország azonban farmereinek agresszív fellépésétől tartva nem igazán lelkesedik az ötletért. Egy másik fájó pont a franciák számára a közös brit-német Aerospace program, amelyben Párizs nem jutott szerephez. Franciaország még reménykedik abban, hogy csatlakozhat a német Daimler-Chrysler Aerospace és a British Aerospace által közösen létrehozott projekthez, amely
Európa légi iparát és védelmi rendszerét hivatott egyesíteni és függetleníteni az Egyesült Államok iparától. A túlnyomórészt állami tulajdonban lévő francia légiipari óriás, a Aerospatiale privatizációja miatt Párizs kénytelen lemondani a jelenlegi csatlakozásról, azonban szeretné elérni, hogy a közös brit-német légiprojekt nyitva álljon előtte a jövőben.
Oskar Lafontaine, német pénzügyminiszter a Welt am Sonntag című lapnak adott interjúban kijelentette, hogy a gazdasági torzulások megakadályozása érdekében szükséges az egész uniót érintő adóharmonizáció. A német javaslat, amivel a franciák teljes mértékben egyetértenek, Nagy-Britanniában kicsapta a biztosítékot. A német pénzügyminiszter indítványa, hogy az Európa Bizottság többségi szavazással döntsön az adókról, megsérti a nemzeti szuverenitást - vélekednek a brit politikusok. A német javaslat véget vetne a vétójognak, amellyel eddig Nagy-Britannia megakadályozhatta Brüsszelt a magas adók kirovásában. Az angolok attól tartanak, hogy egységesen magasabb adók kerülnek bevezetésre, ami erősebb állami kontrollhoz vezetne a gazdaságban és közelebb hozná az „Európa egy állam” vízióját, amitől a brit konzervatívok még ódzkodnak. Az adó hisztéria beárnyékolja azokat a brit-francia katonai kooperációs tárgyalásokat is, amelyek az új európai védelmi rendszer kiépítését érintik.
A számos ellentét és nemzeti ellenérdek közepette van, amiben mindenki egyetért, mégpedig az ijesztően magas munkanélküliségi ráta csökkentésé-
nek szükségességében. Oskar Lafontaine, német pénzügyminiszter pusztán az euró megjelenésétől érezhető, pozitív változást vár a munkaerőpiacon. Ez a feltételezés azonban alighanem a túlzott optimizmus kategóriájába tartozik. Mindenesetre Gerhard Schröder kancellár ígéretet tett arra, hogy az Európai Tanács következő ülésére, amelyre ez év júniusában Kölnben kerül sor, konkrét eredményeket fog felmutatni a munkahelyteremtés területén.