SZOBOTA ISTVÁN
Trabant az USA-ban

A Car and Driver című amerikai autósmagazin decemberi számában jelent meg az a cikk néhány évvel ezelőtt, amely a Trabant 601 Universal (kombi) típusú autócsodát próbálta „bevizsgálni”. Szerencsénkre a tesztpilótáknak abszolút objektív képet sikerült festeni a modellről. Miközben azonban analízisük eredményeit tanulmányozzuk, minden pillanatban szem előtt kell tartanunk, hogy az Egyesült Államokban sosem volt evidenciában a Trabant. A mi térségünkben ez a jármű nem kuriózum, és csak mi, kelet-európaiak tudjuk, hogy egy ilyen jármű birtoklása a következőket jelenti: tulajdonlásának pillanatától fogva magunk vagyunk a felelősek azért, hogy mielőtt lejárna a műszakija, mihamarább megszabaduljunk tőle. Ha azonban akár csak egy kis pillanatra is beleképzeljük magunkat ezeknek a gyanútlan C/D tesztpilótáknak a helyébe, mi is valóságos csemegeként tekintünk a 601-es U. modellre.

Nálunk papíron még autó   Fotó: MTI

Az autó (?) már a vámnál elakadt. Ezúttal ugyan nem motorhiba miatt, hiszen konténerben érkezett, hanem mert az amerikai vámhivatal nem akarta beengedni a kontinensre. Tengerentúli vakációját a Környezetvédelmi Minisztérium szigorúan szabályozta: nem gurulhat le az utánfutóról, közúti használatba nem kerülhet, sem eladni, sem lízingelni nem szabad, valamint az illetékes minisztérium tudomására kell hozni mindenkori hollétét, és a hivatal ügynökei számára hozzáférhetővé kell tenni a kocsit az időszakos vizsgálatok alkalmával. A Közlekedési Minisztérium szerint ugyanis vezetése bármely sebesség mellett életveszélyes, a Környezetvédelmi Hivatal szerint pedig a létező legsúlyosabb környezetszennyező.
A Trabantot egyébként a kelet-német Zwickauban a VEB Sachsenring Automobilwerke gyártotta. A Volkswagen a berlini fal leomlása után nemsokkal megvásárolta a gyárat, majd bejelentette, hogy leállítja a Trabant gyártását. A Trabant nem elsősorban koncepcionálisan rossz, hiszen koncepcióból nem sok van benne, hanem az a baja, hogy régi tervezésű. A két modellből álló (kétajtós és kombi) 601-es sorozatot 1964-ben mutatták be és azóta lényegében teljesen változatlan. Nem vitás, hogy ez a mű akkor a kommunista állam diadala volt, és a Trabant minden részletében a burzsoá gondolkodásmód megvetésének tanúbizonysága. De ha pusztán mint autót tekintjük, motoszkálni kezd bennünk a felismerés, hogy ezek bizony jó nagy bajban lehettek - fogalmaz a C/D Magazin. Tüzetesebb vizsgálódás után az is világossá válik, hogy a mérnökök (!) könnyen javíthatóvá álmodták meg. Talán ez lehet az oka annak, hogy már a legegyszerűbb háziszerszámokkal is olyan komoly eredményeket érhetünk el garázsunkban, amilyet ki se néztünk volna magunkból. Akár még faraghatunk is bele új alkatrészt, ha a régi használhatatlanná vált.
Formailag a kombi Trabant leginkább egy téglához hasonlít, hely azonban bőven van benne négy ember számára. Igaz ugyan, hogy a vezetőülésen helyet foglaló térdei a tüdejébe ékelődnek a kormányház gazdag méretei miatt, de hátul két gyerek teljesen jól elfér.
Szenteljünk most egy kis időt a mérnöki bravúrok analízisének! Itt van mindjárt az első felfüggesztés, amely csak egy rugót hasznosít. A motorháztető és a radiátor közötti hézag viszont éppen elég széles ahhoz, hogy egy szelet kenyér átférjen rajta. A hátsó ajtót vizsgálva is tetten érhető a pazarlás elutasítása: ugyanaz a kilincs van rajta, mint az oldalsó ajtókon. Ezt a látást tapasztaljuk a beltéri luxus felmérésekor is, tudniillik se benzinszintmérő, se fordulatszámmérő, de még csak egy árva kesztyűtartó sincs benne. Az egyetlen valamirevaló mérőeszköz a sebességóra. A beltéri burkolat leginkább egy átlagos harci személyszállító páncélosra emlékezteti a hozzáértőt. Van azonban benne egy hárompozíciós (ki, be, takarék) csapocska az üzemanyag-adagolás megkönnyítésére, amelynek a tankja nagyjából a motor közepén (!) lelhető fel.
A motor beindításakor felhangzó zaj a C/D Magazin tesztpilótáit Sam bácsi motoros fűrészére emlékeztette. Mint írják: „Tesztpályán való mérésünk kimutatta, hogy még ha az ember olyan gyorsan is váltana sebességet, hogy keze csak egy elmosódott valaminek néz ki, és úgy felbőg a motor hangja, mint egy megőrült dudvairtógép, akkor is legfeljebb egy mozgó útakadálynak néz ki. Tesztautónk a 100 km/h-t 32,3 másodperc alatt érte el, és 105,6 km/h-s végsebessége sem hagy túl sok játékteret vezetőjének az autópályán. A fékezési teszt során úgy mozgott a hátulja, mint egy öreg kutya farka. Egy magányos Trabanttal száguldozni egy üres tesztpályán remek érzés egészen addig, míg meg nem állsz vele, és el nem kezdenek a kártékony gázok beáramlani a letekert ablakon keresztül.” Vajon kinek kell megköszönnünk, hogy a berlini fal leomlott, és huszonhat év után a Trabantnak legalább a gyártása leállt? A C/D Magazin tesztje a specifikációk felsorolásával zárul. A számunkra legderítőbb sajátosság, hogy az ára: nem eladó.