SZABÓ IBOLYA ANNA
Szilveszteri praktikák

Pezsgőspohár a kézben, meghatott jókívánságok, fogadalmak, melyeket soha nem tartunk be... sokaknak ezt jelenti a szilveszter éjszaka. A szokások ma falun és városon egyaránt a hangos, vidám óévbúcsúztatást követelik tőlünk, ilyenkor illik, sőt szinte kötelező a jókedv. Amikor trombitaszóval, petárdákat robbantgatva mulatunk, nem is gondolunk arra, hogy milyen ősi, bőségvarázsló és gondűző mágikus praktikákat idézünk.

A nép körében elterjedt ősi szilveszteri szokások és babonák legtöbbje az időjóslással kapcsolatos, ami nem is csoda, hiszen a földből élők egész évi megélhetését befolyásolta az időjárás. A népi hiedelmek szerint, ha az új esztendő első napján szépen süt a nap, akkor jó év lesz. A délvidéki magyarok azt tartották, ha csillagos az ég, akkor rövid lesz a tél, ha pedig piros a hajnal, szeles lesz az esztendő. Különösen sokat árul el a hagymakalendárium, bár kissé munkás a „megírása”: 12 gerezd fokhagymába sót tesznek, s amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni. Ugyanez persze vöröshagymával is elvégezhető, ízlés szerint. Ebben az esetben a sót a hagyma héjába lehet tenni.
Minden házasodni vágyót élénken foglalkoztat, mikor kerül rá a sor. Faluhelyen a türelmetlenebb - és kíváncsi természetű - lányok semmit nem bíztak a véletlenre, az óév és újév közötti éjszaka mindent meg lehetett tudni a jövendőbeliről. Nem kell hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan bele lehet rejteni a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek jön a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét. Természetesen a nekünk nem tetsző férfiak nevét eleve kihagyhatjuk a játékból, és akkor biztosan nem kell majd emiatt visszautasítani a kérőt. A jövendőbeli foglalkozását leginkább ólomöntés révén lehet előre megismerni, de egyes vidékek lányai például férfinadrágot tettek a párnájuk alá, és megálmodták, ki lesz a párjuk. Erről aztán már csak az illető legényt kell megkérdezni.
Ha már gombócról esett szó, az sem mindegy, mit eszik az ember újév napján, mert előfordulhat, hogy rossz választása egy egész évre szerencsétlenné teszi. A szilveszter esti és újévi étkezéseken számos mágikus termékenység-, bőség- és egészségvarázsló, jósló étel szerepel. Sok területen szeretik a szemes terményeket (rizs, köles) és a hüvelyeseket (bab, lencse) akár levesben, akár más formában, mivel a babona szerint a sok apró mag a pénz bőségét hozza a házhoz. Sok háznál a lencsefőzelékbe mandulaszemet vagy más apróságot főznek. Hajadon lányok közül akinek kimerik, az az új évben férjet talál. Minél kevesebben ülnek az asztalhoz, annál nagyobbak az esélyek (legjobb, ha egyedül étkezik a leány). Más vidékeken néha szó szerint életbevágóbb jóslásokat is végeztek. A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek. A pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük. A tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akié megégett, az nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést. Hogy ezt hogyan intézték, azt nem lehet biztosan tudni. Mindenesetre az így kijelölt áldozatnak talán érdemes volt édes kukoricamálét enni az új év első napján, hogy a - számára utolsó - esztendő édes legyen. Az újévi malac szintén nem véletlenül került a szilveszteri menü élére. Faluhelyen jól tudják, hogy a malac befelé túr, így a szerencse is befelé jön. Ugyanez okból nem javasolható a baromfi fogyasztása, hiszen az kifelé kaparná a házból a szerencsét. A hallal jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken ugyan szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont éppen baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.
Fontos tanács, hogy ha január elsején csengetnének, előbb lessünk ki a kisablakon, nem mindegy ugyanis, hogy kit engedünk be az ajtón. Újévi első látogatónak legtöbben férfit várnak, mert az szerencsét hoz. Aszszonnyal találkozni ezen a jelentős napon kifejezetten balszerencse, főleg, ha bőbeszédű. Megfelelő szociális érzékenységgel bíró asszonyoknak tehát újévkor illik otthon maradni (és eltakarítani a szilveszter romjait). Ezzel biztosan mindenki jobban jár.
Közismert babona, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Ez a szokás főként abból a hitből nőtt ki, hogy az újév napján végzett cselekvések egész évben ismétlődni fognak. Ezért az emberek igyekeznek ilyenkor csupa kellemes dolgot cselekedni, hogy biztosítsák a kellemes és szerencsés évet. Emiatt sokan tartózkodnak a veszekedéstől, és napközben nem fekszenek le, nehogy betegesek legyenek a következő évben. Egyes házaknál még a fekvő betegnek is fel kell kelnie, nehogy egész évre ágyban maradjon. Akadnak igen kellemes tilalmak is az új esztendő első napjára: mint a legtöbb jeles napon, ilyenkor is általános volt sokfelé a munka tilalma. A bukovinai és moldvai magyarok például már karácsonytól kezdve nem mostak, mert a sok száradó ruha a száradó állatbőrre emlékeztetett, és sok elhullott állatot jelentett volna. Ugyanitt, ha felseperték a szemetet, azt nem dobták ki a házból, nehogy a szerencsét is kidobják vele együtt.
Az újévi féktelen trombitaszó sem mai találmány, az óévtől már régen is nagy lármával, kolompolással búcsúztak. A zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz szellemek, az óév kiűzése, vagy egyszerűen csak az általános ünnepi jókedv.