Az alvászavar, a fáradékonyság - bátran állíthatjuk - lassan napjaink „természetes”
létállapotává válik. A stresszoldó tabletták, a vitaminkészítmények csak nem
akarják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, így az álmatlanságban szenvedők
előbb-utóbb eljutnak addig a felismerésig, hogy a kevés alvásnak egyetlen
ellenszere van: a sok alvás. Csakhogy sokan sajnálják erre az időt, hiszen minden
napra rengeteg tennivaló jut, s így nehéz eldönteni, melyik legyen az a kitüntetett
nap, amikor este tízkor kihúzzák a telefont, és minden teketória nélkül leteszik
fejüket a párnára.
Kérdés azonban, hogy milyen párnára. Az alvászavarban szenvedőknél sokszor a nem
megfelelő alvási körülmények is szerepet játszanak. Az alvás körülményeinél
fontos irányelv a minőségre való törekedés. Nem mindegy, hogy életünk egynegyedét
milyen kondíciók között töltjük. A párna ne legyen nagy, a fekhely pedig legyen kényelmes,
inkább félkemény-kemény, mint süppedős. A „pihe-puha” ágy nem mindig váltja be
a hozzá fűzött reményeket: sokszor hátfájást, nyakfájást, rossz közérzetet,
illetve súlyosabb esetekben alvászavart okozhat. Sokan talán nem is tudják, hogy rossz
alvásukat a tollra, porra való allergia is okozhatja. Érdemes ennek is utánajárni, és
ha szükséges, más, jobb minőségű, kevésbé irritáló ágyneműt választani. Ma már
széles választék áll rendelkezésre a különféle szintetikus, gyapjú, illetve ezek
elegyéből álló, allergiát nem okozó változatokból. Sokszor a nem megfelelő hőmérsékleten
kell változtatni: az ideális „hőfok” nem több 20-22 Celsiusnál. Ami pedig
mindenki óhaja alvás közben: a csend. Az életkor előrehaladásával egyre igényesebb
az ember ilyen téren, míg gyermekként édesdeden szunyókált a legnagyobb ricsaj kellős
közepén, addig felnőttként már a villamos zaja is zavarja, pláne ha az álmában
csenget egy picit…
Természetesen vannak kivételek is: az ember metrózás közben bőven lát kivételeket,
amik természetesen csak erősítik a szabályt. Se szeri se száma az állomásokon,
kocsmák tövében békésen pihenő polgártársaknak, akik dacára zajnak, fénynek, kemény
fekhelynek látszólag zavartalanul alszanak. Ez azonban további kérdéseket vet fel:
használjunk-e alvást segítő adalékokat, gyógyszereket, netán alkoholt? Sokan esküsznek
ugyan a kis kupicányi „szíverősítőre” lefekvés előtt, vagy a maguk holtbiztos
Seduxenére, de ez hosszú távon nem túlságosan kifizetődő. Dr. Balázs János
pszichiáter szerint az altatókat legjobb mellőzni, hiszen függőségbe vihetik az
embert, ami sokszor még áldatlanabb állapot, mint a nem-alvás.
A ma emberének azonban leginkább egy dolog zavarja meg álmát, mely az összes eddig
felsorolt okot messze meghaladja. A legtöbb alvási nehézség manapság a hajszoltság
és a stressz számlájára írható. A rohanó életmód mellé társuló lelki problémák
okozzák a nappal letargikus, éjszaka éber állapotot, és viszont: az alvás hiánya
sok felesleges nyűg okozója is. Az ördögi kör a rossz reggeli ébredéssel kezdődik,
és a napközbeni hajtással folytatódik. Aztán jön egy köztes „méla” állapot a
televízió képernyője előtt - információgyűjtés címén -, majd a szemek
elnehezedése utáni érthetetlen felélénkülés, mely rosszabb esetben hajnalig is
eltart, és végül egy újabb kellemetlen felkelésbe torkollik. Ha az alvászavar ilyen
eredetű, akkor bizony életmódváltásra van szükség. Nyilván ez sok emberben felmerül,
de teljes, mindent átfogó változást nem mindenki engedhet meg magának magának.
Vannak azonban ilyen körülmények mellett is kivitelezhető módszerek, melyek kis ráfordítással
is megvalósíthatók.
Egy felnőtt embernek átlagosan napi 6-8 óra pihenésre van szüksége, melynek teljes
hiánya legfeljebb egy-két hétig bírható. Ha valaki munkája, ügyes-bajos dolgai
miatt nem teheti meg, hogy hétköznap ennyit aludjon, próbálja meg hétvégén bepótolni
az elmaradt órákat. Ha ideje engedi, napközben is próbáljon meg ledőlni ebéd után.
Ez a fajta ciklusosság is segít az állandó kimerültségen, hiszen a szervezet legalább
egyszer-kétszer kipiheni a hét során felhalmozott mínuszokat, és regenerálódik. Alvás
közben a bőr is kisimul, az arc bőre ekkor méregtelenedik, így sokszor egy jó alvás
többet ér bármilyen csodaszernél.
Az állandó rohanás felveti a rendszertelen étkezés problémáját is, amely szintén
kiküszöbölendő tényező. A szakemberek nem győznek eleget beszélni először is a
reggeli fontosságáról, majd a napközbeni minél rendezettebb és rendszeresebb étkezésről.
Az egész napos étlen-szomjan szaladgálás utáni késő esti töltött káposzta eredménye
sokszor háborús veszély, Balaton-parti cápatámadás, illetve ehhez hasonló éjszakai
élmények átélése a könnyű álom helyett… Ennek megelőzése érdekében kerülni
kell a nehéz, zsíros vacsorákat, érdemesebb inkább könnyebb ételeket, salátákat
fogyasztani, a tartalmasabb ételeket pedig ebédidőre hagyni. Jó, ha a lefekvés és az
esti táplálkozás között legalább 1-2 óra eltelik.
Az alvás minőségén még annak időzítése is tud javítani: az éjfél előtti alvás
sokkal pihentetőbb, mint az éjfél utáni. Így ha az ember egy kis időt lenyes a késő
esti elfoglaltságaiból, és 10-11 órakor álomra hajtja fejét, sokkal pihentebben ébred
másnap, mintha hajnali fekvés után délig heverészne.