SZŐLLŐSI TIBOR
Jézus valódi születésnapja

Amíg a korai egyházban a hívők az ember Jézus életművére és példaként követhető életére fordították figyelmüket, nem merült fel az igény a Megváltó születésnapjának megünneplésére. Mint esemény, a keresztényeket sokkal inkább a Messiás halála és feltámadása érdekelte, és az, hogy ezek folytán milyen személyes változást tapasztalhatnak meg az életükben, illetve milyen perspektívák nyíltak meg számukra a jövőre nézve. Ezt a gondolkodást jól demonstrálják Pál apostol szavai: „Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.” Láthatóan a testi születés napját is e kategóriába sorolták.

Mindez mégsem jelenti azt, hogy a Szentírásnak Jézus születésének idejéről semmi mondanivalója sincs. Igaz, a kép csak a bibliai kijelentés puzzle-darabkáinak összeillesztésével kerekedik ki, ám annyi biztosra vehető: ez az esemény valóban nem eshetett karácsonyra. Nem valószínű például, hogy télvíz idején, a legkedvezőtlenebb közlekedési feltételek mellett az egész birodalomra kiterjedő népszámlálást írtak volna ki, amikor sok millió embernek kellett elutazni az összeíró helyekre. Nem emellett szól az a tény sem, hogy Jézus születésekor a pásztorok állataikkal együtt a szabadban éjszakáztak.
E körülmények mellett most egy bibliai alapokon nyugvó gondolatmenetre is felhívjuk az olvasó figyelmét - az alábbi fejtegetés a kereszténység körében kevéssé ismert, ám annál érdekesebb. Az érvanyag Mózes és a Krónikák könyveire, az újszövetségi iratok közül pedig Lukács evangéliumára épít. Némi iróniával azt lehetne mondani: talán nem véletlen, hogy éppen Lukácstól, a Biblia egyetlen nem zsidó szerzőjétől származnak a puzzle újszövetségi darabkái. Mintha a könyvében „elejtett” információk mögött ez a gondolat rejtőzne: aki nagyon akarja tudni, hogy mikor született Jézus, hát rakja össze a kirakóst...
Kiindulópont gyanánt Zakariás, a Messiás előhírnökének, Keresztelő Jánosnak apja szolgál, aki papi hivatalt töltött be Izraelben, és Lukács szerint Abija rendjéből származott. Zakariás éppen „rendjének sorában” papi szolgálatot látott el Jeruzsálemben, amikor Gábriel arkangyal hírt hozott fia, János küszöbönálló születéséről. Kérdés, hogy ez mikor történt, más szóval: a papi szolgálattétel rendtartásában mikor került sor Abija rendjére, amelyhez Zakariás tartozott?
A papságot sorsvetéssel huszonnégy rendre osztották fel Dávid király idejében; a Krónikák könyvének tanúsága szerint közülük a nyolcadik volt Abijáé. A papi rendek a sorsvetés megszabta sorrendben váltották egymást a szolgálatban, és több utalás alapján bizonyosra vehetjük: a jeruzsálemi templomban egy-egy hétig, szombattól szombatig végezték papi teendőiket. Mózes törvénye azonban kimondta, hogy évente három alkalommal - a kovásztalan kenyerek ünnepén, pünkösdkor és a sátoros ünnepen - minden izraelita férfinak meg kellett jelennie Jeruzsálemben, hogy ezen ünnepeket együtt üljék meg. A templom körül ilyenkor a papság feladata megsokszorozódott, így valamennyien szolgálatban álltak. Ez azt jelenti, hogy minden pap évente öt hetet töltött szolgálatban - három hetet a három zarándokünnep alatt, egyet-egyet pedig az év első, illetve második felében, amikor a saját papi rendjére került a sor. (Ez összesen 3 + 24 x 2 = 51 hetet tesz ki, ám az Izraelben használt holdnaptár szerint az év 365 helyett csak 354 napból állt; a különbséget két vagy három évenként betoldott szökőhónappal ellensúlyozták. A Bibliában nincsen kijelentés arról, hogy a szökőhónapban miként szervezték meg a papi szolgálatot.)
Abija rendje tehát a zsidó vallási újévtől, az izraelita naptár niszán havának (március-április) elsejétől számítva valójában nem a nyolcadik, hanem a tizedik héten látta el kötelezettségeit, a két év eleji zarándokünnep, húsvét és pünkösd okozta időkitolódás következtében.
Lukács beszámolója szerint Erzsébet akkor esett teherbe Jánossal, amikor Zakariás - miután papi szolgálatának napjai leteltek - hazament; vagyis a bibliai év tizenegyedik hetének kezdetén. Ha normális terhességi idővel, negyven héttel számolunk, János születésének ideje húsvétra esik. Érdemes megemlíteni: a húsvét ünnepéhez kapcsolódó zsidó szokások között volt az is, hogy Illés megérkezésére várva ajtót nyitottak a próféta köszöntésére - Keresztelő Jánosról pedig maga Jézus mondta, hogy „ő Illés, aki eljövendő volt”.
Lukács fontosnak tartja pontosan közölni az időpontokat: Erzsébet, Keresztelő János anyja terhességének hatodik hónapjában egy názáreti szűznek, Máriának is megjelent Gábriel, és bejelentette: ő is teherbe esik, s a fiú, akit világra hoz, a várva várt Messiás lesz. Ha Jézus János után hat hónappal fogant meg, akkor ez éppen Hanukka, a „fények ünnepe” körül - vagy éppen az ünnepen, kiszlév hónap (november közepétől december közepéig tart) 25-én - történt. Megállapításunk összecseng János evangéliumának mondataival: „Őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt”. Valamint - tekintve, hogy a „Hanukka” szó „felszentelés”-t jelent - Gábrielnek Máriához intézett szavaival is egybevág, amelyekben a szentség különleges súllyal szerepel. Bár Mária afelől kérdezte az angyalt, hogy miképpen szülhetne szűz létére, Gábriel azt is elmondta, hogy miként válhat bűnös teremtmény létére a Megváltó anyjává: „A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért aki születik is, szentnek hívatik, Isten Fiának”.
Ugyancsak normális terhességgel számolva tehát Jézus születésnapja tisri hónap (ez szeptember közepétől október közepéig tart) közepe tájára, éppen a sátorok ünnepére esik. Mintha erre utalna János evangéliuma is: „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk”; hiszen a szó szerinti fordítás így hangzik: „sátorozott mi közöttünk”. Más leírások pedig azt a - sátorok ünnepének légkörét idéző - örömöt mutatják, amely Jézus születésének hírére töltötte be az embereket. A sátorok ünnepén az öröm a Törvényben előírt kötelezettsége volt minden zsidónak. Ilyen örömhír volt a pásztoroknak megjelent angyal üzenete is: „Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”