Karsai László holocaustról szóló szeptemberi cikkét olvasva jutottam arra az
elhatározásra, hogy mindenképpen írnom kell. Nemcsak azért, mert egyike vagyok annak
a 780 putnoki zsidónak, akit 1944-ben elhurcoltak, és annak a néhány megmenekültnek,
akik a pokolból mégiscsak viszszatértek, hanem azért is, mert Karsai úr édesapjával
együtt gyerekeskedtem, nagybátyjával egy osztályba jártam, putnoki nagyszüleit is
nagyon jól ismertem. Nekem nagyszüleimen és számos rokonomon kívül anyám és húgom
pusztult el Auschwitzban, én apámmal Mauthausenben és Gunskirchenben éltem túl a
vészkorszakot. Velem egykorú fiatal gyerek csak nagyon kevés jött vissza 1945-ben,
azok is csaknem kivétel nélkül Izraelbe alijáztak. Én azonban itthon maradtam, nagy
családot (8 gyerek, 16 unoka és egy dédunoka) alapítottam Székesfehérváron, és
nyugdíjas létemre ma is aktív tanár és kutató vagyok.
Karsai László írásait nagy egyetértéssel olvastam és olvasom mindig, ha
hozzájutok, édesapjáéhoz hasonló elkötelezettségét bámulom és rendkívül
tisztelem, és mindig lelkiismeretfurdalást vált ki belőlem, hogy a zsidóságért,
anyám és húgom emlékéért én milyen keveset tettem és teszek.
Szívélyes üdvözlettel
Kádár (Klein) István
Székesfehérvár
Örülök nagyon, hogy végre egy igényes hetilap jelent meg Magyarországon és a
net-en. Ezúton gratulálok Önöknek, és az internetes csapatnak.
Egyben egy kéréssel fordulnék Önökhöz. Elsős kommunikáció-technika szakos mérnökhallgató
vagyok, és nagyon felcsigázta az érdeklődésemet a „Mindenki átvilágítható” című
cikkük.
Arra szeretném megkérni Önöket, hogy ha lehetséges, küldjék el az e-mail címemre a
cikk forrásanyagainak listáját.
Segítségüket előre is köszönve sok sikert kívánok,
Szűcs Gergely
Tisztelt Szerkesztőség!
A Fejtő-cikk szenzációsan jó!
Dósa György Pápa